Időnként megvizitálom a vidéki országot, mint Mátyás király tette azt a maga idejében. Első kézből gyűjtöm a tapasztalatot, ha már első kézből formálom a hazát, a mindenkori miniszterelnököt irányító titkos főtanácsosként. Bár ne tettem volna. A vizitre értem, nem az irányításra, a miniszterelnökök irányítása ugyanis határozottan a hasznomra van. A vizitből meg bármi lehet, most éppen hányinger.

Esztergomról órákat lehet írni, történelme van, meg botrányai, igazi frontvárosa volt a lokális hatalmi játszmáknak. De most csak a fürdőjéről lesz szó. A kultúra temetőjéről.

Férfi nagyméretű tetkó nélkül nem férfi. A legjobb, ha mindkét vállon van valami látványos dolog, ami a kar legaljáig tart. Plusz a háton még egy látványelem, esküvői fotó, sas vagy oroszlán, esetleg kutya vagy ló, vagy kínai zacskós levesről a készítési leírás. A lényeg, hogy nagy legyen.

Divatos ember azért nem tetováltat, mert a legmenőbb trend se tart ki az élete végéig. Ami ma progresszív, eredeti, csodás, azt holnapra másolni kezdik, és holnaputánra a lenézett prolik varratják magukra. És mivel a tetoválás mellett nincs sorszám, hogy kié volt az első, egy idő után mindenkiből proli tetkós lesz. Ettől persze még lehetett volna egy jó napom, na de a fogak.

Én nem tudom, hogy vidéken tiltják-e a fogmosást, vagy csak spontán rohad a foguk. Illetve az is lehet, hogy sok volt a szlovák, akikről köztudott, hogy ők tulajdonképpen csehek, mínusz kultúra. De ép fogsor, az gyakorlatilag nem volt.

Metszőfog hiányok alul felül, rothadó csonkok és fekete odvak mindenütt. Apának, anyának, gyereknek egyformán, de volt ott egy egész osztály, ünnepelték az iskola végét, egynek se volt egészséges fogsora.

Általatok csinosnak mondott nők – huszonéves, löttyedthúsú, de a fiatalságuk miatt még szinte formás félék –, ha akárcsak szolidan is elmosolyodtak, egy foghíj legalább kikandikált a szájukból. A tetkós, mackós hasúra gyúrt férfiaknak szintúgy. A pattanásos, frissfrizurás gyerekeknek, akiknek kozmetikushoz kéne járniuk fodrász helyett, dettó. Lyuk, foghíj vagy csonk, ez volt a szájukban.

Ahogy a mondás tartja, ahol szájhigiénia nincsen, ott az alfelet se mossák. Hát így válasszatok magatoknak vidéki partnert, kedves olvasók.