Remek emberek. Bizonyos szint felett ők a meg nem értett művészek, bizonyos szint alatt pedig a hajléktalan balfaszok, akikkel lehet játszani a "meglobogtatom a szeme előtt az ötszázast, majd zsebre teszem nagy vigyorral, hogy zokogva döbbenjen rá a kettőnk közti áthidalhatatlan és megváltoztathatatlan különbségre". Egyéb mulatságos dolgokra is alkalmazhatóak: a kocsmából kifelé menet, mikor se fülük, se szemük, kitenni a lábunkat, hogy nyakukat törjék; mikor utolsó fillérjük is elitták, egy ezresért rávenni őket hogy arcszeszt igyanak, vagy metilt, és előbbi esetben röhögve nézni ahogy kihányják, utóbbi esetben pedig, miután eszméletüket vesztették és megvakultak, vihogva vissza lehet venni a pénzt. Ennél jobb üzlet nincs, remekül szórakoztál és egy filléredbe sem került.

A linuxosok olyan emberek, akik nem tudták elsajátítani az egér kezelésének tudományát. A linuxos szeret olyan dolgokat építeni, amit utána senki nem tud használni. Olyan flannel inges gyíkokról beszélünk, akik még mindíg az anyjuk mellett élnek, és vásárolni is csak cetliről tudnak, melyet anyjuk bash parancssorokra lebontott utasításlistaként nyom a kezükbe.

A linuxosnak lételeme a paraméter és az opció. Egész nap csak a futó karaktereket nézi, miközben a mátrix című film nagy hősének képzeli magát.

A linuxost mint tehetséges gyermeket tartották számon, aztán ajándékoztak neki egy lassú PC-t, amin még a Mario sem indult el, így a szépreményű ifjú számára nem maradt más, mint az, hogy felinstalláljon egy reménytelenül fejletlen operációs rendszert, ami csak több hónapos kisérletezés után sikerült. Ezután problémát talál ki (pl. olyan egyszerű dolog, mint működő hangkártya, mely a windózon installálás után azonnal működik), amelyeket több hónapos álmatlan éjszaka és kemény küzdelem után tud csak megoldani, ekkorra azonban elavul a kernel, amit újra forgat, ami újabb megoldandó problémákat gerjeszt, és ezzel hosszú évekig tartó ördögi örvénybe kerül. Mindeközben nem fürdik, és csak rendelt pizzát eszik!

Az eredmény egy végtelenül elhízott, kialvatlan, bűzös, szőrös, elkeseredett egykori emberi lény, akinek a fogait megette a kólalájt. Sikertelenségüket maguknak köszönhetik, ellenben bosszúvágyukat és világutálatukat százszorosan a világ ellen fordítják!

A linuxot a mai napig nem lehet semmire értelmes dologra használni, de ez a linuxost nem érdekli, körme szakadtáig védi dédelgetett operációs rendszerét. A linuxos meg van győződve fennsőbbrendűségéről, pedig kínjában ingyen adja operációs rendszerét, annyira nem kell senkinek. A linuxot sok gyík fejleszti ingyen, hírnévszerzési vágyuk olyan féktelen, hogy mindegyik kernelt akar írni, melyet saját nevével fémjelez, ezért aztán mindenféle disztribúciókban gondolgodnak, amit már csak ők értenek. A disztribúció olyan mint a kaszt, a linuxosoknak még az is számít, ki milyen shell-t használ hozzá, ámbár ez a normális heteroszexuális férfi szemében semmi más, mint gusztustalan buzulás.

Perverziójukat semmi sem jellemzi jobban, minthogy senki által nem értett disztribúcióikat CSALÁDFÁBA rendezik! Beteg emberek, no. Ha nagy nehezen akad valami barátnőjük, az is linuxos, de legalábbis kövér és pattanásos emó. A szexuális életük abban merül ki, hogy szoftlinket kötnek egymás ájnódjára.

A linuxos az IT világ leggyökerebb tagja, de erre büszke is, és hírdeti, hiszen a mindent ütő installált főfelhasználót nem hívják másnak, mint ROOT (GYÖKÉR)!

Lássuk be linux az átkozott neoliberalizmus terméke, a nagytőke áporodott szájbűze, a négerek titkos összesküvése!
Mi sem bizonyítja ezt, hogy ezernyi, valaha értelmes embert magába szippantott, akik hosszú évekig ingyen fejlesztik azt minden különösebb eredmény nélkül!

Ön mit tesz az ellen, hogy családját és barátait ne szippantsa be a linux tollas és úszóhártryás réme?

A tenoristák szakállas, fehér köpenyes emberek, akik szabadidejükben sokat utaznak repülőgépen, vagy kávéházakat látogatnak. Nagyon okos emberek, ezért rendszerint tanárként vagy orvosként ténykednek egy külföldi nyelven beszélő országban, és arra várnak, hogy valaki repülőjeggyel ajándékozza meg őket, hiszen a repülés és a kávézás a lételemük.
Különleges ismertetőjegyük, hogy a fejükön turbán van, és mindig csipog a fémdetektor, amikor az ellenőrzésen átmennek. Ennek az az oka, hogy a végbelükön át saválló borítású zacskókba tett veszélyes anyagokat - rendszerint 100 ml térfogatot meghaladó La Bomba Coctail folyadékot, egyszerű módon aktiválható, fojtó hatásmechanizmusú ideggázokat, kézifegyvereket, kisebb méretű ismétlőfegyvereket helyeznek fel. 

Egy leleplező videó, amely számos független következtetésünket megerősíti a bennfentes szemszögéből (csak erős idegzetűeknek!!!)

Mint a fentiekből kiderül, a tenoristák igen nagy művészek, akik a végbélnyílás multifuncionalitásának új dimenzióit tárják az emberiség elé. Nem véletlen, hogy - mint a videón is látható - a legnagyobb tenorista nemzet, az arab mindig kitolt seggel imádkozik. A vallási vezetők  (mert a tenoristák nagyon vallásosak) már ekkor felmérik, ki igazán alkalmas a tenorista feladatok ellátására.

A tenoristák kulcsfontosságú szerepet töltenek be túlnépesedő és túltecnicizált világunkban. Újra és újra az emberi élet esetlegességére és esendőségére hívják fel a figyelmet, valamint arra, hogy milyen rossz elnyomottnak lenni, hiszen így bombákkal a seggedben mehetsz csak repülőre.

Becsüljük tehát a tenoristákat, akik a hivatásuknak élnek, és nem ritkán az életüket áldozzák azért, hogy repülhessenek vagy ihassanak egy csésze kávét, amik az egyetlen vágyaik szegényeknek!

Az olaszok furcsa egy népség. Természetesen valójában nem is léteznek. Akárcsak a franciák vagy a németek a XIX. században tudtak csak összetákolni egy országot. Pozitív tulajdonságuk, hogy ugyan ellopták a zászlónkat, de elforgatták, valamint az, hogy a magyar nők kurválkodásra hajlamos rétegét sikeresen takarítják el hazánkból olaszos hangzású művésznevekkel felturbózva. Az olaszok valamiért hajlamosak a terület egybeesésének okán magukat a Római Birodalom jogutódjainak tekinteni. Ez természetesen nem állja meg a helyét, az egykori Rómában az Aranykorban, távolról sem a szedett-vedett cigány (értsd barna szem, barna haj, kreolos bőr) népség dominált. Harcos, bátor nép. Ezt az 1940-es években is bizonyították, mikor is az akkori világ legfejletteb hajóhadát szinte egyenként bocsátották próbára: vajon kinyír-e minket az angol túlerő? A válasz minden esetben igen volt, de ők nem vesződtek stratégiával, taktikával mint az elődeiknek tartott régiek.  Gyarmatosítóként is vitéznek bizonyultak. Talán ők az egyetlen európai ország, akiket Afrikában a négerek megaláztak, már a XIX. században.

A híres olasz konyha érdekesen épül fel. Míg a magyar konyhát sokan fikázzák, hogy a paprika nem is ősi magyar fűszer, sokan az olaszoktól a paradicsomot természetesnek veszik. Mint ahogy azt is, hogy ha lőnek ránk megadjuk magunkat. Akkor is, ha túlerőben vagyunk, mert otthon vár a mamma és főz nekünk. Vajon mit? Hát mondjuk valami tésztát amit ezerféleképpen elnevezünk, s teszünk rá valamit, ami akad otthon. Vagy süt egy pászkaféleséget csak épp élesztővel, s kerül rá valami maradék. Ezt pizzának nevezik.

Az olaszok egyébként tehetségesek a filmművészet, a zene, s az autógyártás terén.

Bónusz.

A Lamborghini kitûnô kedves Lucecita.

A kerékpárosok olyan emberek, akiknek nincs pénze bérletre, sem autóra, vagy homoszexuálisak, esetleg mindhárom.

Valljuk be, mikor meglátunk egy kerékpárost feszes nadrágban, szűk felsőben, napszemüvegben és bukósisakban, csakis a röhögés lehet a válaszunk. Ráadásul a kerékpárosok izzadnak és büdösek. Teljesen topis öltözékükkel nem átallanak éttermekbe, szórakozóhelyekre bemenni és ott a tisztes állampolgárokat jelenlétükkel és bűzükkel zaklatni.

A kerékpározó férfiak a férfitársadalom leginkább lenézett tagjai, hiszen nőies bicepszükkel, szűk ruhájukkal nyílvánvalóan alsóbbrendű, bétahímekről van szó. Ezek az alantas férfiak már majdnem nők, genetikiai csődtömegek, hiszen egész nap a heréjükön ülnek, nagyon helyesen, mivel ez terméketlenné teszi őket.

Mi sem biznyonyítja liberális mételyezettségüket és borzasztó szexuális irányultságukat, mint az, hogy a már -sokak bánatára és még többek örömére- halott főbuzi sipákoló szörnyeteg megénekelte a kerékpárosok himnuszát. (ez az együttes az intelligens heteroszekszuális férfi számára olyan undorító, hogy nem is ágyazom eme posztba, férfitársaim csak saját felelősségre kattintsanak):  www.youtube.com/watch?v=NOHXPNvVEwo

Bárhonnan is nézzük, arra a konklúzióra jutunk, hogy jelenlétük nem kívánatos sem a városokban, se vidéken, az erdei kerékpárosokat egyenesen büntetni kéne környezetromboló viselkedésükért!

A kerékpáros ostoba és rosszindulatú, csoportosan és maffiában mozog, mint a romák! Titkos szervezetet tartanak fönn, gyűléseiken furcsa ruháikban izzadtan, pumpáikat lengetve kívánják a társadalom szétbomlását és a totális anarchiát. Mindenhova beépültek, veszélyes összeesküvésükkel rejtett mozgalmuk mára már a törvényhozás szintjeire is eljutott, szélesebb tömegekre támaszkodnak, mint a szcientológusok.

A titkos gyűlések tömeges manifesztációja az évenkénti liberális tobzódás, melyet ők kritikus tömegnek hívnak. Ennek során a társadalom többi tagját ignorálják, és bemutatják anarchiára hajló életfilozófiájukat: megbénítják a forgalmat és végül ordítozva lengetik kerépkpárjukat.

Ezek a képek gondolom mindenki által ismertek, és intő jelként hatnak. Amennyiben kerékpárost látunk, semmiképp se segítsük őket haladásukban! Tegyük olyan kellemetlenné haladásukat, ahogy csak lehet. Tömegesen sétáljunk a kerékpárutakon, szórjunk minél több szöget szét, autósként hívjuk segítségül a tócsákat, szorítsuk ki őket a kátyúkba, gödrökbe.

Hálával és szeretettel forduljunk a BKV buszvezetői és a lelkes autóstársadalom felé, akik oly sokat tesznek a kerékpárosok folyamatos létbizonytalanságban tartásáért !

Mit tesz Ön a kerékpárvandalizmus ellen?

A szombat esti láz azon gyökerek szórakozása, akiknek nem jut pina minden este. Ilyenkor a pattanásos kis férgek kiöltöznek, már akkor áll a farkuk, mikor megfésülködnek. Minden kis szál hajukat külön megigazítják abban a hitben, hogy na, ma este felszedik A Pinát, és végre nőbe fröcskölhetik szánalmas kis spermájukat.

Ezután a többi hasonló gyökérrel találkoznak, esetleg egyiknek sikerül elkunyizni apuka verdáját, és annak csikorgatják az utcákon a gumiját. Az izgalom a fokozódik és lerészegednek boroskólával, hiszen annyira gyávák, hogy csak úgy buliból táncolni nincs merszük.

Így is teljes félelemben és részegen állnak a táncparkett szélére, és gyámoltalanul hergelik magukat. A sok feszes mozgó mell és rázkódó segg látványa úrrá lesz a nyámnyilaságon, bevetik magukat a tömegbe, és bár rettenetesen, de táncolnak.

Természetesen a borbűzös-izzadt pattanásos kis genyó normális nőnek nem kell, így meg kell várnia, míg az összes jó csaj elkel, és maradnak a közép és alsókategóriás, alkoholmámoros bigék, akik nem nagyon tudnak magukról. Egy ilyet kiszakít magának, és valami vizeletbűzös vécében leszopat, jobb esetben megdugja.

Ezután a haverokkal vodkát iszik, az erőltetett és ütemezett jókedv a fokára hág, jön a csoportos hányás, majd az utolsó éjjeli busszal a kis pondró nagy nehezen hazatalál.

A vasárnapja azzal tellik, hogy észhez térjen, és undorral emlékszik nyomorúságos és üres mulatozására. Megesküszik, hogy ilyet többé nem csinál, de persze a pinahiány és a szürke hétköznapok egy hét múlva ismét a tükör előtt állva találják a szerencsétlent.

Az intelligens, heteroszekszuális férfi ezzel szemben szombat este kultúrált távirányítónyomogatással tölti idejét, és miközben thrillert vagy sportközvetítést néz, barátnője a vacsorakészítésel szórakoztatja magát. Éjfél után jól bejáratott és kezes barátnőjét többször magáévá teszi, aki másnap reggel csodás rántottával kelti hálaként előző esti mestermunkájának. Ezután karöltve elsétálnak a napfényes hegyekbe, kellemesen elbeszélgetnek, majd ebédjüket valamely magyar étteremben, cigányzene mellett, szeretetben és nyugalomban költik el.

A különbség szembetűnő, így mindenkinek javasoljuk a gyökér szombat esti láz mielőbbi beszüntetését, a diszkók és szórakozóhelyiségek szombat esti zárva tartását!

A Buddhisták olyan emberek, akik szeretik a köldöküket nézegetni. Igazán érthetetlenek, örökké hümmögnek és nagyon bölcsnek hatnak, de közben arra buzdítanak, hogy ne gondoljunk semmire, akkor megvilágosodunk. A megvilágosodás kulcstémájuk, de láthatólag egyikük sem boldog tőle.

Vonzalmuk a lótuszvirág iránt évezredes, és beteges. Kitűnik, hogy dolgozni nem szeretnek, mivel örökké ülnek vagy fekszenek és alszanak, amit ők meditálásnak hívnak. Munka helyett kisgyerekeket toboroznak, akik rendberakják a templomaikat, kunyerálnak a hétköznapi emberektől, utána főznek nekik. A többiről ne is beszéljünk...

A buddhisták hisznek a lélekvándorlásban. Azt sugallják, hogy ha az ember nem öl meg még egy hangyát sem az életében, akkor majd újraszületik. Erre bizonyítékot is adnak: a buddhista főpapok halála után a többi buddhista pap kisgyerekeket molesztál az elhunyt pap lelkét keresve, majd véletlenszerűen kiválasztva egy szegény gyerekre papi ruhát húznak és papnak szentelik.

A buddhizmus a kapitalizmusban is táptalajt talált, a legundorítóbb elemek, a hippik vették át ezen tanokat, és hatására jobbára folyamatosan befüvezve kopuláltak, mint megannyi éti csiga.

Ne feledjük a környezetvédő vegetáriánus csajok általában buddhisták, ennél fogva igen könnyen lehet őket ágyunkba gyűrni. Fontos tényező viszont, hogy a feszesmellű buddhista vegacsajok igencsak parádéznak az ágyban, ám vallásuknál fogva sajnos nem nyelnek, esetükben a szójasajt verhetetlen versenytársunk.

A modern, intelligens és heteroszekszuális férfi a buddhistákat minden hiányosságuk ellenére mosolyogva szemléli, és reméli hogy egyszer dolgos polgárok válnak belőlük!

Ki lehet az? Türelmetlenül törölte meg a kezét- félbe hagyva azt az átkozott mosogatást. Igazán nem bánta, és sokadszorra fogadta meg, hogy be fog szerezni egy mosogatógépet.

A kiírt szám olyan ismerős volt, de azért kissé gyanakodva szólt bele a készülékbe. Majd azon nyomban meg is dermedt a hadaró hang hallatán. Ne hülyéskedj, Panther, vasárnap délután van. Milyen hülye indokot találtal a telefonálásra!? Idegesen felvihogott, mikor konstatálta a halk dübbenések háttérzaját. A fene beléd, miért vagyok olyan hülye, hogy hiszek neked?

Sietve kapta fel a kabátját, kendője eltévedt kígyóként siklott a nyomában.

....

Megpróbált feltűnés nélkül átfurakodni a tömegen. Ekkor vette észre a baljóslatú, vörös villanást. Még jó, hogy szólt szánalmasnak is, most már ide kell érnie. Szeme sarkából leste azt a vörös hajat. Fura mozgása volt a tulajdonosának. A halk suttogástól - mely mögötte hangzott fel - majd összeszarta magát, de aztán meg is nyugodott: most már rendben lesz. Legalább nem csak őt röhögik ki. Odaszólt a sírásóknak, megvillantva mellékesen egy papírpénzt, hogy sürgősen kezdjék visszacsinálni, amit elkezdtek, és addig abba ne hagyják, míg fel nem nyitják a koporsót.

Ő meg szánalmast a könyökénél megragadva a vörös lobbanás után vetette magát.

Mai rohanó világunkban alig jut időnk megállni egy-egy pillanatra, és üdvözölni ismerőseinket az utcán, vagy a postán, ha esetleg ott futunk össze, kezet rázni velük, megkérdezni őket, hogy vannak otthon a rosszcsontok, édes mama daganata. A hétköznapok szadista tempója pontról pontra ráncigál minket, és nem engedi, hogy a szeretet ilyen apró megnyilvánulásaival szebbé tegyük mások és a magunk napját. A mai világ nem tolerálja a szeretetet, csak a pénz a fontos, mindenki a másik nyakán tapos. Az emberek rosszkedvűek, otthon egyre ritkábban tesznek élettársuk kdevére, és lassan saját rokonságunkat is meggyűlölik. Nem csoda hát, hogy annyi a háború, a nélkülözés, és a sok sikkasztó politikus. A terroristák egyre többet robbantanak, irakot lebombázzák, mindenki csak magára gondol. állatfajok halnak ki, például a mosómedvék is. A földgolyó szép lassan egy gyűlöletlabdává változik. Egy ilyen világban különösen fontos, hogy szeretetet adjunk másoknak, mutassuk meg nekik, mennyire fontosak a számunkra, és meglátjuk viszonozzák majd. Mert a szeretet a legerősebb a világon, és nincs akadály számára. A szeretet felszabadít.

Ne feledjétek ezt, ha legközelebb egy ismerőssel találkoztok, és adjatok egy nagy ölelést neki;)!

Sajtospopcorn szagú a lábam.

Nakérem, nyájas olvasók, Önök úgy látják ez a blog lassan de biztosan leépül.

                         LÓFASZT!

Egyrészt, mivel nem kommenteltetek, nem volt friss hús, hát máshol találják meg napi betevő kurvanyázásukat, valamint a belsős csettopikban élnek rejtett életet, bősz kurvanyázás keretében.

A legalja, legordasabb tréfát -nem meglepő módon- az a mocskoslelkű DRAGON és ARCSI követi el, karriert építettek a PUÁ-ba. 

Lelkesebb olvasóink elképzelhetik, mit tanítanak a köcsög lúzer PUÁKNAK!

a belső beszélgetés releváns részlete pedig:

Ahogy hallotta dobolni a földet, arra gondolt, bár ne ivott volna annyit az elmúlt éjjel. Dehát ott volt a Norbi, meg  Habos. Utóbbi hozta a gömböst. Elôbbi meg a sört. Hallotta a temetést. Egy ember sírt. A sírásó. Nem kapott pénzt. Fogyott a levegô, a szóról eszébe jutott a térerô. Volt egy kevés. A harmadik számon vették fel. Az elsô szerelem, akivel múlt éjjel álmodott. Eljöttek. Kiszedtek. Minek, mondd minek.

 Bocs a betűhibáért, nem ószeres: -óvszeres...!

izgalom, tragédia és lángoló érzelmek folytatásos regényünk első fejezetében!

Nehéz rögök záporoztak a koporsóra, a dübörgést lassan felváltó tompa puffanásokkal, ahogy a koporsó fáját elfedte az egyre vastagodó földréteg. Új, szép, sima sírkő fehérlett az árok partján. PantherV, született 1994, elhunyt 2010. Legyen könnyű neki a föld. A sírgödör körül álldogállók ritkás csoportja legszélén a titokzatos, vöröshajú idegen elsomolyodott. Sosem értette, mit jelent ez: legyen neki könnyű a föld. A föld sosem könnyű. Ő csak tudja, egyszer élve eltemették, miután a folyón szürke gépek gázoltak át, és sokan elhullottak, az övéik közül, összecsuklottak a halottak, és egyszerre nagyon hangos lett minden. Ő árokba esett, talán kráter, talán más. Beleesett, elájult, feje fölött torkolattüzek ropogtak, és föld hullott az arcára. Rég volt már. A sírásók befejezték a munkát, a lapáttal keresztet nyomtak a friss, barna földkupac tetejére. Lent, 2 méter földréteg alatt nyugodtan feküdt Panthervé.

A titokzatos, vöröshajú idegen felsóhajtott, és az égre emelte a tekintetét. Rosszkor halt meg panthervé, nagyon rosszkor. Az emberek érdektelenül élik le az életüket, és amikor szükségünk lenne rájuk, hirtelen meghalnak. Az a kurva Panthervé. Leglább még egy fél hetet élhetett volna. A vöröshajú körülnézett a gyászolók arcán. Üres, szürke arcok, befelé fordítja őket a bánat. Kettő kivételével. Egy régi ösztön riadt föl benne, egy másodpercre megint a fegyverek zaját hallotta. Az állkapcsán megfeszült egy izom, a háta megmerevedett, és erőltette a szemeit, ne nézzenek vissza, a két szempárra, egy barna és egy zöld, rámerednek a sír fölött. A zöld szempárban halvány gesztenyeszínű csíkok. Ezt akkora távolságból nem láthatta, de tudta, tudta hogy ott vannak. A csoport közben alakult, változott, emberek hajoltak egymáshoz, lábak mozogtak, kényelmesebb helyzetet keresve, valaki átsétált a sír túloldalára. Az egyik ilyen pillanatot kihasználva, amikor eltakarta őt az előtte állók összezáruló sorfala, a vöröshajú idegen, akin nagy, koszlott köpeny barnállott, egy gyors mozdulattal hátralépett, egy másik sírkő mögé, aztán észrevétlenül  a temetőkapuhoz sietett. Legalábbis azt hitte, hogy észrevétlenül. A vöröshajú néma távozása után fél perccel két alak vált ki a gyászolók tömegéből. Két szempár meredt a kapura. Két kéz nyúlt a fekete kabátok alá.

Léptek kopogtak a Móricz Zsigmond utca macskakövein, sietős léptek. Egy nagy, koszos malaclopó tartozott hozzájuk, meg egy feltűnő, vörös hajkorona. A vörös hajkorona gazdája rádöbbent, milyen könnyen észrevehető a kihalt úton, a következő kereszteződésnél gyorsan befordult jobbra. Nem olvasta el az utcanevet. Egy pillanatra megállt, a hátát falnak vetve, és fülelt. Két pár keménytalpú cipő kopogott felé. Az idegen felnyögött.

folyt. köv.

A hozzászóló sokféle lehet, mint maga az emberiség, de ez is közös vonásuk: dögölne meg mind. Mert ugye, ha jót írsz: Mikor lesz már új poszt? Aki nem ért semmit: Mi ez a szar? A legalja az aki gyáva és lusta, hogy hozzászóljon. Nekik készült e rövid írás.

A trollokat kifejezetten kedvelem, különösen FLE blogján a Trójai nevût. Bár kurva fárasztóak. Akinek nem tetszik az írásom tévedjen el a Retyezáton.

Aki erre jár szóljon hozzá, vagy dögöljön meg. Mihamarabb. Fôleg te.