Az übermagyar nemzetünk hőse, akinek puszta léte bearanyozza Hazánk egét. Az übermagyar ismérvei a tisztesség, becsület, hazafiasság, tisztelet és hit. Fellelhetősége az év durván háromszáznegyven napjában egy Óperencián túli nevenincs kisváros, ahol civilben rendszerint házalóügynökként vagy bolti eladóként tevékenykedik, szerényen megbújva az ismeretlenség homályában. Igazán abban a huszonegynéhány napban él, amikor - Nagy Imre temetésének évfordulóján - Haza látogat.
Az übermagyar vérségi alapon definiáltatik, lévén, hogy az übermagyar apja (anyja, nagybátyja, nagynénje, harmadfokú unokabátyja vagy szomszédjának középiskolai padtársa) '56-ban szalmát osztott az éhező forradalmárok között derékaljnak, és ezért a mocskos ruszkik üldözése elől a kisgyerek übermagyarral együtt a Tengerentúlra kellett meneküljön, ahol bár a szabad világ befogadta az árvát, de igazából szíve örökre itthon maradt.
Az übermagyar már odakinn cseperedett fel, így aztán nem beszéli túl jól a magyart, ellenben az amerikait sem, mivel jellemzően gettópatkány bevándorlók vették körül egész életében, akiket megtanult szívből gyűlölni, akárcsak az őt lenéző többgenerációs bennszülött amerikaiakat. Basic English szókincsével a Rigó utcában egy alapfokú írásbelin is elhasalna a szpellingen, ellenben csuklásszerűen júnózik, és könnyedén sarokba szorítható az "uépa, uetek, magyauó" kezdetű mondókával. Mindezt erőltetett zavarral konstatálja, miközben alig tudja leplezni afelett érzett örömét, hogy ezzel is élesen elkülönül a tömegtől.
Amúgy is messziről felismerni onnan, hogy a hivatalos nemzeti ünnepeken és a fideszes választási hisztériák intervallumán kívül is kokárdát hord.
Az übermagyar minden itthoni történésről tökéletesen jól értesült, és mindenről primér véleménye van. A véleménye mindig naprakész, mindig autoriter és mindig hazafias. Tökéletesen átlátja a vólsztrít-telavivi érdekcsoportok magyarországi kapcsolathálóját, katalogizált gyűjteménye van az összes korrupciós botrány során előkerült hangfelvételekről, továbbá két generációig visszaköveti a közéleti személyiségek MKP/MSZMP-párttagságát és négy generációig a zsidó felmenőket. A rendszerváltás óta hazajár az '56-ban elhunyt illetve a Forradalom után kivégzett szerettei sírjára virágot hozni Nagy Imre újratemetésének évfordulóján, és persze - miután a nyolcvanas évek közepén a veseleverő Kádár-pribékek kijátszásával sikerült megszereznie az áhított kettős állampolgárságot - minden alkalmat megragad, hogy Hazája sorsát irányíthassa, így aztán nem rest négyévente a konzulátuson szavazni. Természetesen minden alkalommal egy mérsékelt, kiegyensúlyozott, fontolva haladó pártra szavaz: korábban a kisgazdákra, majd a MIÉP-re, most pedig a Jobbikra.
Az übermagyar minden napját áthatja az '56-os szerettei iránti tisztelet és a büszkeség, amely eltölti őt, ha csak rájuk gondol. Ilyenkor mindig könnyes szemekkel lapogatja meg a véraláfutásos hurkák nyomait a hátán, amelyek gyermekkori szíjjal veréséből maradtak vissza, s persze tudva tudja, hogy hős apja forradalmi hevülettől vezérelten verte ki belőle elszántan a Kommunizmus Kísértetét. Örökké hálás neki, amiért az a szent ember az iskolaidő leteltekor minden nap a forró sparhelthez kötözte őt, hogy kevésbé érezze a fájdalmat, amelyet a végbelébe való behatolás okozott neki. Az übermagyar ezekről soha nem beszélt senkinek, de lelke legmélyén titokban mérhetetlenül büszke arra, hogy ő is kivette a részét a forradalomból, és kiveszi azóta is: életét arra tette fel, hogy a föld alól is előkerítse azokat a nyomorult kommunistákat, akik tönkretették apja életét.
Az übermagyar így aztán persze felettébb családcentrikus is. Féltett kincseként őrzi egyetlen emlékét, ami apjától rá maradt: a nadrágszíjat, amellyel utóbb ő adta tovább az atyai örökséget gyermekeinek, akik már egy szabad, boldog világban felnőve sosem tudják átérezni, mi az: szenvedni és elnyomatva lenni. Az übermagyar egyszerre hálás a Sorsnak, hogy felvilágosult gyermekei megannyiszor boldog mosollyal nyújtották felé a gumióvszert, mielőtt a kerti grillhez battyogtak kikötözni egymást, és egyben előre retteg attól a világtól, ahol mindaz az embertelen szenvedés, amelyet apja és a többi hős felvállalt, feledésbe merül, ahol az embereknek természetes lesz a jólét, és senki nem fogja már tudni, hogy mi mindent köszönhetünk Hős Eleinknek.
Az übermagyar ilyenkor a Magyarok Istenéhez imádkozik, háromszáznegyven napig ismeretlenségben vezekel, majd a következő nyárelőn imáiból erőt merítvén megsokszorozott erővel tér vissza Hazájába folytatni a kommunizmus elleni, végeláthatatlan küzdelmet, míg az Úr maga mellé nem rendeli.
Adózzunk Elhunyt Hőseink elmékének tisztelettel!
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.