Tegnap volt az első országos sírásóverseny, hadd nem mondjam, mennyi munkámba került, mire megszerveztem. Nem véletlenül nem publikáltam semmi szenzációsat itt az elmúlt hónapokban.

A verseny igazi céljáról nem adhatok ki semmi információt, de az remélem mindenkinek nyilvánvaló, hogy a legjobb sírásó-teamet nem azért kerestük meg egy országos verseny keretében, hogy a nyakukba akasszuk az aranyérmet. Csak a selejtezők és az elődöntők elvittek annyi energiámat, mint egy olimpiai pályázat előkészítése, és hát ismét hadd ne mondjam, azzal is ki foglalkozik. Hiába, aki ért a dolgokhoz, annak van munkája.

Most néhány kulisszatitkot osztok meg a kedves olvasóimmal a sírásóversenyről, aztán majd az okosabbak összeköthetik a dolgokat akkor, ha majd meglesz az az állami temetés is, amire egy ideje már készülünk.

Az első és legfontosabb tény, ami a híradókból kimaradt, hogy nem kamu sírokat ásattunk a sírásókkal, hanem igaziakat. És mi az igazi sír legfőbb ismérve? Igen, bizony, abba belekerül egy halott. Mégis, hogyan tudnánk felmérni a sírásók valós képességeit, ha tudnák, hogy csak gödröt ásnak, nem sírt? Sehogyan. A mentális erő legalább olyan fontos, mint a fizikai felkészültség, és higgye el mindenki, hogy ásni sokan tudnak, de sírt ásni csak kevesen.

Tehát halottak is voltak a koporsókban, amiket a sírásó-brigádok leeresztettek a sírokba. A nézők ezt persze nem tudták, nekik azt mondtuk, hogy a koporsókban homok van, annyi, amennyi egy átlagos ember súlya. A brigádokkal meg aláírattunk egy titoktartási nyilatkozatot. Ja, és remélem, nem kell külön kiemelnem, hogy muszáj volt koporsókat belerakni a sírokba, hiszen anélkül csak kiástak volna egy gödröt, amit utána betemetnek, és sehol a sírhant.

No de ki az, aki ilyen körülmények között válna meg a hozzátartozójától? Verseny, tömeg, szurkolók, és sehol egy pap, a méltóságteljes búcsúztatás lehetetlen. Ráadásul koszorúk se voltak, mert nehezítették volna az elkészült hantok pontozását.

Az okosabbak már kapizsgálják, igen, a megoldás a bűncselekmény. Felderítetlen gyilkosságok áldozatai voltak a koporsókban, aminek két igen fontos oka volt. Egy: nem kellett a hullák elrejtésével foglalkozni. Ha már úgyis volt egy verseny, ingyen elásták az összeset. Kettő: a tökéletes rejtekhely. Nincs az a rafinált rendőr, akinek az eszébe jutna, hogy egy sírásóverseny helyszínén keressen igazi hullákat. Mondom, a tökéletes rejtekhely.

Azt fedje jótékony homály, hogy kik fekszenek a sírok mélyén. Persze azok, akik figyelemmel kísérték, hogyan fogyatkoznak a posztok a Kigondoltamon, és hogyan tünedeznek el a szerzők innen, talán sejtik.

Az az igazság, hogy a fasz kivan a sok marketingestől. Képesek mindent pont az ellenkezőjére váltani, ugyanolyanok, mint a bolsik, a katolikusok vagy a politikusok.

Hűek lehetünk a hazánkhoz, egy eszméhez, valami nagyszerű dologhoz -lúzerek egy nőhöz is hűek lehetnek- de egy céghez, mobilszolgáltatóhoz vagy bankhoz elég fede dolog hűnek lenni.

Céghez csak a sárgák hűzésgesek, rá is basztak, évek óta stagnál a japán gazdaság!

Mégis , hogy engedheti meg a Kormány azt, hogy a hűség szót kisajátítsák a cégek? Hogy lehet az, hogy az emberek teljesen természetesen veszik, ha hűségnyilatkozatot dugnak az orruk alá?! 

Azt látom, hogy egyedül én utasítok vissza mindenféle kikúrt hűségnyilatkozatot, mások teljesen természetesnek veszik, hogy ilyen nagyszerű dolgot elcsökevényesítenek.

Ráadásul a marketingesek a hűségszerződéseseket jól átkúrják: aláíratnak egy bizonyos kondíciós listát, aminek negyedévente rendszeresen aláajánlanak az új vevőknek, így aki hűséges az hosszú távon rosszabbul jár, mint aki újra és újra csomagokat vált!

Tegyük helyére a dolgokat, és tagadjuk meg a hűségnyilatkozatokat, hűségszerződéseket, hűségkártyákat! Legyünk tudatosak, szóljunk minden egyes alkalommmal, mikor ezt a nemes fogalmat olyan környezetben akarják használni, ahova az nem való!

Most, amikor elkezdem ennek a dolgozatnak a megírását, még nem tudom, pontosan mi is lesz a témája. De nem is ez az érdekes, hanem a jubileum. Ez ugyanis a 145. Kigondoltamos publikációm.

A 145-öt sokan félreértik, és nem tekintik fontos számnak. Bezzeg a százas fordulók, illetve a 100 felezése, negyedelése, az fontos. 50 év után jön az aranylakodalom. 1848 után 150 évig nem koccintunk sörrel. Száz év magány.

Pedig a 145 egy rendkívüli szám:

- A 145-ös számrendszerben a 145 leírva például így néz ki: 10. Súlyos.

- Vagy ki tolna el magától 145 millió forintot, ha felajánlanám neki.

- 1945, a világháború vége.

- A PI első 2000 számjegyében a 145 háromszor (!) fordul elő. A 144 csak egyszer, hogy értve legyen a jelentőség.

- A 145 megegyezik a számjegyei faktoriálisainak összegével (145 = 1! + 4! + 5!). Mindössze 4 természetes szám bír ezzel a tulajdonsággal: 1, 2, 145, 40585. Amint a 40585. publikációm itt megtörténik, a blog bezár, csak szólok.

Nem akarom sorolni a dolgot, pedig tudnám, van legalább 145 egyéb példám a 145 fontosságára (hoppá, ismét 145!).

A lényeg, és ez most tényleg a lényeg, hogy a jövő heti lottószámok összege 145 lesz. Nekem megvan a felbontás is, de pár millával már így is megjátszható a téma, hiszen 90 számból ötöt kell úgy kiválasztani, hogy az összegük 145 legyen. Nem olyan sok kombináció, hogy ne lehessen kifizetni. Hajrá!

Minden félművelt ember tisztában van vele, hogy a nagy tech cégek a legkisebb klikkjeinket is nyomon követik és pénzt csinálnak belőlünk. Ha megnézünk egy hotelt Barcelonában, akkor a booking.com reklámja másnap majd azt tolja a képünkbe. Ha hallgatunk egy kis zenét a Spotify-on, akkor az ízlésünknek passzolót fog ajánlani nekünk legközelebb. A Youtube szintén. Amit néztünk, úgy ajánl nekünk új videókat. Ha pedig mindezt hülye módon a Facebook-on belül csináljuk, akkor még a Facebook is tudni fogja, mi érdekel minket, és annak megfelelően adja nekünk a reklámokat meg a posztokat.

Nem tudom, ki hogy van vele (nem is érdekel), de engem szörnyen zavar, hogy az Apple tudja, mit hallgatok, a Google tudja, mit nézek, a Facebook tudja, mit szeretek, és most nem mondtam végig a sort. Az én ízlésemet ne listázza senki.

Kifejlesztettem egy módszert, amivel igen sok borsot törhetek az internetet uraló cégek orra alá. Most pedig közzé is teszem a módszeremet, hátha együtt sikerül romba döntenünk őket.

A legfontosabb, hogy ne azt csináljuk a neten, amit szeretünk:

- Én sok zenét hallgatok, de 60-70%-át ezeknek a zenéknek kifejezettem utálom. De ők ezt nem tudják, tehát szívnak, ha listáznak.

- Nyaralni legalább minden második alkalommal olyan helyre viszem a családot, amit kifejezetten utálunk. Rossz síterepre, vagy olyan hotelbe, ahol nincs uszoda, vagy köves tengerparthoz stb. Hadd higgyék, hogy az ilyeneket szeretjük.

- Minden videó után, amit azért nézek meg, mert érdekel, megnézek egy olyat, amitől hánynom kell.

- A Facebookon minden ismerősöm mellett van legalább két ellenségem, és a like-jaim kétharmada is a megtévesztést szolgálja.

- Az Apple szoftverboltjában, ha vásárolok valami jó dolgot, akkor rögtön veszek mellé két szart is, hogy azt higgyék, az is érdekel.

- Ha fontos blogot írok valahol, akkor egy szánalmas és utálatos blogon szintén posztolok néhány hülye gondolatot a megtévesztés miatt.

Ennyi kell ahhoz, hogy szabadok maradjunk ebben a kapzsi világban. Használjátok ti is ésszel a módszeremet, és most olvassatok valami szart ez után a nagyszerű poszt után.

 Mára már bebizonyosodott, hogy a Kigondoltam! tudósai, mérnökei és vezetői olyan szintű tudásnak vannak birtokában, mely tudást bármely kormány irigyelhetne. Sajnos az index régi tulajdonosa (aki puszi pajtás volt), főszerkesztője és blogangyalai eltávoztak, és a mai, új brigád szolgalelkűségének köszönhetően cikkjeinket nem engedik a szélesebb publikum elé, -főcímlapjaink száma meghaladta a százat, olvasottságunk milliós- ennek ellenére cikkjeinket fontos szakértők és kormánytagok is olvassák főleg akkor, mikor már saját kútfőből nem tudnak semmit kitalálni.

A migránsokat illetően a Kigondoltam! már július 28-án azt javasolta, hogy abban a helyzetben magyarország ne akarja az EU határait megvédeni. ( http://kigondoltam.blog.hu/2015/07/28/migransok_286 )Szinte minden EU-s politika és liberális (ezért buzi) média össztüzet eresztett a magyar kormányra, a magyar emberekre, míg mi csöndesen kerülgettük a kibaszott migránsokat a keletinél és nem tudtunk sem vonattal, sem autóval közlekedni a saját  országunkban, mert a migráns urak és migráns hölgyek (szó szerint) szartak bele az itteni létbe, a  magyar szabályokba csak a maguk dolgával törődtek.

Kifejezetten és kiemelve javasoltuk, hogy NEM ÉRDEMES az EU-t megvédeni, hagyni kell a migránsokat hogy elárasszák Nyugat-európát. Végül a magyar kormány belátta igazunkat, és direkt járatokat kezdett indítani az osztrák határra, átnyomva őket a nyávogó libsi agymosott buzeráns osztrákoknak, akik továbblökték végre őket Merkel nyanyó ölébe. 

Tisztelt Vezérünk, Orbán Úr! Mi a kezdetektől tiszteljük magát és a Pártot!

Ennek ellenére meg kell jegyeznünk, hogy amennyiben javaslatainkat átveszik, legyenek szívesek minket legalább egy jóféle borra meghívni, esetleg bőkezűen támogatni a Kigondoltam laborait! Tessék mindekt komolyabban venni, a Svejci-Frank - HUF parítás short javaslatunkat is csak áttételesen fodították a svejci puhányok ellen, és még megannyi javaslatunkkat csak részben vagy késve vettek át!

A migránsokra visszatérve sajnálattal kell közölnünk, hogy prognózisunk a mai viszonylatban rossz: európának vége, a bugyután beengedett tömegek el fogják tiporni az elkényelmesedett, elbutított nyugatiakat. Az amúgy liberális, leírhatatlan nevű és buzeráns francia Houellebecq ( http://www.libri.hu/konyv/michel_houellebecq.behodolas.html ) próféciája sajnos igaz lesz, a behódolás megkezdődött. 

Merkel mama és a libsi juróp elkúrta. Nem is kicsit, nagyon.

Egyetlen esély maradt hátra: a disznóparittya.

Annyi, de annyi fontos dolog történt az elmúlt időben, amiről írnom kéne ide, hogy a széles nagyközönség megértse, miről is van szó lényegében. A menekültek, a Cink megszűnése, a vietnámi belpolitikai válság, a FED emel vagy nem emel satöbbi. De nem jutok időhöz, Orbán óránként hívogat, hogy mit mondjon a tárgyalásain, szóval gyorsan elmondom, ami a legfontosabb, hogy szar a balatoni bicikliút.

Én egy kimondott sportember vagyok, atletikus alkat, széles a vállam, izmos a combom, és most, hogy végigvettem a sportokat így magamban – nemcsak az olimpián szereplőket –, azt mondhatom, hogy mindegyikben benne lehetnék az első ötben. Világviszonylatban, nem helyiben.

A kerékpár – a bicigli – régi szerelmem. Sokat tekerek, és most mentem egy Balaton kört, néhány év kihagyás után újra. Hát elkeseredtem.

Volt fejlődés néhány helyen, ahol az önkormányzat elhitte, hogy a buckás, szűk bicikliút nem fog több turistát a településre vonzani. Szélesítettek, újraaszfaltoztak, és remélhetőleg profitáltak belőle. Én minden olyan helyen ittam egy fröccsöt, ahol elégedett voltam az úttal. A Balaton-kör végére nem rúgtam be, ezért kénytelen voltam kitekerni a sztrádára, az tényleg sima, utána már volt okom leküldeni pár üveg bort.

Mivel olyan ember vagyok, aki nem károg, hanem megoldja a problémákat, itt a megoldás:

- Egy mobil GPS zavarót kell minden menekült-konvoj mellé telepíteni.

- Hamis jeleket is kell sugározni a menekülteknek, hogy miközben Bécs felé menetelnek, valójában a Balatont kerüljék meg.

- A média online közvetíti a konvojt. A balatoni polgármesterek rögtön elszégyellik magukat, amint meglátják, hogy a romos bicikliútra hackelt konvojt a CNN mutatja. Lesz fejlesztés, az biztos.

Ennyi*.

* ”Annyi”-val kezdtem, „Ennyi”-vel fejeztem be, ez gyönyörű.

A közhiedelem szerint hópehelyből sem létezik két egyforma, de ezt pont azok állítják, akik nem figyeltek kémián, hanem helyette vámpírfogat rajzoltak Immanuel Nobel portréjának. Létezik.
Mint oly számos csodálatos ám veszélyes találmány, a tűzijáték felfedezőjének nevét is homály fedi. A korabeli tekercsek áttanulmányozása után csak annyit állíthatunk bizonyosan, hogy kínai volt, de tekintettel arra, hogy annakidején nem állt rendelkezésre mindenkiről panorámaröntgen a sifonérban, hát itt meg is áll a tudomány: falusi elöljáró legyen a talpán, aki megmondja, hogy a kormos bombatölcsér alján füstölgő ágyékkötős torzó Csengé vagy Csungé volt-e. Na, mindegy.
A modern korban nem is ünnep az ünnep, ha a nagy nap előkészületei során nem botladoznak militarinadrágos fontoskodók az esemény helyszínének kordonokkal leválasztott részein. Ők a pyrotechnikusok, akik igába hajtják a természet ezen vad, exotherm reakcióit a nép legnagyobb örömére.
A méltóságteljes megemlékezés jegyében a polgári publikum ilyenkor bermudanadrágot és flip-flop papucsot húz, a családfő nyakába kanyarítja legapróbb csemetéjét, majd fejenként fél kilogram polyetilén csomagolóanyagot magukkal hurcolva boldog izgatottságtól fűtve kihullámzanak a közterületre.
A monoton durrogtatást a szervezők úgy igyekeznek feldobni, hogy előrángatnak egy szakállas, egzaltált kinézetű filmrendezőt vagy egy homokos zongoristát, aki úgymond megkoncepcionálja az előadást, történetet vagy zeneművet pásszít a detonációk egymásutániságára.
Az értő közönség eleinte velőtrázó sikongatással és elragadtatott tapssal honorálja a szétpukkanó színes tölteteket, aztán pillanatnyi hangulatától függően megállapítja, hogy jobb avagy gyengébb volt-e a csinnadratta, mint előző évben.
Arról senki sem beszél, hogy - nem állítom, csak firtatom - a levegőben hömpölygő égéstermékbe milyen érdekcsoportok milyen vegyületeket kevertek, hogy aljas érdekeiknek megfelelően bepermetezzék a csődületet, melynek tagjai tátott szájjal, megbabonázva sztondulnak a harmincadik perc után. Kinek áll ez érdekében! És mi!
Ezután mindenki hazamegy és meg is feledkezik az egészről, mert sokkal fontosabb dolgok foglalkoztatják.

A téma rendkívül fontos. Ahogy az szokott lenni ebben a fantasztikus európai csodakavalkádban, mindenki nagyon ért a témához, mindenkinek van véleménye és természetesen ellenvéleménye, csak egy dolgot felejtünk el: a bevándorlók tojnak a fejünkre, és ellepnek mindent, miközben a döntéshozók szokás szerint mormognak valamit brüsszelben a svédasztalos homár ropogtatásaközben, vagy Wagner egyfelvonásososkat hallgatnak és semmilyen arcot vágva legyezgetik magukat.

Imádott és szeretett vezérünk ellenben nem pihen és kerítést épít, nyilatkozik és védi a határainkat. Sajnos azt kell mondanunk, hogy óriási hibát követ el: frontot képez. 

Tanulni kéne a történelemből: egyszer már a Magyar nép belement egy Európát megvédő, ütközö ország szerepébe és nagyon szarul járt: népességét megtizedelték, elszegényedett, kulturáját nagymértékben elvesztette, szomorú belháborúkkal saját nemzetét is gyengítette, és amíg a törökkel tizennégy (!) nagy háborút vívott, a Habsburgok, Franciák és Angolok szép nyugiban fejlődhettek és gyarmatosítottak, biztosítva több száz éves gazdagságukat. Néha nagy kegyesen küldtek egy kisebb hadsereget, de nagyjából a magyaroknak kellett megoldaniuk a dolgot. Mindemellett a magyarok felfejlesztették azt a környéket, ahova visszaszorultak (Erdély, Felvidék és a nyugati övezet), majd innen később őket kiebrudalták és a feljfejlesztett, jól megvédett, stratégiai területek később Cseh (Szlovák)/Román/Szerb/Horvát/Osztrák kézbe jutottak.

Gondolom a legtöbb embernek a Török vész évtizedei unalmas és érthetetlen névkavalkád, ezért név meg évszámok nélkül megmutatok egy térképet, hogy legyen min gondolkodni:

Kiemelem: Nagyon rosszul jár, aki Európát meg akarja védeni. Kurvára semmi értelme. 

Ami most a legjobb megoldás, hogy az érkező menekülteket légkondicionált buszokkal várni a szerb határon és azonnal Brüsszelbe vinni. Ez max. 50 busz naponta, nem nagy költség. A buszokon lehetne mobilt tölteni, valamint gondoskodnánk az élelmezésükrőll és ürítésükről is. A buszokon a migránsok kérdőíveken kiválaszthatnák a célországot (arab nyelvű prospektusok  mellékelve) és annak megfelelően vonatjegyeket kapnának. Természetesen a migránsokat szépen kiraknánk az Osztrákoknál, Németeknél, Belgáknál az ő kérésükre.

Szépen menjenek a Németeket, Dánokat, Hollandokat, Angolokat, Franciákat és Svédeket boldogítani. Anno is ezt kellett volna: kézséggel fogadni és átereszteni a törököket, biztosítani, hogy a nyár első két hetében eljussanak a Habsburg birodalomig, áttörjenek Itálián és elárasszák Európát. Mindezt jó pénzért tenni.

Nagyon izgalmas cikket találtunk: ( http://kitartas.net/2015/02/12/stop-a-bevandorlasnak ) . A cikkel ellentétben én azt javasolnám, hogy a bemutatott logisztikai sávban gondolkodva állítsuk fel a migráns-buszok útvonalait is, koncentrálva a buzi belgák fővonalára, ezzel a migránsokat az oly büszkén emlegetett és hangzatos Európa Szívébe juttatva.

Figyeljük meg a két ábra közötti hasonlóságot és stratégiai különbséget: az elkövetett történelmi hibát most orvosolhatjuk: legyünk európa humánusai, jólelkű segítői és kérjünk a migránsoktól száz eurót fejenként a Budapest-Brüsszel útvonalért. Exportáljuk a gondot és problémát úgy, hogy még jól is járunk!  A buszokon elvégeznénk az összes, EU szabványos migránsbeiktatási teendőt, adhatnánk migrásigazolványt a rászorulóknak, és felvehetnénk az EU-tól a migránsonkénti kb. ezer erurós költőpénzt.

Ez migránsonként 1100 euró. Egy busz üzemanyag+autópálya költsége retúrban kb 2000 euró. Buszonként kb. 42.000 euró haszon, napi 50 busznál ez több, mint 2.000.000 euró, ami évi 700.000.000 eurós üzlet. Pluszban kerítést sem kell építeni, a migránsok pár nap alatt tudnák a buszmegállókat és ott örömmel várnák a következő migránsjáratot.

A buszjáratokra visszafélé toloncoltakat vehetnénk fel, amiért további 500 eurós fejenkénti költséget tudnánk Brüsszelnek felszámítani. A kitoloncolt migránsokat a szerb határig vinnénk charterben, ott két hétre való koszttal ellátnánk őket, és megkérnénk, hogy szertartásos okmányégetés és rövid pihenő után legyenek olyan jók és újra migráljanak illegálisan: egyeztetett időpontban és helyen újabb járat várná őket Brusszel és Frankfurt felé, ahogy megintcsak jól tartanák őket a következő kitoloncolásig.

A magyar hon felvirágozna, az autópályákon a meggazdagodott migránsok kalocsai babákat, matyó mobiltartókat  és élelmiszert vásárolnának, felvirágozna a migráns-turizmus, rengeteg munkahelyet teremtenénk az autóbuszokat követő mobil-migrációs irodákkal  és talán a migránsok számát is tudnánk emelni napi 4-5 ezerre, melyeknek többszüri fuvarozása és toloncjárata már tényleg busás pénzt hozna. 

A befolyt összeget egészségügyünk fejlesztésére, gyermekeink ellátására, vidékfejlesztésre fordíthatnánk (természetesen a ráépülő buszvállalkozó-réteg és a megfelelő  főpolitikus, Lázár Úr és barátjai kötelező jutalmazása után).

A városi ember tömegesen elmagányosodott, ezért aztán mindenféle állatot vesz maga mellé. Legtöbbször kutyát vagy macskát tartanak. Azt hiszik, hogy ezek az állatok 'szeretik' őket, pedig ezek az állatok csak teszik a dolgukat: a kutya nem tudja mi az az önfeláldozás, csak liheg bele a nagyvilágba, a macska  pedig szolgájának tekinti a tulajdonosát. Mindkét állat tarrtása érzelmileg jelentős érzelmi retardációt jelent. 

A kutyák  és a macskák is biológiai szénalapú lények, ezen belül is ragadozók, ami azt jelenti, hogy más állatokkal kell táplálkozniuk, húst esznek.

A Teremtő mindenképp perverz volt, mikor hatnapos ámokfutása során létrehozta az élővilágot: a fényevők és pár kénbaktérium kivételével arra kényszeríti az összes élőlényt, hogy egy másik lényt elfogjon, megöljön, felaprítson, és nyállal keverve beleibe gyömöszöljön, ahol azt megemészti. Ennek következménye, hogy a világ összes lényének van félnivalója: valamilyen másik lény előbb-utóbb elfogyasztja.

Ami nem kerül megemésztésre, az az ürülék. A városi ember mellett tartott kutyákat megtanítják, hogy visszatartsák az ürüléküket. Az ürülék visszatartása rendkívül ritka  a természetben, de pont a ragadozóknál amúgy  fontos szerepet tölt be. A kutya és 'gazdája' közötti interakció egyik eleme a kutya sétáltatása, mely valójában a kutya vizelet- és székletürítésének rítusa. Ennek során a kutyák ürüléküket és vizeletüket a városi térobjektumokra szórják. 

Mindenki természetesnek veszi, hogy a kutya azt vizel le, amit éppen erre a célra véletlenszerűen kiszemel. Persze az ember berzenkedik attól, hogy a régi korokban a városlakók az ürítőedényüket reggelente az utcákra borították, az undorító és milyen jó, hogy már nem vagyunk ilyen barbárok, ellenben a kutyák lazán vizelhetnek városszerte.

A kutyák szánalmasan jellegzetes préspozicióra, ürítésre készülését mindnyájan láttuk már. Szerencsétlen kutya a szemét ilyenkor lesunyva kidülleszti, fülét  hátracsapja, láthatólag zavarban van. Amellett, hogy a kutya intimitása ilyenkor negatív tartományokra terjed -sokszor robogó  autókból, buszokból ezernyi szem követi a széklet lassú, bélből történő kigörgetését, majd a végbél összehúzásának rángatásos, rekeszizom által végzett, egész kutyára  átterjedő rángását- a 'gazda' évtizedekig kényelmesen elsétált kedvencével, hátrahagyva maga után a városi élet egyik legundorítóbb darabját: a kutyaszart.

Ezen sorok írója hosszú és gyötrelmes hónapokat töltött el anno a liiberalizmus pokoli országában, Hollandiában, és az egyetemre reggelente járva öklendezve sétált az eső által feláztatott, láthatóan zömében csontdarálmány tartalmú, félig feláztatott, a szétfolyó állag által  barnára festett utcakövek és széklet közötti üres területek összekötő útvonalán. Ez a jelenség Budapesten is évekig megvolt, és ez az oka annak a jelenségnek, hogy az emberek a szép homlokzatok helyett cipőorrukra koncentráltak annak érdekében, hogy ne lépjenek kutyaszarba.

Mostanra már szinte minden szabályszegés és bírságolandó cselekedet. A liberális neokapitalista rendszer eljutott arra az alapvetően bolsevista technikára, hogy lehetőleg minden állampolgárt  kriminalizáljon, legyen mindenkinek félnivalója. Egyik ilyen szabály -megjegyzem dícséretes- hogy a kutyaürüléket össze kell szedni.

Százával látjuk a jelenetet, amint a kutya felveszi bélprés testtartását, a gazda megmerevedik, a kutya mögé áll és várja, hogy a kutya kinyomja magából ürülékét. Ez a jelenség egyszerre bizarr, meghitt, undorító és vicces. nem sok ilyen pillanat van a világban... Gondoljunk bele, milyen sok érzést vált ki az emberbő egyszerre. Talán a legdurvább ebben a szertartásban az a mozzanat, mikor a gazda nyugtázza az ürítést, előhúz a zsebéből egy zacskót és a friss,áthatóan bűzös, sokszor lágy, meleg kutyaszart -amennyiben állaga megengedi- a zacskón keresztül megfogja és egy ügyes mozdulattal belefodítja az erre speciálisan kidolgozott műanyag zacskóba.

A műanyag zacskók átlagos elbomlási ideje minimum ezer év, így a kutyaürüléket jóval minkettőjük halála után több generáción keresztül konzerválja gazdája. Mivel a kutyaürülék  'veszélyes' -újabb bolsevista jelenség: minden veszélyes és mindenre riasztást adnak ki (csak anno az imperializmus és a karvalytőke volt a mumus, mára már a nyári hőmérséklet, vagy a napsütés  is riasztó), külön kutyaürülék tartó-tartókat helyeztek el, így a konzervált kutyaszar halmokban kerül gyűjtésre, és tárolásra.

Elmondhatjuk, érdekes maradványa a kakizacsi az ember-állat bennsőséges viszonyának, az ember-kutya 'barátságnak'.

Jönnek megint... Buzik  és leszbikusok, meg olyanok,akik  maguk sem tudják mit és hova dugnak magukba. Kamionokon fognak vonaglani alig-ruhákban vagy apácaruhában provokálnak és elvárják, hogy ünnepelje mindenki őket. Azt is elvárják, hogy páran bántalmazzák őket. Azt is, hogy a rendőrök megvédjék őket. Biztos meg fognak párat ruházni, amin lehet a következő évi buziparádéig sopánkodni. Majd jönnek a jogvédők is, és rákontráznak, ja és persze a média. Már látja  előre az ember, mi jön. Mint egy jobbfajta, őrült Spiró könyv agyszáguldmánya.

De ha belegondolunk, legyenek büszkék. Otthon, mint mindenki más. Találjon valamit, amire büszke  lehet, ha más nem az azonos nemű párjára, és legyen boldog. Ez az egész zavarba ejtő... valami egészen intim dolgot kiteregetnek, és azt várják hogy örüljünk, annak, hogy ők buzik. Magánügy. Azt is elvárják, hogy a  politikusok  együtt vonuljanak velük és büszkék legyenek rájuk.

Mert ha nem, elkapja őket a gépezet és megforgatja.

Hát akkor most mondom, írom: ez magánügy. Teljesen a TI dolgotok. Ezer és egy bizonyíték van róla, hogy senkit nem érdekel, hogy kézenfogva sétálgattok, semmi bajotok nem lesz, ha buzik vagytok. Az, amit csináltok, kb. ovis szint. Inkább segítenétek a beteg embereken, vagy főznétek és megvendégelnétek az embereket egy nagy füves réten, megmutatva, hogy semmi különös nincs bennetek, csak másképp élitek meg a világot, mint a megszokott. 

Amit csináltok, erőszakos, mindenki homofób, aki nem áll a NAGY ESEMÉNY mellé és kétségekkel viseltetik az egész cirkusszal szemben.

Szerintem szégyen, amit csináltok. És nem azért, amit képviseltek, hanem azért mert kérdés nélkül ráerőszakoljátok magatokat a másik emberekre, és azt mondjátok, hogy aki nincs veletek, az ellenetek van. Remélem ismerős ez a technika, és mostanra már megértettétek, mi is a baj veletek.

Időnként megvizitálom a vidéki országot, mint Mátyás király tette azt a maga idejében. Első kézből gyűjtöm a tapasztalatot, ha már első kézből formálom a hazát, a mindenkori miniszterelnököt irányító titkos főtanácsosként. Bár ne tettem volna. A vizitre értem, nem az irányításra, a miniszterelnökök irányítása ugyanis határozottan a hasznomra van. A vizitből meg bármi lehet, most éppen hányinger.

Esztergomról órákat lehet írni, történelme van, meg botrányai, igazi frontvárosa volt a lokális hatalmi játszmáknak. De most csak a fürdőjéről lesz szó. A kultúra temetőjéről.

Férfi nagyméretű tetkó nélkül nem férfi. A legjobb, ha mindkét vállon van valami látványos dolog, ami a kar legaljáig tart. Plusz a háton még egy látványelem, esküvői fotó, sas vagy oroszlán, esetleg kutya vagy ló, vagy kínai zacskós levesről a készítési leírás. A lényeg, hogy nagy legyen.

Divatos ember azért nem tetováltat, mert a legmenőbb trend se tart ki az élete végéig. Ami ma progresszív, eredeti, csodás, azt holnapra másolni kezdik, és holnaputánra a lenézett prolik varratják magukra. És mivel a tetoválás mellett nincs sorszám, hogy kié volt az első, egy idő után mindenkiből proli tetkós lesz. Ettől persze még lehetett volna egy jó napom, na de a fogak.

Én nem tudom, hogy vidéken tiltják-e a fogmosást, vagy csak spontán rohad a foguk. Illetve az is lehet, hogy sok volt a szlovák, akikről köztudott, hogy ők tulajdonképpen csehek, mínusz kultúra. De ép fogsor, az gyakorlatilag nem volt.

Metszőfog hiányok alul felül, rothadó csonkok és fekete odvak mindenütt. Apának, anyának, gyereknek egyformán, de volt ott egy egész osztály, ünnepelték az iskola végét, egynek se volt egészséges fogsora.

Általatok csinosnak mondott nők – huszonéves, löttyedthúsú, de a fiatalságuk miatt még szinte formás félék –, ha akárcsak szolidan is elmosolyodtak, egy foghíj legalább kikandikált a szájukból. A tetkós, mackós hasúra gyúrt férfiaknak szintúgy. A pattanásos, frissfrizurás gyerekeknek, akiknek kozmetikushoz kéne járniuk fodrász helyett, dettó. Lyuk, foghíj vagy csonk, ez volt a szájukban.

Ahogy a mondás tartja, ahol szájhigiénia nincsen, ott az alfelet se mossák. Hát így válasszatok magatoknak vidéki partnert, kedves olvasók.

Az 'Europer' mint fogalom ennek a vadbaromnak és más társainak köszönhetően a művelt, tájékozott, kifinomult és tökéletes diplomáciai érzékkel megáldott személy jelzőjéből a puha, foszlott erkölcsű, ostoba nagyképű arrogáns és  hataloméhes diplomáciai vadbarom kódja lett.

Mégis, mit képzel ez a senkiházi, ez az idióta, akit azért tettek oda, ahova, mert úgy tűnt, senkinek sem zavar túl sok vizet! Kurva anyját minden Luxemburginak! Az a semmi kis ország amúgy is szégyent hoz a kereszténységre, miniszterelnökük buzeráns esküvőt  rendez, a leváltott, korrupt, erkölcstelen szemétláda, akit senki nem választott meg, pedig országok népeinek megválasztott elnökökeit püföli, cikizi vagy épp akarja lesmárolni! Azt nem értem, miért nem veszi a bátorságot már, akit megtámad és veri szájba visszakézből be azt a mocskos pofáját! 

És ez nevezi magát kereszténynek! (Mondjuk az, hogy valaki keresztényszocialista, az már végképp undorító, de mit tehetünk, ilyen a prularizmus!)

Kijelenthetjük, hogy Juncker egy alávaló idióta, és  ha ez  a juróper viselkedés, hát mi, Magyarok, igaz keresztények ebből kurvára nem kérünk!

Miniszterelnök Úr, legközelebb nyomjon le egy sallert ennek a fasznak hogy csak úgy csörögjön! Elvégre ez a juróper módi!

Becsületes úton háromféleképpen lehet sok pénzt keresni: rendkívül sok munkával, vagy egy elképesztően zseniális ötlettel (és utána rendkívül sok munkával), vagy tőzsdézéssel. Én most a tőzsdézőhöz szólok.

Még a butább emberek is könnyen beláthatják, hogy aki sokat dolgozik, annak nincs ideje tudományos blogok tanulmányozására, akinek pedig zseniális ötlete van, az úgysem internetezik, hanem inkább a zseniális ötletét valósítja meg. Nekik hiába is írnék, tehát maradnak a tőzsdézők.

A tőzsdén viszonylag egyszerűen lehet sok pénzt keresni: érteni kell a dolgokhoz, és akkor kell adni meg venni, amikor abból profitálhatunk. Ennyi.

Még néhány gyakorlati tanácsot adok azoknak, akik úgy gondolják, a tőzsdén a helyük:

Érdemes elemzéseket és híreket olvasni a sikeres kereskedésekhez?

Nem. Ha a hírek alapján lehetne sikeresen üzletelni, a gazdasági újságírók lennének a világ Simicskái. De hát az újságírók mind szegények, elég ránézni a csóró Indexesekre, ugyebár.

Érdemes politikusokkal barátkozni, hogy megtudjuk, milyen eszement törvényeket fognak megszavazni, amik megváltoztatják majd a gazdasági trendeket?

Nem. A politikusok csak reagálnak a világra, nem alakítják azt. Olyanok, mint a giliszták. Ha esik az eső, előbújnak, de az esőt nem ők csinálják. Csakis a szavazatszerzés érdekli őket, nem a gazdaság. Putyin persze kivétel, de aki vele barátkozik, az úgyse tudja kiélvezni a gazdagságát.

Érdemes a tőzsdével együtt lélegző, annak minden csínját-bínját ismerő szakemberhez fordulni segítségért?

Aha. A Quaestor, a Buda Cash, a Hungária Értékpapír összes szakembere arra várt, hogy hozzájuk vidd a pénzed. Plusz Marcsika a Kun-Mediátortól.

Akkor hogyan csinálhatok pénzt a tőzsdén?

Nos, akkor a lényeg. Ahhoz fordulsz, aki a világot irányítja. Nem az illuminátusokhoz, nem a Bilderberg-csoporthoz, nem az angol királynőhöz, nem a Kentucky Fried Chicken-es ezredeshez, hanem hozzám. Egyszerű emelt díjas sms-t küldesz, ami után lehetőséged nyílik megvásárolni a Tuti Tippet. Részletek a szórólapokon.

Viszont lágytojás.

A demokrácia szoros értelemben a nép uralmát jelenti. Mint minden elméleti szinten mozgó  társadalmi berendezkedést,  a demokráciát is bizonyos érdekcsoportok alaposan kiforgattak az eredeti jelentéséből. Napjainkban amerika és a nyugat mikor demokráciát emleget, vagy a demokráciát szeretné valamely nagymúltú országba ajándékba adni a népnek, nem másra gondol, mint a kapitalista berendezkedés gőzhengerére.

A kapitalizmusban elismerten a tőke van uralmon. Mindent átsző a pénz és a vagyon, az embereket gyerekkoruktól fogva tréningezik az anyagi javak felhalmozására. A tőke még több tőkét akar látni. Mikor a társadalom elfogadja a demokratikus kapitalzmus  alapelveit, akkor elfogadja azt, hogy a kapitalizmusnak fogja szentelni életét. A kapitalizmus minden egyes állampolgárában fogyasztót lát. A modern embertartás egyik alappillére az, hogy az állampolgárok vegyenek, fogyasszanak. A fogyasztók viselkedését a fogyasztói magatartás nevű tudományág bontja ki. A fogyasztás elemi érdeke a kapitalizmusnak. A kapitalizmus instrumentumai lehetővé teszik az állampolgárok számára a jövőjük értékesítését: ezt kölcsönnek nevezik. A kölcsön során a kapitalista tőkét kölcsönöz az állampolgárnak, amin az javakat tud beszerezni: nem kell megvárnia, míg megfelelő mennyiségű pénzt halmoz fel fogyasztásához, hanem a fogyasztást előre  hozhatja, majd adósként élete meghatározó részében adósságait  törleszti. Egy átlagos amerikai diák 18-20 éves korára már jóval több kölcsönt vesz fel, mint amit majd vissza tud  fizetni életében. A svájciaknál már be van vezetve az adósság öröklésének intézménye. A tőke áthatja és birtokolja az emberi élet minden pontját, folyamatosan manipulál (reklámok, filmek, könyvek, rádió, internetes média, internetes direkt és indirekt reklám stb.).

Aki megundorodik ettől az egésztől,  annak nem kell mást csinálnia, mint javait elosztania, és nincstelenként élnie. Bár élete nem lesz egyszerű, a tőke nem tud mit kezdeni a nincstelenekkel és motiválhatatlanokkal. Ezért is nagy rizikó az egyre növekvő árnyéktársadalom, az 'elveszett' generáció egyre nagyobb mérvű jelenléte a fiatalok között. Angliában (Skócia) a 30 év alatti fiatalok 25%-a munkanélküli, a Görög, Spanyol fiatalok 40%-a munkanélküli, de a probléma ott van Olaszországban, Franciaországban is. 

Ezek a fiatalok még manipuláltak,még rosszul érzik magukat, de hamarosan új eszmék felé fognak fordulni, ahol a demokrácia új megfogalmazása a tőke bevonása nélkül fog megtörténni. Forradalom, világforradalom szélén állunk. Nem tudni, hogy a forradalom békés lesz-e, de a változás szükségszerűen meg fog történni.

 Elsőre is leszögezném - vagy tiplizném -, hogy NEM vagyok konteóhívő, a konteók a tudománytalanság Sze'les Gáborai. A konteóhívők a sátán követői, akik összezavarják a békés nyájat, és folyamatosan rettegésben tartják őket, miszerint a mennybe jutni jó dolog, de nem azonnal. Szóval egy vallás az egész a maga körbe-körbe érveléses ideológiai zsákutcájával.

Mert ugye, ha sorravesszük a közelmúlt repülőgép baleseteit maláj 1, maláj 2, Harrison Ford, Germanwings, satöbbi, akkor minden teljesen nyilvánvalóvá válik. Annak aki lát. De azok nem a konteós hülyék, akik jönnek azzal, hogy belerepült a Csillagkapuba, Putyin hadat üzent Hollandiának, Hans Solo mint most is kiderült, halhatatlan, vagy teszteli a folyékony lézert a gyíkemberháttérhatalom, és a HAARP bizonyítékai megcáfolhatatlanok.