(szemelvény egy sajátosan női erotikus regényből)

Légy ott

A könyvtáros lány szédítő ívben vágott le a nagy város lakótelepének bevezető útjára. A lakótelep fényei igézően ragyogtak a kis Yaris  szélvédőjén. Összeszorította combját izgalmában, amikor számlálni kezdte a szalagházak szédítő magasságúan feketéllő világító ablakoktól ékszerezett sorát! Már késő volt fékeznie és így a piros lámpán át száguldva cikázott be a korai este vöröslő és narancs színes fény orgiájába. Gyorsan talált egy parkolót és lázas sietséggel, csöppnyi kabátkáját föl se véve, kis táskáját a legszükségesebbel mellére szorítva futott. Köztdomású, hogy a nők a fejlettebb empátiájukért cserébe némileg gyöngébb tájékozódóképességükkel fizettek az evolúció során. A lány hálát is rebegett az evolúciónak azért, hogy most az egyszer megkönyörült: egyenesen a fiú háznak a kapujához vezette. Mint vidéki lány, egy picit nehezen kezelte a kaputelefont, de a fiú azonnal lesietett hozzá. Egy forró, véget nem érni akaró csókban egyesültek újra. A lány boldogan észlelte hasán a fiú merevségéből, hogy neki is kellemesek az emékei az elmúlt boldog hétvége intim és meghitt percei alapján. A fiú szinte röpült vele a liftben, de elpirult amikor a lány a fülébe csókolva emlékeztette volna a több, mint forró búcsú utolsó negyedórájára a 10-ik és a földszint és a 10-ik és a földszint és a 10-ik között.

Drágám, ne kapkodjunk el semmit, az egész éjszaka és a hosszú nap is a miénk –suttogta a fiú sokat igérően forró lehelettel a lány legújabb divatú parfümtől csábítóan illatozó nyakának csodás ívébe.

Az előszobából még egy adag jó nagy pillantást tudott vetni a szobában a lágy selyemkendővel meghitté tett fényekben világoló pompás ételekre és a nem éppen olcsóságáról hirhedt francia pezsgőre, ami nyilvánvaló utalás volt a múlt péntek este egyik fürdőszobai eseményére. Ekkor azonban édes forró és mégis hűvös nyilalást érzett a combja tövén, ahol a fiú, meg sem várva, hogy tenyérnyi kis bugyijából kilépjen, félrehúzta a falatnyi ruhadarabot és a szájával millió apró csókkal árasztotta el lányt ott. A lány megsimogatta a fiú férfias, ámde mégis gondosan dörgölés mentesre frissen borotvált állát és arcát. Így álltak ott egészen végtelenül hosszú és mégis röpkének érezhető percekig. Majd a fiú fölemelkedett és mint a szomjazó az ivó kúthoz, tapadt ajakaival a lány ajakaira. A lány lenyelte fanyar mosolyát csók közben afölött, hogy valamivel talán mégis kevesebbet kellett volna ebből az új és persze méreg drága parfümből a bizonyos testrészén alkalmaznia, de semmire nem akart időt pazarolnia, a munkahelyén éppen csak annyi ideje volt zárás után, hogy a tenyérnyi mosdóba elszaladjon.

Míg csókolta, a lány felnézett a fiú tekintetébe, aki persze nyitott szemmel csókolta és látta azokat az éjféli barna tüzeket, amik minden szeretkezésükkor kigyúlnak, tudta, hogy még ez az a pillanat, amikor a férfiből akivé a fiú már testében merevedett, a fiút még visszahívhatja egy kis vacsira, mert bizony nem is ebédelt, egy falatot sem tudott volna már délben lenyelni.

A fiú megértően, bár jócskán elöl kidudordó nadrággal bontakozott ki a lány öleléséből és a kezébe véve a tejszínes flakont nem is két, hanem egészen egy értelmű célzással rázta meg:

Látod, sziven, most nem felejtettem el. Pedig ma nem is gyümölcstortát hozott anyu!

/folyatjuk/