NagyArgentina

Las Islas Malvinas a Argentina!!!

Nagyanglia - Az angolok szemrebbenés nélkül látják egybe a régi birodalmat, hiszen ha bejárják, mindenütt angolul szólnak hozzájuk, még a renitens gyarmaton, az USÁ-ban is sokan beszélik az angolt, csak valami elképesztően hanyag, útszéli [városszéli] akcentussal... bassz, az eszeveszett kapkodásban a Nagy-Falkland [Gbr.] szigetekhez 2003-ban minden médiavisszhang nélkül visszacsatolt 302. számú K-K-É-K zátonyról megfeledkeztem! -a szerz. haj. tép.

Nagynémetország - a 70-es években beindult németfaj-visszavásárlási program miatt tudatosult bennük, hogy bár Siebenburg  kiürült, a phürgi mégis német [ a belső birodalmi ellentéteket vagy a sachs-pruß német-német tolmácsolás nehézségeit a német nem adja ki poen szerűen auslander sau-knak]  de gyakorlatilag ha faszerkezetes csúcstetős késő-későgótikus házat látnak, az a haza széle, mint pl Tallin. Ők vitték a kultúrát szerte, még azoknak az érdekes cigánynépeknek.. busta, dschikosch, Hordobadj mit Biroschka minden kulturszavuk jóformán német eredtű és nem véletlenül Fünfkirchen most Európa kulturális fővárosa, Istambul:Ist am Bul - a Bul folyócska menti Ist , meg sehol se tartana, ha német állami pénzen vasútitranszportszám nem küldik haza a németek vaján meghízott török vendégmunkásokat.  Na, és hol székel az európai bíróság? -Straßburgban, danke!

***Címlaptündér, Petike, köszi a főcímlapot!***

"'S eképp ló' tárgyában is szintugy, mint mindenben a' világon, azon dilemma közé vagyunk helyezve: Dajkáktul ringatva gyermeki létben tengeni 's alunni örökleg, 's nagyobb mozgástul és veszélytül óva ugyan, elvégre becsület és hir nélkül esni agg korba, férfiui életet soha nem élvén; vagy hánykodva egy kissé, itt ott nyert sebekkel saját lábon haladni a' 'maga-vivta-ki-szerencse 's igy valódi dicsőség felé." (Gróf Széchenyi István: Néhány Szó A' lóverseny körül. 1838)

------------------------------------------------------------------------------------

A ló négylábú állat. Első nézésre is rájöhetünk, hogy Isten éppen tetriszezett, miközben fél szemmel teremtette ezt az állatot.

***Címlaptündér, Petike, köszi a főcímlapot!***

Egy meglepő tényt tárok a széles néptömegek elé: a tudós is ember. Amikor este leveszem a fehér köpenyemet a kutatóintézetben, a benti papucsot utcai cipőre cserélem és beülök a felső-prémiumkategóriás autómba, elindulva a kitűnő minőségű sztrádákon hazafelé – ritkábban alsóbbrendű utakon –, előfordul, hogy ún. forgalmi helyzettel szembesülök. Most csak egyet emelek ki a számtalan lehetséges variáció közül: a körforgalmi haladást, udvariassággal megfűszerezve.

Egyedi gyártású, kézzel készült férfi luxusautó

я хороший антикризисный менеджер. Думаю, буду востребован и в этом качестве. /Михаил Ходорковский/ 

Szocialista Szövetségi Tanács Köztársaság K-Európában, É- és Közép-Ázsiában, 15 szövetségi államból –az ENSZ (UN) és a Varsói Szerződés tagja. Területe 22 404 000 km2 . A Föld legnagyobb összefüggő területű országa volt, területe a szárazföldek egyhatodát tette ki.

Érdekes, hogy Magyarországon a Szovjet Únió magyar teljesnevéből a Tanácsot, ami a szavjét [rosszkiejtéssel: szovjet] vagy nem fordítják vagy nem ejtik ki, mint a néma h-t. 

Tagállamai: Azerbajdzsáni SzSzK Belorusz SzSzK Észt SzSzK Grúz SzSzK Kazah SzSzK Kirgiz SzSzK Lett SzSzK Litván SzSzK Moldvai SzSzK Oroszországi SzSzK Föderatív SzSzK Örmény SzSzK Tadzsik SzSzK Türkmén SzSzK Ukrán SzSzK Üzbég SzSzK

Tegnap este vettük hírét, hogy elhunyt Dennis Hopper.

Kérdések merülnek fel, visszatérhetek-e, s ha igen sérülés nélkül megtehetô-e, akinek nem világosak a felmerülô kérdések forduljon bizalommal a Nagy Megújulóhoz. Fenemód kedvem lenne néha olyan lenni amilyen voltam egy bizonyos idôben, s persze nagyon nem volna kedvem egy másik helyzetben való viselkedésem felvállalni, ami ezzel kapcsolatban érdekes azt úgyis mindenkinek magának kell kitalálnia mert én nem tudom megtenni helyettük. Ez egy fenemód rövid írás lenne posztnak - hiába nem vagyok egy Frick -, Dragon sem és egyiket sem bánom. Ugyanis elvesztettem a példaképem.

Ami persze tréfa mert nem volt ilyen, de akire gondolok, az most részben megkerült, s nem tudom hogyan tovább, de majd csak kigondolom.

Tanulmányom szorosan kapcsolódik a múlttal és a jelennel foglalkozó publicisztikákhoz, de azoknál később jelenik meg, hiszen ez a jövőről szól. Az idő, mint tudjuk, nem egy számegyenes, de mégis van némi sorrendiség a történésekben, és közmegegyezés szerint előbb van a múlt és a jelen, aztán csak a jövő. Most azonban elértünk a jövőhöz, ne foglalkozzunk a számegyenes többi részével.

Dolgozatomban konkrét tényeket villantok fel a jelennél is távolabbi jövőből (ne felejtsük el, hogy esszém keletkezése a jelen, és megjelenése a jövő, tehát most, amikor olvasod, már a jövő van!), száz, ezer, tízezer, százezer és egymillió évre előre. Konkrétumok, amiket az élelmes olvasó kihasználhat, illetve megváltoztathat, ha felvállalja ennek kockázatát.

100 év múlva a világ

… körülbelül ugyanilyen lesz. Az internet természetesen gyorsul, és lesznek új szolgáltatások meg alkalmazások, de még mindig csak a web 3.0 közeledtéről szól a közbeszéd, ugyanis a web 2.0 annyira beágyazódik a mindennapjainkba, hogy szinte megváltoztathatatlan lesz. Mindenki beleszól mindenbe, a fikázó kultúra megerősödése miatt minden újító kezdeményezést a nagyközönség a rögtön sárba tipor. Tespedés és stagnálás jellemző erre a korra. Egyetlen kivétel lesz csupán, a kreativitás utolsó bástyája ad a világnak néhány új gondolatot rendszeresen, ami ugyan az adott kort nem befolyásolja, ámde a távoli jövőt igen, hiszen sok kicsi változás egy kellően hosszú számegyenesen már sokat számít.

1 000 év múlva a világ

… merőben más lesz, mi talán rá sem ismernénk. Néhány világméretű járvány, pusztító természeti csapás és egyéb kellemetlen események miatt az emberiség addigra digitalizálja magát. A hardver szinte elpusztíthatatlan, folyamatos karbantartásáról automatizált berendezések gondoskodnak. A gépben élő szellemek – az egykori emberek – virtuális paradicsomban élnek, mindent megkapnak, amire szükségük van. Ám ennek a jólétnek ára van: a kreativitás ekkora kiveszik az emberiségből, a hedonizmus elpusztít mindent a bennünk élő egykori kíváncsi majomból.

10 000 év múlva a világ

… kopár lesz és vörös. A Mars szindróma megismétlődik, a póluscsere alatt a Föld mágneses mezeje összeomlik, és minden életet elsöpör a Nap pusztító ereje. A digitalizált hardver sem képes ellenállni az anomáliáknak, vége mindennek.

100 000 év múlva a világ

… elkezdi megszülni az életet. Isten, vagy a kozmikus por megint ad nekünk valamit, és kialakulnak az első kezdetleges molekulák. Nem túl pörgős ez a kor, ugrok is tovább.

1 000 000 év múlva a világ

… olyan, mint most. Kihagytuk a dinoszauruszok felesleges 170 millió évét, és elértünk a jelenlegi fejlettségi színvonalra. És pontosan mostanhoz képest egymillió év után megjelenik a kor legjobb internetes lapján, az origón egy cikk a jövőről. Na mi lesz benne?
 

Drága Rudi!

Hát ezt is megértük! Eljutott a kigondoltam közössége ahhoz a ponthoz, hogy más, remek blogokban is megemlékeznek rólunk! Talán nem sértődsz meg Rudolf, te aranyos piros orrú, ha én szólok hozzád, hiszen nekem elég volt 1 azaz egy komment, amiben pontosan rávilágítottam az igazságra és máris moderálva lettem! Szép mondhatom!

Persze minket ez nem lep meg. Intellektusunk, népszerűségünk és az a tény, hogy minden egyes nap kurvák seggéről szippantjuk a kokót, de csak miután ők azt a faszunkról lenyalták, ezáltal kétszeresen betépve, az aranylövés és a menny határáig jutva, minket ez nem érdekel.

Inkább szívesen gondolunk arra, hogy egy vödör, saját magad által előállított szarban megmosod a fejed, arcon hugyozod magad, mint példaképed, majd tiszta és fénylő szemekkel rebegsz hálát nekünk, mert rányitottuk szemed az igazságra!

Századunk alapvetően ott lett elbaszva, hogy a nők szavazati jogot kaptak, mint ahogy erről majd szólni is fog egy későbbi dolgozatom és az a tény, hogy te ezen oldalbordák szekerét tolod egy blogon, undorító megcsúfolása a férfi nemnek! Hát még mikor egy jogos és gyakran elvárt visszakézből kiosztott pofon helyett, mivel rendre intenéd a szukákat, te térdre ereszkedsz és végrehajtod parancsaik! Ezek után az sem lepne meg, ha időről-időre ki is nyalnál egy-egy nőt, ami nem kell mondanom, hogy minden férfiúi tevékenység legalja és akiről ilyet lehet feltételezni, megérett rá hogy heréit leadja a portán.

Summa summarum, Rudolf, szégyelld magad!

Szégyelld magad a női nem el nem nyomásáért!

Szégyelld magad a önön pinád kinövesztésért!

Szégyelld magad azért, mert nyilvánvalóan "tudjuki" vagy!

Végül - Dragon kedvéért - bazmeg, te szarfaszú buznyák!

Kedves Pistikék, Zsuzsikák, Benőkék, Nilkolkák, Zsomborkák, egyszóval kedves gyermektársaim!

Minden évben, május utolsó vasárnapján ünnepeljük a Nemzetközi Gyermeknapot. Ilyenkor szüleink lesik kívánságainkat, elvisznek a vidámparkba, felültetnek a libegőre, megnézhetjük az állatkertben az elefántot. Lufit is vesznek nekünk, meg fagyit, és vattacukrot tömnek belénk rogyásig.

De ne felejtsük el, hogy csak a saját lelkiismeretük megnyugtatására teszik mindezt, mert gondatlanul, erkölcstelen testi vágyaiknak engedve hoztak létre minket, akik erről mit sem tudtunk.

Ne hagyjuk betömni a szánkat egy tábla Tibi csokival, követeljük hogy az év minden napja legyen gyermeknap!

(szemelvény egy sajátosan női erotikus regényből)

Légy ott

A könyvtáros lány szédítő ívben vágott le a nagy város lakótelepének bevezető útjára. A lakótelep fényei igézően ragyogtak a kis Yaris  szélvédőjén. Összeszorította combját izgalmában, amikor számlálni kezdte a szalagházak szédítő magasságúan feketéllő világító ablakoktól ékszerezett sorát! Már késő volt fékeznie és így a piros lámpán át száguldva cikázott be a korai este vöröslő és narancs színes fény orgiájába. Gyorsan talált egy parkolót és lázas sietséggel, csöppnyi kabátkáját föl se véve, kis táskáját a legszükségesebbel mellére szorítva futott. Köztdomású, hogy a nők a fejlettebb empátiájukért cserébe némileg gyöngébb tájékozódóképességükkel fizettek az evolúció során. A lány hálát is rebegett az evolúciónak azért, hogy most az egyszer megkönyörült: egyenesen a fiú háznak a kapujához vezette. Mint vidéki lány, egy picit nehezen kezelte a kaputelefont, de a fiú azonnal lesietett hozzá. Egy forró, véget nem érni akaró csókban egyesültek újra. A lány boldogan észlelte hasán a fiú merevségéből, hogy neki is kellemesek az emékei az elmúlt boldog hétvége intim és meghitt percei alapján. A fiú szinte röpült vele a liftben, de elpirult amikor a lány a fülébe csókolva emlékeztette volna a több, mint forró búcsú utolsó negyedórájára a 10-ik és a földszint és a 10-ik és a földszint és a 10-ik között.

Nyálas olvasónk!

Köszönjük, hogy így, péntek délután kellemes ebédedet elköltve betértél hozzánk.

Tőccsedkiezt lécci (különben dragont töröljük a tagjaink közül és rituálisan megbaszatjuk radaival, a seggénél fogva, közben husánggal ütve a heréit):

(Bár Dragon szereti!)

kisebb közlemény

Már-már a szocigráfikus mélységeknek kezdtem el megint aláereszkedni Lady Carambole vécédolgozata trágyájában & kellő ihletettségben, mert ma már nemhogy a WC-kultura emelkedik biodinamikusan Magyarországon, de immár nyolc eztendeje lesz annak, hogy az egyik magyar állampolgár a budija hijján a mezsgyéjén tilosba átszaró másik állampolgárt agyonütötte orvul egy pajszerral, akkor a volt ugyanis a dudva a kertben... Ma már ez nem fordulhatna elő az illető portákon, ugyanis a pajszernél kisebb darab vasak vagy fémek is mennek a vasba vags a Boxi Szinesfém-be... (ama pajszer is valószínű, a Pekingi Nagy Fészek betonjában feszül mára...)

amikor a Mindenhatoooo oltáránál az alábbi találmányban estem hasra  - a Leszbi Sátor jogtulajdonosainak hozzájárulásával:

A szarás kultúrája -Hundertwasser

»Scheißkultur - die heilige Scheiße«Hundertwasser

 Leszbi Sátor Publishing

forrás:

Annyit fűznék hozzá, hogy a jelentős művészúr kb a negyedik emeleten használta ezt a biobudit és biomódon jutott el telkéhez, ahol a humanohumuszt föl is használhatta á bio...

" A restaurátor nem azért van, hogy vizesedjen a háta..."                                

                                                     Nemes Takách László                                                                            

últunkban rejlik a jövőnk...!

Ki ne hallotta volna, ezt a kinyilatkoztatásnak tűnő mondatot, melyet főként nemzeti ünnepeink alkalmával, egy pulpitus tetejéről, magukat vátesznek képzelő szónokok zúdítanak a nyakunkba menetrendszerűen. De vajon milyen tanúságát adhatják a dicső, vagy a nem is mindig annyira büszke múltnak? Bizony napjainkban, az internet mindent behálózó világában, kézzel fogható bizonyítékokra van szükség az egyre növekvő számú kétkedők meggyőzésére.                                                                                

Ma még ennek érdekében, rohamosan fogyó számú, magasan kvalifikált szakember fáradozik szorgos hangyaként, hogy viharos történelmünk megmaradt tárgyi emlékeit konzerválja, rendbetegye és megőrizze az utókor számára. Áldozatos munkájukat olykor igen mostoha körülmények között végzik, teszik ezt csendesen, kitüntetésre nem várva, hivatásuk iránt érzett maximális alázattal. Amit a hétköznapi ember ócska kis cserépdarabnak, vagy rozsdás csapszegnek néz, az a restaurátornak a "TÁRGY". Sokan, sőt túl sokan gondolják azt, hogy egy földből kifordított fadarab értéktelen hulladék, egy régi foszladozó szőnyegdarab csak lábtörlőnek, vagy a fotelba telepedő kutya feneke alá bolhafogónak használható rogydarab. De állíthatom, ez súlyos tévedés.        

Mert miről is van szó valójában?