Napjaink egyik legmegosztóbb közszereplője, elismert belsőépítész szakember. Kérlelhetetlen következetességgel hirdeti és lehetőségei szerint védelmezi a zsidó-keresztény hagyományok és az erre támaszkodó európai művészet szilajul ostromolt felépítményét.

   Sajátos világlátása és divatjamúlt hajkoronája miatt, kinevezését követően igen hamar a nemtelen támadások kereszttüzébe került. A koncért, az - adófizetők által véres verejtékkel összekapart - állami támogatásokért reszkető, önjelölt önkifejezők természetesen azonnal elnyomásról és autodaféról kezdtek óbégatni, de lássuk be: valahol meg kell húzni a határt. A vereckei emlékmű oldalára bélsárral felfestett pentagram talán lazít a némelyeket belülről feszítő ekszpresszionista késztetések szelepén, de társadalmi hasznossága legalábbis megkérdőjelezhető.

   Történelmi távlatba helyezve az eseményeket, egycsapásra szembeötlővé válik, hogy a szocialista éra  - akkoriban kifogásolt - ízlésvilága, amit manapság "retro" néven kapott fel a modern, belvárosi - divatos szóval élve "hipszter" -  tiszacipő-fetisiszták garmadája, korunk egyik meghatározó művészeti és önkifejezési csapásiránya. Az akkori, lázadozó, "elnyomott" véleménydiktálók hamari, degradáló és kukacoskodó ítélete bizony kapkodó és téves volt.

   Fekete György karakán, sziklaszilárd értékválasztása és útmutatása pedig olyas igazodási pontot jelent, amely - bizton állíthatom - méltán szolgálhat majd a reménybeli, előbb-utóbb felcseperedő, valódi művész-generációk számára zsinórmértékként.

 A munkanélküliek nagyon buta emberek, akik nem találnak munkát, mert nem értenek semmihez. Az okos embereknek sosincs ilyen problémájuk, legfeljebb munkahelyet váltanak, vagy sikeres vállalkozók. Aki keres, az talál, mondja a magyar mondás is, ergó eleink is képben voltak már, hogy akinek a munka büdös az valami nemzetiségiféle, vagy épp tuggyukki. Manapság például nagyon sok munka lenne, de ugye ahhoz például jávában kéne tudni programozni, hogy az Android könnyebben eladható legyen a parasztnak. 

A Kigondoltam! progresszív kutatóközössége ámulattal tekint Gyöngyösi Márton minapi fergeteges ötletére, a zsidók összeírására. A Jobbik szerint egyelőre csak a képviselők között lenne szükséges ezt a tevékenységet elvégezni, de ezen ötletet továbbterjesztenénk, és ajánlanánk a Kárpátok Gazdasági Géniuszának, Matolcsy Györgynek a figyelmébe: induljon be a Zsidóadó! Azok, akik izraeliták, de itt élnek Magyarországon nyílvánvalóan minden egyes üzletükkel Izrael malmára is hajtják a vizet. A kiáramló összegről sejtésünk sem lehet, de gyaníthatjuk, hogy hát ezért tart itt az ország!

Most, hogy az S&P lecsúsztatott minket Románia alá, már el kell gondolkoznunk azon, ki vagy kik az okai ezeknek a rettenetes állapotoknak. Elsősorban az MSZP a fő ok, élén Bajnaival és Gyúrcsánnyal. Erről már az óriásplakátok is szólnak, és nem, nem felejtünk, tényleg nem felejtünk!

De ez nem lehet a fő ok! A fő ok lehet, hogy a Jobbik által megmutatott irány! Amennyiben összeírnánk a magyar zsidókat, speciális adót tudnánk kivetni rájuk. De hogy az összeíráson spóroljunk, és EU konformak maradjunk, keressünk zsidó-specifikus dolgokat és sújtsuk adóval azkat! Például vezessünk be adót a pászkára és a libanyakra! A kipákra speciális különadót javaslunk, és minden egyes levett fitymáért tízezer forint befizetése legyen kötelező.

Kérjük Tisztelt Olvasóinkat, hogy adjanak ötletet a speciális, EU konform zsidóadó tételeinek kidolgozására, mentsük meg Magyarországot!

Jó néhány hónapja, talán egy éve kezdtem el érezni, hogy egyre kedvetlenebb vagyok, minden csak idegesít, ami körülöttem történik. Rosszkedvű, sőt boldogtalan voltam szinte mindig. Nem is tudom, mikor nevettem utoljára. Pedig a dolgaim jól mentek, sikeres voltam a munkában meg utána is, és a pénzem is tengernyi. Kiégtem volna?

Úgy hiszem, a tüneteket időben ismertem fel magamon, és arra is rájöttem, hogy változtatnom kell. A változásom főbb lépéseit osztom meg most veletek.

Első és legfontosabb lépésem az autócsere volt.

A BMW-seket sokan tartják agresszívnek. Van benne kis igazság, szeretünk tempósan autózni, és nincs annál rosszabb, mint amikor egy átlagautós azt hiszi, hogy neki nem kell félrespriccelnie előlünk. Ugyanakkor az is igaz, hogy sok autós kifejezetten hergeli a BMW-seket, rendőrt játszanak, megpróbálnak minket a szabályok betartására bírni. Hát persze, hogy ilyenkor kicsit ideges lesz az ember.

BMW-sként sok konfliktusom volt az utakon, osztottam azokat, akik azt hitték, a KRESZ felülírja az autós hierarchiát. Nyilván az autóm márkája provokálta ki a lúzerekből ezt a viselkedést, de végül ez oda vezetett, hogy hetente volt kisebb-nagyobb pofozkodásom az utakon. Nem mintha ez zavart volna, de akkor sem éreztem jól magam, ha betörtem néhány fejet. Ezért kombi Volvóra váltottam.

A Volvo igazi családi autó, a biztonság szimbóluma, az agresszió a lehető legtávolabb áll tőle. A Volvómban autózva ezt nap mint nap érzem is, egy szelíd, nyugodt világba kerültem. Csak néhány BMW-s parasztkodik néha, de azokat kezelem.

Aztán a haj. Aki kopasz, kigyúrt állat, az bizony bekerül a sűrűbe időnként. Olyan ez, mint a színdarabokban a fegyver. Ha egyszer egy pisztoly előkerül, akkor annak el kell sülnie. Ha egy nagydarab kopasz megjelenik valahol, ott törik a csont. Ezért megnövesztettem a hajam és divatos frizurát készíttettem magamnak, hogy a brutális kinézetemmel ne késztessem párbajra az erőspistákat. Frizurámmal jól vegyülök, sokkal kevesebb a konfliktusom. Az izmaimmal persze nem tudtam sok mindent csinálni, de már nem gyúrni járok, hanem inkább futok, az szálkásít. És szúrni se szúrok semmit.

A ruházatomon csak kicsit kellett váltani, mert világ életemben menő voltam. Az öltönyök maradtak, csak most inget is veszek a zakó alá.

És képzeljétek, új életet kaptam magamtól. Az autózás immár nyugtat, nem idegesít, a társaságban nem kötözködik velem senki, és én sem érzem azt gyakran, hogy oda kéne csapnom. Autó, haj és ing, mindössze ennyi kellett a stressz-mentes élethez. Még néhány lényegtelen apróságot változtattam az életemen, de ezek voltak a fontosabbak. Az, hogy már nem szippantok, csak szívok, bort iszom a Red Bull-Jameson helyett és golfozom, minthogy utcai harcban indulnék, csak apróságok. Autó, haj és ing. Ajánlom mindenkinek, akit szétbasz az ideg.

Mozgalmas korban élünk, a világ egy év alatt annyit változik körülöttünk, mint előtte századok során sem, mégis, mintha kevesekben tudatosulna, hogy micsoda történelmi korban élünk. Sebaj, segítek.

A modern terrorizmusról a 18. század óta beszélünk, amikor a felvilágosodás nemcsak az értelmet, de az erőszakot is behozta a mainstreambe. Akkoriban politikai célok elérése érdekében használták a terroristák az erőszakot a hatalom képviselői – szervezetek és egyének – ellen. Ez volt a terrorizmus bölcsőkora, avagy terrorizmus 1.0, ahogy a mai világban illik nevezni a dolgokat. Jó sokáig tartott, egészen 2001. szeptember 11-ig.

A World Trade Center elleni támadással lépett a terrorizmus a kamaszkorba, azaz lett kiszámíthatatlan, utálatos és a végletekig ellenszenves. Szeptember 11-e előtt a terroristák csak robbantgattak, gyilkolásztak, embereket raboltak el, mindig ugyanolyan séma szerint. Akár öngyilkos merénylők voltak, akár nem, azokat bántották, akikhez hozzáfértek, és olyan módon, mint előtte sok-sok éven át. Volt egy terrorista módszertani kézikönyvük, és azt használták.

A 9/11-el változott meg a terrorizmus, és lépett feljebb az érettség létráján. Megszületett a terrorizmus 2.0. Minőségi és mennyiségi változást vitt a terrorizmusba Oszama, mind a célpontokat, mind az eszközöket tekintve. Nagyságrendekkel növelte meg a fegyverei hatékonyságát, és olyan célpontra is lecsapott, amik addig tabunak számítottak.

De alig telt el tizenegy év, és máris itt a terrorizmus 3.0. Exponenciálisan fejlődik a terrorizmus, amíg az első minőségi ugráshoz százötven év kellett, addig a következőhöz csak tizenegy év.

És most nem a rovásterrorizmusról beszélek, bármennyire is kézenfekvőnek tűnik egy korábbi tanulmányom miatt. Ahogy a génkutatásokban és a fociban, sajnos a terrorizmusban sem vagyunk az élbolyban. A terrorizmus 3.0 ugyanis a szexről szól.

A CIA első számú vezetője lemondott, mert kiderült, hogy szeretője van. Véletlen? Ugyan! Aki látott fényképet Petraeusról, a feleségéről és a szeretőjéről, az rögtön tudja, hogy miről van szó. Egy ronda embernek volt egy ronda felesége, és boldogan éltek harminc éven keresztül. Aztán jött egy bombázó, és hopp, a főembernek le kellett mondani a világ egyik legfontosabb titkosszolgálati pozíciójáról. Szerelem? Dehogy, csupán egy terrorista akcióról van szó. Megakasztja az amerikai gépezet működését a lemondás? Meg bizony, jobban, mint egy atombomba!

Egy támadás olyan a terrorista-elhárítónak, mint a dopping a sportolónak. Felpörgeti, maximalizálja a hatásfokát, a lehető legjobbat hozza ki belőle. Egy szexbotrány épp ellenkezőleg, az egész szervezetet elbizonytalanítja, mindenki kicsit összehúzza magát, hogyan, egy félrebaszásért is állásvesztés? és mennek a pletykák egész nap, az érdemi munka helyett. Kész kánaán egy terroristának, van lehetőség a konspirációra, az új bomlasztások megszervezésére a lebukás legkisebb veszélye nélkül.

A jövő terrorizmusa úgy használja a prüdériát új fegyverként, ahogy Oszama használta anno az utasszállítókat. Senki nem gondolta, hogy a terroristák eszköze lehetne. Pedig de. Figyeljük csak a híreket.

A Terrorelhárítási Központ és a Rendőrség legkiválóbb szakemberei is tehetetlenül szemlélik, ahogy a rovásterroristák zavarják az ország nyugalmát. A hagyományos bűnüldözői módszerek és a korszerű kriminalisztika minden vívmánya is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy egyáltalán azt felderítsék, mennyi terrorcselekmény történt mindezidáig.

Olvasóink előtt biztosan közismert, hogy csaknem minden település be- és kivezető útján rovásírással írt helységnévtábla is található a hagyományos tábla mellett. A rovásterroristák ezeket a rovástáblákat pusztítják módszeresen, és sajnos olyan fondorlatos módon, hogy erről a polgári lakosság semmit nem tud. Fegyverük a festék és a rovástudás, módszerük a gúny és a trágárság.

Igen egyszerű technikával okozzák ezt a mérhetetlen kárt a rovásterroristák. Rovástábláinkon az eredeti színkombinációt és tipográfiát megtartva némi festékkel átjavítják a rovásbetűket úgy, hogy a szöveg jelentése teljesen megváltozzon. A helységnév helyett disznó üzeneteket, mocskolódó szavakat tartalmaznak a rovástáblák a rovásterroristák akciói után. Mivel a táblákon a módosítás nyoma nem látszik, csak a rovásolvasók képesek felismerni mocskolódó üzeneteket. Ez az oka annak, hogy mindeddig nem derült fény egyetlen bűncselekményre sem.

Néhány példa a rovásterroristák gyalázatos tetteire. Pécs egyik bevezetőútján Pécs helyett Pöcs van a rovástáblán. Egy győri táblát Gyér-re, egy szolnokit Szoptok-ra javítottak. Budapest Butapest lett, Budakeszi Büdikaki, Velem pedig Verem. De a legrémisztőbb eset Jászfelsőszentgyörgyön történt. Ott néhány rovásbetű átfestésével a Rovástáblátmindenhová felirat került az egyik út mellé.

Felhívjuk a lakosok figyelmét arra, hogy mindenki ellenőrizze a települése rovástábláit! Továbbá javasoljuk a polgárőrséggel rendelkező falvaknak és városoknak, hogy megerősített őrszolgálattal figyeltessék a helységnévtábláikat. Kapjuk el a rovásterroristákat!

Kiknek szól a bejegyzés
Napjaink elidegenedő világában, a twitek és szmájlik korában sajnálatosan feledésbe merültek a személyes találkozások írott és íratlan szabályai; értekezésemben mankót kínálok azoknak a bumfordi, de nosztalgikus beállítódású heteroszekszuális férfitársaimnak, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy a Távol-Keletről rendeljenek zajtalan, de egyéb szempontból valósághű kaucsukbarátnőt.

Mire lesz szükségünk
Elhatározásra. Romantikára. Türelemre. Pénzre.
Divattanácsok sorolásától most eltekintek, feltételezve, hogy nyájas olvasóim rendelkeznek a választékos ízlés, kultúráltság égi ajándékával, aminek a napnál is fényesebb bizonyságát adhatják, ha hálájuk jeléül pucér képet küldenek a nőről szerkesztőségünk címére.

Milyen előkészületek nélkülözhetetlenek
A kitűzött dátum közeledtével elhatalmasodhat rajtunk a boldog izgatottság, ennek leküzdésére dobjunk be egy féldeci tüzes itókát, szükség szerint 6-8 darab széntablettát.
A higiénia a nők szemében nagy fontossággal bír, ezért vegyünk alapos fürdőt, vágjunk körmöt (lábon is!) és a szájhigiéniáról se feledkezzünk meg. A borotválkozás opcionális. Amennyiben fogsorunk hiányos, növesszünk függönyszerű bajuszt, amennyiben kicsit rohad, csócsáljunk illóolajokban gazdag, kellemes illatú gyógyfüveket.
Ruházatunk összeállításánál törekedjünk valós személyiségünk elleplezésére, nézzünk utána, hogy a női magazinok szerint mi az aktuális trend. Állítólag az is fontos, hogy az alsóruházat színvilága harmonizáljon az autóstáskánkéval. Ha esetleg nem gondoskodtunk időben ruhatárunk felfrissítéséről, menjünk abban, ami többé-kevésbé még tiszta; a Nagy Nap előtt akasszuk ki egy kicsit az erkélyre, hogy kiszellőzze és kilógja magát.
Hypermarketek akciós pultjain pofás csokrokat találhatunk párszáz Forintért; ne sajnáljuk rá a pénzt, elvégre a jólszituált sármőr képét igyekszünk kialakítani.

Hová vigyük a célszemélyt
Sokan abba a hibába esnek, hogy utolsó Erzsébet-utalványaiknak intenek búcsút, mert felkapott szusi- vagy tapas-bárba szervezik a légyottot. Ostobaság. Mint az élet oly sok más területén, itt is a simplicity a legfontosabb. A természetbarát bohém álmodozó benyomását kelthetjük és a gazdasági racionalitástól sem kell elrugaszkodnunk, ha például a Népligetbe szervezünk piknikezést egy zacskó Fornettivel és egy demizson minőségi házi borral. Legyen nálunk kockás pléd, amin keresztbevetett lábbal, hanyagul elhelyezkedhetünk, és egy meleg, bolyhos másik takaró, ha zimankósabb évszakról van szó.

Hogyan viselkedjünk
Tűnjünk nyíltnak és barátságosnak, meséljünk kalandos életünkről, de villantsuk fel sérülékeny, emberközeli szeletét is karakterünknek. Ejtsünk félreérthető megjegyzéseket magunkat illetve vagyoni helyzetünket illetően, de direkt hazugságokba ne bonyolódjunk, mert fennáll a veszély, hogy később elfelejtjük, bélatelepi vagy hajdúnánási ingatlant említettünk a hölgynek.

Mi a teendő a találka végeztével
Nagyon fontos, hogy telefonszámunkat csak akkor változtassuk meg, ha a pártner a valóságban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, például dagadék vagy nem nevet a vicceinken.

Sok sikert, jó mulatást!

A szórólapozás egy meglehetősen divatjamúlt és hatékonytalan marketingeszköz. Terjesztői általában perifériára szorult, de agresszív emberek.
A kéretlen cédulák sok bosszúságot okoznak a mindennapokban, még esetleg akkor is, ha az üzenet célba talál. 

 Manapság már bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy keresni kezdi a nagy őt (ettől persze csak az a szörnyűbb ha meg is találja)! És hol máshol, mint korunk végső megoldásán az Interneten! Az internetes társkeresők a világ kilencedik csodái, gyakorlatilag mindenki találhat magának pár párt. Természetesen ha megkérdezel bárkit, az internetes társkeresőkről mindenki lesújtó véleménnyel van, és óva int, hogy bármelyikre is betedd a virtuális lábad. És pedig mégis mind tele van, bár lehet, hogy mindegyiken ugyanazokkal!

Először is készítsd elő a bankkártyád, mert társat csak úgy találhatsz. Némelyik oldalon már a képeket sem láthatod ha nem perkálsz, szóval kurva jó biznisz! Persze azért vannak kevésbé anyagiasak is, de azt nem hozza a google csak a 79. oldalon.
Fontos dolog, hogy ha vannak igényeid, akkor megszívtad. Az internetes társkeresőkön csupa tökéletes ember van, mindenkit kihasználtak és átvertek, cserbenhagytak és megaláztak. Ezért mindenki kurva óvatos lett és már okos, előrelátó és bizalmatlan. Ergó nem ismerkedik senkivel! 

A Kigondoltam! blog kifejezetten és szó szerint szánalmas periódusba ért, melynek során megtudhattuk, hogy szánalmas egy kibaszott lúzer, valamint azt is, hogy több olyan, erejében levő férfi is van köztünk, aki szeretni próbálja a nőket, ne adj' Isten tiszteli őket.

Tudományos kutatási célból ezektől a személyektől elhatárolódva belső laboromba vonultam, ahol megfelelő mennyiségű gondolkodás után rövid esszémmel szeretném a nőgyűlölet, mint alapvetően szükséges életkellék eszközét ismertetni.

ELŐRE LESZÖGEZEM, HOGY A KIBASZOTT NŐK EZT A POSZTOT NEM OLVASHATJÁK, PLÁNE NEM KOMMENTELHETIK! TECHNIKAI CSOPORTUNK ÖSSZEKÖTÖTTE A BLOGHUT A FACEBOOKKAL, ÉS AMENNYIBEN AZ ADOTT OLVASÓ FACEBOOK PROFILJÁRÓL KIDERÜL, HOGY NŐ, AZONNAL KI LESZ INNEN CSAPVA A JÓ ÉDES ANYJÁBA!

A nő mint olyan, félállati lény: bal agyféltekéje fejletlen, erről tudományos munkák tízezrei szólnak. Mikor  egy nő végre meghal és felboncolják, az is látszik, hogy agyuk döbbenetesen kicsi. A nők buták. A nők alapvetően érzelmi lények, akiket a mindenki által kötelezően hitelesnek tekintett Biblia is úgy sorol be, mint egy oldalbordából krampácsolt véglény, aki Isten képére, Ádám szórakoztatására adatott a Teremtő által.

És itt a kulcs: szórakoztatás. A nő semmi másra nem alkalmas, mint szórakozásra. Soha ne vegyünk komolyan egyetlen nőt sem!

Az első hibát a férfiak ott követik el, hogy nem azt akarják, hogy a nő szórakoztassa őket, hanem ők akarják szórakoztatni a Nőket. Kibaszott rossz ötlet! Isten szerint a nő szórakoztassa a férfit! Fogadjuk el Isten eleve elrendelését.

A második a hűség és az odaadó szeretet, valamint a gondoskodás. Mivel az elbaszott, nők által generált női egyenjogúsági törekvés, egyszerűbben nevezve emancipáció alapvetően Isten ellen való vétek megtette hatását, a gondoskodó, szerető és hűséges férfi mint olyan SZART SEM ÉR!

Legyünk hűtlenek, kúrjunk annyi nőt, amennyit csak tudunk. SOHA ne kövessük el azt a hibát, hogy a nőt szeressük! Ha ott az a kurva emancipáció, hát gondoskodjon rólunk a nő, pénzt csak vegyünk tőle, ne adjunk neki! Soha ne vegyünk neki szép ruhát, ne hordozzuk a tenyerünkön! TÉVESZME, hogy a nő a gondoskodás hatására szeretni fog minket!

Aki férfi létére hűséges, gondoskodó és odaadó, az előbb-utóbb megkapja  az unalmas papucs jelzőt!

Amennyiben hetente minimum háromszor részegen megyünk haza, fél-egy évente elköltözünk és rá sem hederítünk a nőre, miközben mi más hölgyekkel élvezzük az életet, figyeljük meg, hogy társunk -erre a fogalomra hamarosan áttérek- nem fog minket megcsalni, örök szerelemben fog várni minket!  Az illem kedvéért kegyeskedjünk havonta egyszer ellátogatni hozzá, melynek során először felületesen elverjük szeretett társunkat (pár pofon elég), majd alaposan magunkévá tesszük. Soha ne mondjuk egy nőnek, hogy szeretjük, vagy ha mondjuk, akkor közben gondoljunk valami rosszra és ne vegyük komolyan, amit mondtunk.

A nővel való társas lét, pláne az együttélés életveszélyes. Minden nő a megváltoztatandó rossz gyereket látja bennünk abban a pillanatban, mikor összeköltözünk. Ha nagyéletű, ölelős lények vagyunk, akkor az lesz a baj, hogy mindig nyomorgatjuk szegény párát. Ha visszafogottak vagyunk, akkor érzelmileg fojtogatóan hidegek, vagy közönyösek leszünk, ha belesünk a fürdőszobába, miközben pancsizik, akkor megtörjük az intimitását, ha a tévé előtt ülünk és épp nyomogatjuk a távirányítót vagy meccset merünk nézni, akkor nem foglalkozunk soha sem vele, ha főzünk, akkor nőiesek vagyunk, ha takarítunk, az buzis, vagy nem megfelelő, ha nem takarítunk, akkor lusták vagyunk.

Sorolhatnánk még a végeláthatatlan sort, de absztraháljunk: a nő tükör. Tudata nincs, csak akarata. Mindig az ellentétest akarja , mindig az hiányzik, amilyenek mi nem vagyunk. Hát mit is csinálna egy olyan lény, akinek lyuk van a hasában??!! Gondolhatjuk, milyen érzés, hogy semmi sincs a lábunk között, és technikailag a beleink, a szívünk és a külvilág között egy cérnát simán át lehetne húzni. A nők teste sem zárt és tudata sem integráns.

Figyeljük meg: a nő az örök ellentét, az örök tagadás. Ha leteszünk egy nőt egyedül valahová, ott egy hónap múlva sincs semmi, csak fekália. Ha leteszünk egy férfit egyedül, ott egy hónap múlva civilizáció lesz: ház, bútor, kanapé, tűzhely és vécé. A férfi alkot, a nő bomlaszt. A nők agya és lénye mondjuk már ki : bomlott.

Vonjuk le a konzekvenciát: ne szeressük a nőket! Akkor jó, ha a nők iránt enyhe viszolygást érzünk, és soha nem engedjük igazán közel őket magunkhoz. Haladóbbak számára a nőgyűlölet, mint irány kifejezetten jónak tűnik. A nőből azt vegyük el, ami jó, a többit hagyjuk azoknak a férfiaknak, akik olyan lúzerek, hogy szerelembe esnek egy nővel, vagy ami még szörnyűbb, együtt élnek vele!

A luxus az átlagembernek az exkluzív és szinte megfizethetetlen dolgok tulajdonlását jelenti, pedig dehogy. Mint annyi másnak, a luxusnak is van tudománya és kutatói, még ha erről a plebs nem is tud. Drága időmből* áldozok most egy kicsit, és beavatom elitmagazinunk olvasóit a luxus rejtelmeibe.

1. 1. A hétköznapi luxus. A vagyont és a pozíciót demonstrálja, az átlagemberek szemében ez jelenti a luxust. Valójában nem más ez, mint meggazdagodott emberek hivalkodása, hogy én más vagyok, mint ti, én kijutottam a mocsárból. Ferrari és Dolce Gabbana, mindegy, csak hangos legyen és csillogjon. Lássa mindenki, hogy futja minderre. Az ún. hétköznapi luxusmárkákat mindenki ismeri, ami azt is jelenti, hogy kizárólag az árukkal tudnak a luxus köreibe beférkőzni. Megvetendő kategória. Én is csak elítélően használom ezeket a márkákat.
2. 2. Érdemesség. Aki ide eljut, az nem a világnak, hanem magának akar bizonyítani. Nem a külsőségek, hanem az értékek számítanak. Kézműves munka, egyedi és különleges dolgok, amiknek a birtoklása esténként azzal az érzéssel tölti el a tulajdonost, hogy én ezt is megérdemlem. Márkák még mindig léteznek, de már nem annyira ismertek a köznép előtt. Egyedi építésű autók olyan műhelyből, amikről csak a kiválasztottak tudnak, mert nem készül tévéműsor róluk. Angol szabótól ing, szigorúan angol, és nem kínai szövetből. Testünkre méretezett acélvázas kerékpár, ami nem olyan könnyű, mint a karbon, de direkt nekünk készült. Megvetendő, én csak azért használom az ilyen termékeket, mert kényelmesek.
3. 3. Márkátlanság. Ha az egyes volt az ismert és hivalkodó, a kettes az ismeretlen és egyedi márkák luxusa, akkor a harmadik szint a márkanélküliség szintje. Itt nem az a fontos, hogy ismert legyen a gyártó – még ha csak egy rendkívül szűk kör által is –, hanem az, hogy nekünk, harmadik szintű luxusélvezőknek örömet okozzon a termék. Nem az a lényeg, hogy megérdemlem, hanem az, hogy élvezem. Olyan művészeti alkotások, amik nekünk készültek. Nem tucat-karikatúra a placcról, hanem rólunk mintázott bestseller. Megvetendő kategória, én a rólam festett képeket sose nézem meg.
4. 4. A luxus, mint felelősség. Nem az a jó, ami csillog, hanem az, ami jót tesz a világgal. Fenntartható fejlődés és környezetvédelem vesz körül minket, milliódolláros vécé csinál a húgyunkból ivóvizet, miközben erről senki nem tud, mert az egész cuccot egyedül nekünk csinálta egy ismeretlen zseni. Kísérleti napelem a háztetőn, olyan, ami 1%-kal több áramot termel, mint a piacon kapható legmodernebb darab, viszont százszor annyiba kerül. Megvetendő. Kizárólag öntözésre használom az arannyal tisztított szennyvizemet.

1. 5. A lélek luxusa. Az hagyományos értelemben vett anyagi dolgoktól mentes luxus. Élünk egy egyszerű házban, néhány szoba mindössze, nincs úszómedence, sem lift a házban. Házunk teraszán reggelizünk, közben nézzük a mozaikpadló hiányzó kockáit, de nem búslakodunk a pusztulás miatt, mert tudjuk, ezt kétezer éve rakták le, kitart még egy darabig. Kertünkben paradicsomtövek a szobrok mellett, boldogok vagyunk, ha rájuk nézünk, mert része vagyunk a történelemnek. Megvetendő, de kétségtelenül jó.

Itt tart jelenleg a luxus. És hogy miért is írtam mindezt le? Ha magunkba nézünk mi, Kigondoltam olvasók és szerzők, akkor láthatjuk, hogy ötödik szintű luxuséletet élünk. Nem zavarja tisztánlátásunkat a sok luxusmárka csillogása, nem kell igazolnunk saját nagyszerűségünket senkinek, nem keressük más művészek elismerését, és nem is akarjuk megváltani a világot. Élünk, ahogy élünk. Még ha hiányzik is egy-egy poszt**.

* Drága időm nagy részét szerencsére fizette a Future Laboratory.

** Mozaikos kapcsolatot vágod?

Az egyik méltán közismert és népszerű internetes portál még inkább megérdemelten látogatott bulvároldala, rendszeresen foglalkozik kurvára lényegtelen, áltudományos ámde - mióta nem lehet hülyeségeket hozzászólni és csetelni - sokakat nem érdeklő témával. Most épp a faszméret és az orgazmus összefüggésénél nőket kérdeztek meg: van-e ilyen. Namármost: ha van  is ki a faszt érdekel. Azonban mivel a férfiember szerszáma tele van idegvégződéssel nyilvánvaló, hogy nagyobb méret esetén ebből is több van. Konklúzió: a nagyfarkú féfinak az orgazmusa is nagyobb.

Lehetne még rengeteg posztot írni a szakításról, de minek, a sikeres embert ugyanis nem viseli meg a szakítás. Még abban a rendkívül ritka helyzetben sem, amikor vele szakítanak, nem pedig ő dobja a megunt párját. A sikeres ember ugyanis rögtön talál magának új, a réginél sokkal jobb partnert. Egy posztot azért mégis szentelek a témának, mert olvasóink – és szerzőink – nagy része introvertált, szerencsétlen alak, akik képtelenek egy normális párkapcsolat kialakítására. Nekik gyújtok most lámpást.

A sikeres férfi rengeteg pénzére ragadnak a nők, a sikeres nő rengeteg pénzére ragadnak a férfiak. Emiatt a sikeres embernek csak válogatnia kell a jelentkezők között, amíg megtalálja az igaz szerelmét. Nincs idő keseregni egy szakítás után, inkább hessegetni kell a sok önjelöltet. A pénz tehát boldogít. De nem önmagában.

Sokan hiszik, hogy aki a pénzes partnert szereti, az csakis cafka vagy dzsigoló lehet. Nem a belső értéket, hanem a könnyű pénzt és a gondtalan életet szeretik az ilyenek, ezek miatt viselik el akár a gusztustalan pénzeszsákot is. Hát ez nagy tévedés. Aki a pénzes partnerre hajt, az a belső értékekre hajt. Aki kitartott akar lenni, az csakis eszes párt keres magának.

Pénze ugyanis az okosoknak van. Lehet persze lottóötössel is nagyot kaszálni, meg lopással és sikkasztással is, de ezeknek mindig rossz a vége. A tudás nélkül szerzett pénz gyorsan elfogy, és ilyenkor az illetőt a nője/férfija is azonnal elhagyja. Ki akarna egy buta és tehetségtelen ember párja lenni, pláne közös utódot csinálni vele, inkább a szakítás. Aki viszont szorgalmas és kitartó munkával, nagyszerű innovációval, kérlelhetetlen vasakarattal gyűjtött vagyont, azt soha nem hagyják el. Vagy ha mégis, a ragyogó intellektusa azonnal magához vonz egy még csinosabb partnert.

Tehát akit kidobtak egy kapcsolatból, az dolgozzon sokat és gyűjtsön még több pénzt. A munka miatt nem lesz ideje keseregni, amikor pedig végre meggazdagszik, már ott is lesz előtte az igazi szerelme. És nem a pénze, hanem az intellektusa miatt!

 Manapság bárkivel előfordulhat, hogy szakítást tervez, szakításba keveredik, vagy szakított. Hogy ne álljon senki bágyadt krumplilángos módjára a nehézségek előtt, elárulunk pár könnyen hasznosítható praktikát, ami megvilágítja a lényeget, és könnyebben elviselhetővé teszi a szakítást. Íme:

1. Egy súlyemelő jobban szakít!

2. Ha nem adod, szakítok!

3. A nők is finganak!

4. Lazíts, ha a kőszíved megszakítod!

5. A puhább anyag könnyeben szakítható!

6. A szakítószilárdság egy szerkezeti elem elszakításához szükséges mechanikai feszültség!

7. Ha megszakítod az anyát, rábasztál, mert menetet kell vágnod!

8. A szakítás nem sörnyitó!

9. Van amit jobb letépni, mint szakítani!

És ez kérem nem ördöngősség!