Hétköznapi esetben a táncról egy zenére végzett ritmikus és harmonikus mozgásforma jut eszünkbe.

De a valóság más!

Elég megnézni Afrika mélyén lakozó néger (niga, feka, nigger, stb) törzsi esőhozó táncot, vagy bemenni egy goa-partyra. Utóbbi esetben is sok a néger!

Aztán ha keresünk a jutyúbun a '80-as évekből származó videoklipeket, akkor is meggyőződhetünk róla, hogy az idegrángást csúfolták táncként, mintegy varázsos mázzal felruházva azt. Szerencsés esetben a kétballábúak is tudták ezt művelni, és senkien nem tűnt fel, hogy még egy jobbra-át-ot sem tudna végrehajtani (a katonaság erre jó gyakorlóterep).

Végre kiléptél azon a kurva ajtón. Kéne most egy cigi, de tudod, csak a jó kis Sopianae, abból is a tigris. (Mennyi állat mondja ezt SZOFINAK bazdmeg, mikor nem, az nem szofi, mert Pécs római provincia volt, nem görög, ezért még 'h' sincs benne, ergo ne ejtsd szofinak, mert csak egy műveletlen barom állat benyomását kelted majd.) Lokálpatrióta vagyok na. A cigimen is látszik. Azért is szar ez a világ, mert a tigrisnek se a régi, jó kartonborítása van, lófaszt, csak egy azt majmoló, azt illusztrálni akaró műanyag szar. A cigi sem a frankó már, de jó kibaszni az asztalra nagy társaságban hogy nézzék, ez bizony AZ, egy 10 mg-os,tüdőromboló csoda, te meg a buzis Pall Mall és hasonlók társaságában - 3 vagy 4 mg, EMBER, hát miért nem virágillatot szívsz - a térdemig sem érsz. Hadd romboljam már magam akkor igazán. Normális vagy? Nagyapám talpas dohány szívott 30 évig, Munkás, Kossuth, nem füstszűrős szarságok, aztán még 30 évig nyomatta a tigrist, igen.

Szájba a cigi, rágyújtok, a maró és tömény rákcsalogató füst szétárad bennem, egy percre könny szökik a szemembe, orrot dörgölök, köpök egyet. Dohány metódus. Még éppen hallom, lépteid lefelé a lépcsőn, az ezerszer sótól kimardosott betonlépcsőn kicsit megcsikordulnak cipőd alatt a kövek. Leérsz, egy méter a kapu, rozsdás és ócskatelepre illő szar, önmagában a kilincs lenyomása se megy könnyen, annak bizony oda kell feszülni, súrlódik a nyelv, nyikorog a váz, a roggyant vasszerkezet végigsöpri a szemetet. Ugyanez retúr. Kint körül se nézel, leszegett fej és irány le a hegyről. Nézlek az ablakból, pöttyen a hamu, nyelek egy szúrósat. Már nem látlak. Megfordulok és kinyitom az erkélyajtót.

Minden kezdet nehéz, mondta Vlagyimir Iljics Lenin, és igaza volt. Nem is igazán tudom, hol kezdjem a dolgot: talán hivatkozhatnék arra a minden bizonnyal szocialista érzületű olvasóim többségének vörös szívében megfogant bántó érzésre, amely bántó érzés a kommunista eszmék legújabb kori alulprezentáltságából fakad; vagy inkább-és biztosan ez az igazabb út-csak megfeszíteném ifjú torkomat, és azt üvölteném: Föl, föl elvtársak a szocializmusért!....Igen, a második út a helyesebb. 

Midőn azon gondolkodám, mit mondhatnék másodszorra (vagyis írhatnék, ahogy a szemfüles Olvasó közbevethetné, akit ezért a megjegyzéséért joggal vádolhatnák a jobboldali reakciós eszmék pártolásával)-egy emlék ötlött eszembe, egy emlék, sok-sok év távolából: kisded voltam még, és mint a gondtalan kis lurkók általában, a lakótelepi játszótéren hasonszőrű pajtásaimmal együtt öntögettem a pergő homokot műanyagvödreimbe. Gyönyörű nap derült a mi kis kommunánkra, melyet nem fertőzött aggodalom vagy széthúzás, nyugodtan adogattuk egymásnak a vödröket, a kis lapátokat,

Teljesen kezdem elveszteni a fonalat, talán túl sokat ittam az elmúlt idôben, talán túl sok az inger, talán kevés, na azt nem hiszem. Nem gyôzöm olvasni se már a termést - hálistennek nem fagyott le, bár ebben az idôben kérdéses beérik vagy lerohad. Teljesen lazán csak sört iszom ma, de így is, vagy inkább nem tudom,de legalább képes vagyok rá, hogy. Fogalmam nincs kinek van igaza, mert nekem nincs véleményem, illetve van, de túl sok nézôpontból szemlélek mindent így végeredménybe egyszerre vagyok az ördög meg az ügyésze, s a fene se tud kiigazodni, hogyan is látom valójában ezt az egészet vagy akárcsak-e kis részletét nemhogy én

 

Moslék-ország

Jött értem a fekete hajó,
Jött értem a fekete vizen.
Álom-királyfit, vitt, tova vitt
Moslék-országnak mentiben -
Fekete hajó, fekete vizen.

Moslék-ország, hajh cudar ország,
Hajh, Hortobágy, zsír-szívü rém; -
Hajh, Átok-város, Redves-ugar:
Piszok-hazám, mit kapaszkodsz belém?
Fekete vizeken jöttem én.

Vagyok a nyugati sirály -:
De magyarnak köpött ki a föld.
Moslék-ország a nyakamon ül,
Engemet Moslék-ország örökölt:
Nyöszörög a hájszagu föld.

Már nem megyek el, fekete hajó,
Moslék-ország hagy' örülj szegény!
Hadd ugassanak, hadd ugassanak,
Fekete vizen, fekete legény,
Hajh, kutyafáját szomorú legény.

 

Nem megy hova is folytatnám már csak a betûket írom nem szavakat végképp nem bármilyen magasabb egységet vagy mit.

Ezvan.

Mai kisdolgozatomban a józan paraszti észről szeretnék néhány gondolatot megosztani a nyálas olvasóval. Furcsán hangozhat elsőre, de az, hogy, most nem egy paradoxonról beszélünk az nem másnak, mint éj anyánknak köszönhető. Ugyanis, ha elemezzük a szókapcsolatot, miszerint:

Egy szatír délutánja

Nézz rám még nem nőttem fel
vad a szívem hát igy fogadj el
és ha néha tévútra visz majd a vér
ez a rossz fiú tudd hazatér

/Huligensz-Refrén 5x/

 mjúzikk! [cak-cakk:]

Dr Paródy azóta iszik, mióta az eszét tudja. Az idő előrehaladtával rothadó vérlila szalonnás tömbökben felejt örökre mindent el. Valaha művészi hajlamai voltak, később,   kezei már részegen is tremolózván, úgy huszonkét éves kora körül, átállt a fotózásra. (A fészbúkon élete egyik főműve, A Fiú Bársonyos Arcéllel Napszemüvegben című 25 éves önarcképe csábítja megmentésére a 44 –és a halál közötti kapuzárási pánikban és xanax-elvonási tünetekben fetrengő vidéki tanárnőszegmenst, akik fogadása előtt a falusi buszmegálló húgyszagú szárnyéka mögött apró kis üvegcsékből annyi bátorságot nyomnak magukba, hogy a behízott nikotinkátránytól célközepes szőrös  seggpofa és a fészbúkprofil között már nem is találnák a különbséget, ha keresnék se...)

Dr Paródy úgy érzi, mostanában mintha többet inna a kelleténél. Ezen a reggelen azonban szájában az elömlő anyatej ízével ébred. Cigarettát tapogat ki az éjjeliszekrényen –rég túljutott a hőskorszakon, amiben még nem tudott okádni. Alkoholistává lenni kis cél, jó cél, de ennek útja a szisztematikus hányástól lesz göröngymentes. Hányni jó, hányni élvezet, a szakszerű hányás megfelelő edénybe fölfogván újrahasznosítható –vagy legyen kéznél egy szivacs. Szemrésén át látja, hogy nem felejtette el megint égve hagyni a villanyt, megnyugtató húgyszinű fényben ködlik a pöcegödör, amit egy alkoholista vén nyanyától illegálisan bérel.

Flessbekk, mielőtt hülye kérdés lenne!

Krákogva nyitotta ki a szemeit. Ennél komolyabb másnapossággal is megküzdött már, de húgyhólyagja maróan tudatta vele, itt az ideje a reggeli, máj által félig lebontott alkohol kipisálásának, a szokott rothadt barack színben. Nem szerette ezt J. Félretúrta az ágyneműjét, lepedője a térdéig felcsúszott, alatta pedig mocskos barnán bandzsított két gombja a kinyitható kanapénak, amit a cigányoknál vett még pár hónapja. Sokkal tisztább azóta sem lett, ám J. higéniája amúgy is hagyott maga után kivánnivalót, így jól megvoltak egymással. Már felülve vakarta szőrös nyakát, kérdően a világba és szennyes szobájába nézve. A ledobált ruhák, szaros alsók és savanykás bűzt árasztó zoknik világa volt ez. Félig felfedezetlen világ, sarkaiban a meggyűlt kosz, a parketta repedéseiben katonásan menetelő hangyák, pár ottmaradt koton, amit persze nem arra használt mint amire az való lenne, pusztán szeretett a gumiba onanizálni, majd önön levét apránként, mint fióka anyja szájából a felöklendezett, félig megemésztett eleséget kiszürcsölni.

Éljen és woáóó az amerikai és magyar nyelv megbonthatatlan testvéri barátsága.

Előre a magyar nyelv és helyesejtése  elamerikaiulásáért!

Éljen korszakunk vazzető* eszméje a southparkiánus mindenfikaista nyelvigecóság!

Az amerikai néppel a tűzön & vízen át!

Alapvetően egy idegesítő hangszer. Mintha az idegeket tépnék-nyúznák. Fáj.

A nép meg szeret szenvedni, sokan már egész apró koruktól. Elmagyarázzák nekik, hogy ez egy szép hangszer - csak te nem hallod MÉG szépnek, fiam.

Tele van negatív felhanggal, az etnikumtól Trianonig, a rossz vicceken át. De a nép nem hallja, mert valamilyen Mága Zoltán-i arany slozitetőről, Matyi-i magasságú hírnévről, és Edwin Martin hajáról álmodik. És nem látja a vén cigányt, meg a szürkéket, és csak meghegedülni akar, mert ahhoz legalább nem kell gondolkodni.

Miért NE hegedülj:

Drága a hegedűszó, mert az ember fizeti is, járja is.

Rosszul hegedűlnek, ebül táncolnak ma.

Elrejtett kincsnek, titkos hegedűnek kevesen süvegelnek

Vén hegedűs mindennap egy nótát felejt, amit húz is, azt is hibásan húzza.

Szépen szól a hegedű, mert üres belülről

Nem hegedűszóval kormányozzák az országot

Könnyű annak táncolni, kinek apja hegedűlt.

És csak gyakorol, mert azt hiszi, hogy ő lesz az új Lajkó Félix.

A tudományos kutatómunka hevében jól esik néha egy kis leleplezés lazítás, ezért is döntöttünk úgy, hogy szeretnénk közelebb hozni elkötelezett kutatóinkat lurker nyájas olvasóinkhoz, íly módon is kifejezve soha el nem múló hálánkat a temérdek építő hozzászólásért, amit nap mint nap kapunk! Következzen most egy képriport, amiben szerkesztőtársaimmal kifejtjük a szivárvány témakörét, hiszen mi is színesek vagyuk ( néhányan a kelletténél jobban is, gondoljunk itt a bodza és a banán nagy kedvelőire) és sokunktól nem áll messze a homoszekszualitás sem, így örömmel vállaltuk fel, hogy e nemzetközi buzeráns jelképet ismertetjük a drága olvasóközönséggel!

Elsőként következzenek a Hölgyek!

Zsit, a blog rémtündére mindenképpen nyerő ezzel a kis szösszenettel, köszönjük férfitársaink nevében is ezt a pazar kámingáutot!

Amióta az emberi társadalmak kialakultak, a homo sapiens sapiens sokat foglalkozik isten létével, nem létével és mindenféle istenhez kapcsolódó mesével, legendával. Hogy megértsük miért, azt kéne kideríteni, hogy ki az az isten?

Íme egy fiatalember, aki őszinte, egyszerű, minden megjátszástól mentes gondolkodásával és hihetetlen nagy szakértelmével aratott osztatlan sikert a bloggolók között. Játékleírásai gémerek ezreinek segített, ráadásul letisztult fogalmazásával az egyszerű, hétköznapi emberek nyelvén képes megszólítani az olvasót.

Kihagyhatatlan, álcázott népművelői motívumokkal meghintett blógja itt található: kenlee.blog.hu

Ismerjük hát meg közelebbről is eme végtelenül szimpatikus, megkérdőjelezhetetlen szakmai tudással és tehetséggel bíró fiatalurat.

Kik játszanak számítógépes játékokat? Milyen egy tipikus játékos? Kockásing, morc tekintet, rejtett shotgun az ágy alatt...

Az Amerikai Nyelv mindenidők legfejlettebb nyelve horizontálisan és vertikálisan is övezetes. Az amerikai korszerű filmművészet finom anglosaxo iróniával mutatja be , egyenesen Nagy-Britanniából importált színészekkel, mennyire bohókás és érdekes tud lenni a túlaffektált és hehezetességében kényeskedő angol nyelv a praktikus amerikaihoz képest. Mr Shepherd mire is menne a flushingi bibsi amerikai tüzest sebesen pergető Fayne dadus nélkül.

Itt kell megjegyezzem hogy persze az amerikai nyelvnek is őseredője a magyar. A Yea a Jaó a’, a Nea a No-no!! aztán a fire a fáj [ha hozzá]érsz. A wather a jószer torzulata és így tovább.

Amerika a népek demokráciája, amiben minden nép egyenlő, főleg Délről Északra haladva egyre inkább –ebben az egyensúlyt a fejlődő Kanada mucsai tapló harmadosztályúsága billenti helyre, a Hillbilly & Rednex tahó Közép-Nyugattól lejtősen CDél-Dakota felé minthogy egyesek kanadaiul is beszélnek, erre a legborzasztóbb példa Robbie Williams. (Persze, hiszen a magas magyar irodalmi elvárásszempontok szögéből nem is létező, nemhogy nem-író Jacques Kerouaque is kanadai származék. Nem hiába a néger Jimmy Hendrix indián nagyannyjaira hivatkozva szépítette cigánynak magát. Nb.: az amerikai cigány rózsás tarka ruhában tenyérjósol ésvagy paranormális képességekkel rendelkezik, pl készpénzzel fizet vagy ilyesmi.)

Legdélebbről az amerikai nyelvet a talky-talky határolja, ami a megszólalásig hasonló a basic-hez, de inkább a tengerészeti szakszavak felé. Megszólaláskor azonban a basic ejtése helyes, míg a talky-talky helytelen és leginkább a magyar, vidéki, gyorstalpalt, orosztanárnőből átképzett angoltanárnőkéhez hasonlítható.

Ezután a spangol következik, amit a Fejlett Amerika kiszolgálószemélyzete, a spanyolajkú katolikusok [tehát kriptopedofilok beszélnek, köztudomású, hogy a latinok, mint a négerek is, korán kezdik a nemiéletet és mint a nyulak s a lyukak közt nem is válogatva]. Ha angollal beszél az ember akkor tapasztalhatja, hogy nem köpnek törölközőt a nyelv-ajak hangjaikhoz, ezt a kelifornyai amerikainyelv egyszerűen úgy oldja meg, hogy a nyálas th helyett dö-betűvel mondja azokat a szavakat, szárazon. Innen pedig egy suhanás az amerikai fejlettség főirányát, a Keep East-et követni, mennél Keletebbre megyünk Amerikában, annál fejletebb a helyesejtés, ami Donald P. Bellisario filmjeiben válik iskolapéldává. A közismert amerikai buzi színész, Tom Selleck minden magyarsztájlisztos (azaz angol-irodalmi) affekta nélkül beszél, míg ellenben az angol inas, hát az röhej!

A magyar nyelv helyesebb ejtésébe szintén sokat pakolt az amerikai nyelv. A ma trendi ifjúpolitikus és néptanító nemzedék és Tóta W Árpád pl már a délután Walt Disney matinékon szocializálódván plántálta át a magyar nyelv helyesejtésébe a WHAM! a WOÁOO!-t és úgy tűnik, hogy a magyar nyelv kérdőmondatának elavult hetyke és pökhendi fölkunkorodását is a szép amerikaikérdőmondat miértis?-miértis? -lebegtetése váltja föl, a Capetain Balu és a Cheepmonks nyomán. .

Donald P. Bellisario az amerikai nyelv széles elterjesztője a JAG színészkoszorújával -köszike az NCIS-t is, Öreg!

A foci az a játék, ahol kétszer 11 ember kerget egy labdát egy nagy, füves pályán. Mint ebből is látható, semmi értelme nincsen, ráadásul 2x45 percig tart, ami alatt egy felnőtt férfi képes megenni egy nagy adag rántotthúst rosejbnivel, amit odaadó asszonya készít el sokórai munkabefektetéssel, lecsúszik mellé még legalább két csomag csipsz vagy pattogatott kukorica, és úgy lazába 5-6 üveg sör is!