Mozgalmas korban élünk, a világ egy év alatt annyit változik körülöttünk, mint előtte századok során sem, mégis, mintha kevesekben tudatosulna, hogy micsoda történelmi korban élünk. Sebaj, segítek.
A modern terrorizmusról a 18. század óta beszélünk, amikor a felvilágosodás nemcsak az értelmet, de az erőszakot is behozta a mainstreambe. Akkoriban politikai célok elérése érdekében használták a terroristák az erőszakot a hatalom képviselői – szervezetek és egyének – ellen. Ez volt a terrorizmus bölcsőkora, avagy terrorizmus 1.0, ahogy a mai világban illik nevezni a dolgokat. Jó sokáig tartott, egészen 2001. szeptember 11-ig.
A World Trade Center elleni támadással lépett a terrorizmus a kamaszkorba, azaz lett kiszámíthatatlan, utálatos és a végletekig ellenszenves. Szeptember 11-e előtt a terroristák csak robbantgattak, gyilkolásztak, embereket raboltak el, mindig ugyanolyan séma szerint. Akár öngyilkos merénylők voltak, akár nem, azokat bántották, akikhez hozzáfértek, és olyan módon, mint előtte sok-sok éven át. Volt egy terrorista módszertani kézikönyvük, és azt használták.
A 9/11-el változott meg a terrorizmus, és lépett feljebb az érettség létráján. Megszületett a terrorizmus 2.0. Minőségi és mennyiségi változást vitt a terrorizmusba Oszama, mind a célpontokat, mind az eszközöket tekintve. Nagyságrendekkel növelte meg a fegyverei hatékonyságát, és olyan célpontra is lecsapott, amik addig tabunak számítottak.
De alig telt el tizenegy év, és máris itt a terrorizmus 3.0. Exponenciálisan fejlődik a terrorizmus, amíg az első minőségi ugráshoz százötven év kellett, addig a következőhöz csak tizenegy év.
És most nem a rovásterrorizmusról beszélek, bármennyire is kézenfekvőnek tűnik egy korábbi tanulmányom miatt. Ahogy a génkutatásokban és a fociban, sajnos a terrorizmusban sem vagyunk az élbolyban. A terrorizmus 3.0 ugyanis a szexről szól.
A CIA első számú vezetője lemondott, mert kiderült, hogy szeretője van. Véletlen? Ugyan! Aki látott fényképet Petraeusról, a feleségéről és a szeretőjéről, az rögtön tudja, hogy miről van szó. Egy ronda embernek volt egy ronda felesége, és boldogan éltek harminc éven keresztül. Aztán jött egy bombázó, és hopp, a főembernek le kellett mondani a világ egyik legfontosabb titkosszolgálati pozíciójáról. Szerelem? Dehogy, csupán egy terrorista akcióról van szó. Megakasztja az amerikai gépezet működését a lemondás? Meg bizony, jobban, mint egy atombomba!
Egy támadás olyan a terrorista-elhárítónak, mint a dopping a sportolónak. Felpörgeti, maximalizálja a hatásfokát, a lehető legjobbat hozza ki belőle. Egy szexbotrány épp ellenkezőleg, az egész szervezetet elbizonytalanítja, mindenki kicsit összehúzza magát, hogyan, egy félrebaszásért is állásvesztés? és mennek a pletykák egész nap, az érdemi munka helyett. Kész kánaán egy terroristának, van lehetőség a konspirációra, az új bomlasztások megszervezésére a lebukás legkisebb veszélye nélkül.
A jövő terrorizmusa úgy használja a prüdériát új fegyverként, ahogy Oszama használta anno az utasszállítókat. Senki nem gondolta, hogy a terroristák eszköze lehetne. Pedig de. Figyeljük csak a híreket.