Ha hinnénk ilyen elvetelmült elméletekben, azt is mondhatnánk hogy a WC az embert az állatvilágtól elválasztó legfontosabb evolúciós lépcsőfok, de maradjunk csak annyiban, hogy valóban jelentős lépés volt ez a természettől való leválásunkban.
Az állat ugyanis a természetbe szarik, az ember meg nem. Persze a végén minden oda kerül vissza, de addig sem kell se néznünk, se szagolnunk a fekáliát. Az állatok pl. a vizeletüket nem sok mindenre használják, maximum a territóriumukat jelölik meg, míg a fejlett ember vagy megissza azt, vagy a partnere arcára permetezi a pisit szekszuális ajzásképpen. Még a legrégebbi romoknál is találtak klotyókat, ami jelzi, hogy bizony elég régen kiszakadtunk mi már a természetanya testéből! Az ókorban még ismerték a csatornázást, meg a vízvezetéket, amivel megoldották, hogy a tenger- vagy az esővíz kimossa dzsuvát, de a sötét középkorban volt egy erős visszarendeződés, s mintegy a Rousseau-i elgondolások előfutáraként egyszerűen csak az utcára löttyintették a kakát, ahol a disznók felzabálták. Jelzem, a jelenséget észlelték a japánok is, akik egyenesen a vályúba irányították az emberi végterméket. De Ázsiában amúgy is minden fejlettebb meg tisztább volt, és ma is az, elég csak a mai modern, érintőképernyős vécéikre gondolnunk vagy a külön vécépapucsra! 
Tanulmányom témája a szabatosan megfogalmazott címben elolvasható, ezért itt a cím utáni bevezetőben nem ismétlem meg, mert azzal csak rabolnám az olvasók drága idejét.
Ha az ember lányának, aki bár már nem a kis Dittének születik, aki pedofil & házasságon kívül is erőszakos paraszt áldozata lesz , de akkora talpas trampli az anyja, mint az enyém és előtte cserél a nyárikonyhában, valamint a telit lazán összetekerve képesebbik felével az új fóliájába nyomkorászva a konyhaszekrénybe rejti, annak a kisszive már nem reszket meg annyira izgalmában, amidőn bugyikáján az első olyan foltocskát észleli, aminek stihe rózsaszines.
