A melegek egyre bonyolultabb néven kódolják ocsmány hajlamaikat. Mostanra már annyira égő buzinak lenni, hogy LMBTQ-nak kell őket hívni.

A mai napon Budapest megint tökéletesen bedugul, és a hétköznapi, atlétatrikós-klottgatyás családapáknak, -akiknek nem elég, hogy drága a sör, és hétköznap esténként komoly harcot vívnak a távirányítóért- egész napos, autómentes külön programot kell találniuk valahol a városon kívül, ha nem akarják, hogy a gyerekeik vonagló buzeránsokat lássanak adóforintjainkon rendberakott városunk legszebb útjain.

Én nem értem, miért fontos, hogy az LMBTQ-k vagy ki a fenék milliárdos költségeken védve apácajelmezben vonulgassanak!

Világosan megmondtuk, hogy a buzik (LMBTQ-k) a hortobágyra valóak a mellrákért sétálgatósokkal ( http://kigondoltam.blog.hu/2010/12/27/varosi_futoverseny ), legalább ott meleg van.

A dohány jó üzlet. Kutatásaink eredményeképp állíthatjuk ezt. Egy darab minőségi cigaretta előállítása az USA-ban kb 7cent. 19 szál cigaretta ára így USD 1.4 amely kb. 330 forint. A többi mind a gyártó, mind a kereskedő haszna. Az állam mindig is jó üzletet látott a dohányban. Magyarországon pl. II József kifejezetten állami kézbe tartotta a teljes szektort, vertikumában állami monopóliumba helyezve a dohánytermesztést és értékesítést. (Magyar Királyi Dohányjövedék)

A régi dohányboltokban még csak dohányt és a dohányzáshoz szükséges kellékeket lehetett vásárolni. A trafikok megjelenésükkel lassanként az élvezeti cikkek központi árusítóhelyeivé váltak, amolyan  zarándokhely lett belőlük, ahol a trafikos biztos, életre szóló üzletet vezethetet, és nevükön szólította vásárlóit, ismerte kedvenc márkájukat és szó nélkül adta a szokásos adagban azt, mintegy a beszélgetés mellékvágányaként. A vásárlók szívesen elbeszélgettek egymással, kellemesen elkvaterkáztak, rágyújtottak, politizáltak és megvitatták az adott napok egyéb híreit.

 Most olvastam egyik ismerősömnél egy nagyon régi történetet, amiben ez volt a kérdés. Na most a helyes válasz erre (sok találgatás mellett) az volt, hogy aszongya: "a nő valójában azt akarja, hogy saját életének ura legyen".

Nahát, most én ezen elgondolkodtam, de mit tudom én. Tudományos szempontból ezerféleképpen bele lehet kötni, de ugye itt a lényeg már a tágyban is elhintett irracionalizmus! Tárgyaljuk ezt ki, vagy ne, haha.

A vasárnapi ebéd után úgyis mindenki ráér elmélkedni, s így még azt a baromi unalmas Formula 1 futamot se kell nézni!

Van egy igen kínos világrekord, amit elérve minden normális ember csak arra gondolhat, hogy nekem már végem, most jön a halál. A világ legidősebb embere címéről beszélek.

Amíg nem találom fel az örökélet-drazsét (dolgozom rajta itt a Műhelyben, csak közben a szemetet is ki kell vinnem, meg Domestosozni a vécéket), addig ez a rekord egyenlő a szinte azonnali halállal. Mert annak igen kicsi az esélye, hogy valaki a legtovább éljen a Földön. Pontosan egy a hétmilliárdhoz (aki korrigálni akar, az innen olvassa le a pontos számot). De hogy addig éljen, amíg még senkise, annak az esélye gyakorlatilag nulla. Ezért amint eléri valaki ezt a rekordot, hogy például a valaha élt legöregebb férfi, szinte azonnal meg is hal.

Végkövetkeztetés: a világrekord fajtája nem predikátum, hanem univerzális kvantor. Mindenki, aki világrekordot ér el, bármikor és bármiben, az utána nagyon gyorsan meg fog halni.

 Nem fotóelmélet jön, hanem társadalomfilozófia. Hogyan él az emberiség döntő hányada békaperspektívában, ezt kell észrevennie azoknak, akik nem látják a fától. Egy egyszerű példa, hogy miről is vartyogok:

Ha valaki beteg lesz, mondjuk például jól megfázik mert mezítláb kefélt a parkban, akkor a komfortérzete és a tűréshatára lecsökken, és betegként látja a világot. Általában rövid idő után elkezdi megirigyelni, majd meggyűlölni azokat akik nincsenek megfázva, függetlenül attól, hogy van-e más bajuk. Ergó meggyűlöli a rákosokat is, mert azoknak nem folyik az orruk, mint neki!

Na most a példa alapján már megértheti mindenki, hogy hogyan működik ez a dolog a mindennapokban. (Majdnem) mindenki a saját kis világában, az ő elefánttornyocskájában él és mégis békaperspektívából látja az élet őt érintő szeletkéjét.

 A magyar nagyon toleráns nemzet, hiszen évtizedek óta az elmebetegeket nem sokkoljuk, hanem egy nagy épületbe tereljük be, ahol háboríthatatlanul bohóckodhatnak, szabadon ki-be járhatnak, azt tehetnek amit akarnak kényükre-kedvükre, és természetesen büntetlenül megtehetnek bármit, hiszen az elmebetegek nem tehetnek róla, hogy nem racionálisan és praktikusan tevékenykednek.

.ennel sárí silámron ahtnim ,intál ygú kujgof avtál nebröküt takoza ygoh ,kujrí ygú tekűteb a náros sáríröküT
.kátilearzi za luádlép tnim ,inrí llek ar bboj lórlab :inléresc llek lef si téjdnerros kavazs a náros sáríröküt A
.knénnel kátilearzi ygoh ,tza itnelej men zE

.inríröküt kodut né ygoh ,sotzib imA .inríröküt katkozs si kátsitua ed ,elej ősle ainérfoziks a sáríröküt a galótíllÁ
.mosárí irokkereyg a ynémdere zA .mettöjár rám erre ,tallot a itezev sám ikalaV .korí kasc ,kodoklodnog men ,koríröküt rokiM

.ój kanádlép ed ,atrí sám ikalav tza ,mosárí né za men sáríröküt tlekéllem tnef A

¡ǝq ʞssnáן 'űʎuuöʞ ןúʇ ɯǝu zǝ ʇáɥ ˙uɐsqáɹíɹöʞüʇ sé ıuɹí sı éןǝɟǝן ןǝɾɾǝɟ ʇǝɥǝן

Sokszor próbáltam meg előlépni a szürkeségből, saját műsort csinálni egy kisebb tévében, vagy haknizni vidéki nagyvárosokban, ahol azért még értik az entellektüel humort is, de mindig megbuktam. Talán a hangomban lehet valami, hogy a hangszínem olyan ellenszenves féle, mert hiányoznak a meleg regiszterek, esetleg a kinézetem miatt, fogalmam sincs. Csak az a biztos, hogy amikor én mondom a szövegeimet, akkor sosincs nevetés. De ha egy befutott humorista, legyen az fiatal sztár, vagy évtized óta a pályán lévő nagy öreg, akkor mindig dől a közönség. Pedig ugyanaz a duma, az enyém. Csak egyszer én mondom, máskor meg az, akinek eladtam. Egyszer bukás, máskor siker.

A szórakoztatóiparban vagyok elég régóta. Szöveget írok humoristáknak, ötleteket adok karikaturistáknak, gegekkel dobom fel a humorosnak szánt filmeket, vagy éppen reggeli rádióműsorokba szállítom a jópofa témákat, poénostul. Elég jól megélek belőle, mert a humorra igen nagy szükség van mindenhol.

Mindenek előtt szeretném leszögezni, hogy eredetileg az amerikai magaskultúráról szerettem volna posztolni, de végiggondolva a dolgot, a nulla darab releváns festő, a nulla darab komponista (már aki nem Hollywoodnak dolgozott), a halálfetisiszta elmeháborodott és a saját homoszexualitásától megittasult költők, valamint a néhány jópofa ifjúsági regényen kívül csak pecás sztorikkal előrukkoló írók méltatása együttesen is elférne holmi szerencsesütibe rejtett cetlin, így kénytelen voltam e jóval emészthetőbb témához nyúlni. (Közben felállítottam egy elméletet is, miszerint az amerikai magaskultúra igenis létezik, csupán annyira mélyen honol, hogy Magyarországról popkultúrának látszik, de nem vagyok én holmi esztéta, hogy efféle akadémiai vitákba bonyolódjak...)

Az ökölvívás lényege, hogy commotio cerebrit idézzünk elő a mit sem sejtő ellenfélnél. Ünnepelt sztárok lehetünk azáltal, hogy eltángálunk egy négert. Az ökölharc egy őszinte sport, mindenki szereti.
Annak apropóján írom jelen értekezésemet, hogy tegnap Vaszilij Klicskó ismételten megvédte világbajnoki öveit; kegyetlen leckét adott egy macskafaló digónak állítólag. A mérkőzést nem láttam, mert pont szellőztettem és utána egy érdekfeszítő műsor lebilincselt a Paprika TV-n.

A fekete lyukak természetét régóta zajló tudományos vitában boncolgatja tudósaink színe-java, aminek köszönhetően egyre többet tudunk meg róluk. A fehér lyukakat azonban homály övezi, mondhatnánk úgy is, hogy egyelőre még fehér foltként jelennek meg tudásunk térképén. Az alábbi tanulmány a fehér lyukak létezésére kíván rávilágítani, s mindjárt azt is világosabbá fogjuk tenni, hogy milyen is a természetük.

Horoszkópfajtából annyi van, mint égen a csillag. Kelta, indiai, kínai és japán, de még indián is. Tulajdonképpen minden valamirevaló nép kitalált magának egyet, sőt az olyanok is, akik időközben eltűntek a süllyesztőben, mint például az inkák. És ezeket a horoszkópokat nézik, olvassák az emberek a mai napig, fizetnek értük és használják őket, hátha meg tudják jobbítani az életüket, vagy legalább látnak valami halvány reményt, kiutat a nyomorúságukból.

Amit én horoszkóp-kutatóként különösnek tartok, az az, hogy az ősmagyar horoszkópot, a NapraMagrát milyen kevesen ismerik és használják. Pedig a NapraMagra rendkívül egyszerű, de ennek ellenére – vagy éppen ezért, ahogy mi, panelekből építkező, közhelykedvelő bloggerek szeretjük mondani –, rendkívülien pontos jellemzéseket és előrejelzéseket ad.

Az emberek imádnak ünnepelni, de a magyarok tudnak is. Bármi történik kis hazánkban, mi megünnepeljük. Az ünneplés fő eleme a pogácsa és a bor, de lehet az ünnepi evés puccos, úgynevezett svédasztalos prolibuli. Az átadó ünnepség az ünnepség azon változata, melynek során valaki valamit átad. Kis hazánkban az átadást általában egy politikus végzi el. Érdekes esemény ez, mert a politikus -akit adóból fizetünk- általában közpénzen épített vagy vásárolt dolgot -híd, autópálya, épület, színház, múzeum, BKV busz átad a népnek, ezzel kvázi megengedve azt, hogy a nép az adott közjószágot használja, és úgy téve, mintha azt neki köszönhetnénk, vagy ő bármit is tett volna a dolog érdekében.

ELÉG! A Kigondoltam! kutatócsoportja felháborodottan szemléli az új, a médián végigsöprő, liberális, a keresztény-európai normáktól oly távol álló RINYABLOGOKAT és azok promócióját.

A rinyablogot általában közepes értelmi képességű nők írják (az értelem és nő szó egy mondatba kerülése ellen joggal tiltakoznak olvasóink, de most próbáljunk átvitt értelemben gondolkodni). Ezek a nők alapvetően öregek (több mint 24 évesek), emancipáltak és érzelmileg olyan mélységeket mutatnak meg, melytől minden keresztény érzelmű ember (hívjuk így a jóérzésű nőket is eme poszt erejéig) hátrahőköl.

A legtöbb ember szeret mások zsebében turkálni. Mennyit keres a másik, hogyan húzta ki ezt a hónapot, hogyhogy tudott enni adni a gyerekeinek a semmiből satöbbi. Sokan még ennél is jobban imádják azt, ha észveszejtően extrém dolgokat látnak valahol, fakérget evőket vagy nejlonzacskóban élőket, akik az olyan helyzeteket élik túl, amikor már mindenki más feladná.

Ezeknek a szerencsétlen kukkolóknak szeretnék kedvezni ezzel a poszttal, legyen egy jó napjuk, és találjanak egy elképesztően olcsó dolgot. Ez ugyanis a világ legolcsóbb posztja,

0 USD*

(nulla USA dollár) az ára!