Minden út az első lépéssel kezdődik, tartja az ősi kínai mondás, márpedig ez az első lépés a hippik destruktív mozgalma esetében az ülősztrájk volt, ami az USÁ-ba először érkező bitliszeket fogadta a repülőtéren. Egyes téves feltételezők a hippik előképeiért egészen az aranyásómozgalom hanyatlásáig, a XIX. század végég kapálják el magukat annyira, hogy a feltárt skeletonokról képesek az Original Levi's-t lerángatni és fölpróbálni.

A hippi destruktív, lop és ami a legfontosabb, piszkos a körme és zöldesbarna a marihuánás csikkektől. Hippik körmöt puceválni csak 1968-ban kényszerültek az Egyesült Államok New York nevű városának Greenwich Village negyedében, amikor elterjedt a híre annak, hogy néhány, szabadidejét kulturált keretek között eltöltő bátor tengerészgyalogost arcával öklön ütött egy koszos hippi. Ezután a tengerészgyalogosok kultúrmisszióba kezdtek a hippiséget a demokrácia kesztyűjébe való dudálásra megtanítan, és az ostoba hippik között elterjedt az a hiedelem, hogy a tengerészgyalogosok (másnéven Bőrfejűek) kifejezetten a piszkos körmökre hajtanak, mert el akarták kerülni azt, hogy eseteleg civilbe átöltözött surcitársaikat tutultassák meg. (Hosszas vizuálisművészeti küzdelemben sikerült ugyanis redukálni azt a kaotikus hippiképet, ami a békelibamozgalmat jellemezte a múlt század hatvanas éveiben a narancs, citrom és csokigolyóbarna gömbök előtt vil'kék tubusbólnyomott betűket rágógumipukkantó rayban-napszemüvegcsis mikrofonfej ABBA-csizmás alakra redukálni, aki szinte emblematikus figurája hogyvolt-tévéműsorok elejefőcímeinek…)

Gyermekkorunk Donald-rágója még különleges élmény volt. Szagolgattuk a képregényes belső csomagolást, amin akár még évek múltán is érződött a jellegzetes édeskés illat. Kibontásnál, ha egy kicsit előtte megnyomódott a nadrágzsebben műanyag szipka mellett*, beleragadt egy-egy kis papírcafat, amit egy darabig a körmünkkel próbáltunk kipiszkálni, de aztán egyszerűen inkább rágás közben kiköpködtük a nyálas elázott kis papírgalacsinokat.

Az elmúlt 1-2 évtized során a rágó sokaknál az önkifejezés egyik eszközévé vált. Ők úgy gondolják, hogy a rágógumi nyitott szájjal, nagy, látványos nyelvmozdulatok kíséretében történő unott csócsálása, a világ felé érzett mélységes megvetésük kimutatásának egyik leghatásosabb módja. Ők, akik vélt anyagi/társadalmi felsőbbrendűségüket ily módon hirdetik, nem elég, hogy szellemi és lelki kicsinységüket bizonyítják - valamint azt, hogy valószínűleg kicsi a farkuk-, de egyben társadalmunk kulturális hanyatlásának indikátorai is.

A szingli nő, vagy férfi olyan emberi lény aki úgy véli életminőségén nemhogy javítana egy ellenkező nemű egyed állandó társasága, hanem egyenesen hátráltatja az önmegvalósításban. Mielőtt magát a jelenséget górcső alá vennénk, próbáljuk megvizsgálni a szingli elnevezés eredetét.

Egyesek a szingli szó származását a teníszjátékhoz kötik, melynek hivatalos nyelve az angol. A tenísz elődjét, már a XV. században játszották. A pálya két oldalán egymással szemben álltak a játékosok, legtöbbször párban. A játék nagy összhangot, és együttműködést igényelt a sportot űzőktől. Évszázadokon át jól működött a párosjáték, azonban a játszótársak között egyre nagyobb különbségek alakultak ki mind a gyorsaság, mind a játéktudás terén, egyre  többször hangzott el hangos szó a pályán, mellyel egymást illették a játszótársak. Ezt az állandó feszültséget megelégelvén a vehemensebb teníszezők eldöntötték, hogy egyedül/single játszanak inkább, mint hogy tovább elviseljék partnerük suta játékát, vagy bántó megjegyzéseit. Így alakult ki a szingli, mely ma a legnépszerűbb formája a tenísznek. Minden nagy torna csúcspontja a szingli döntő mérkőzés, a teníszben kevésbé járatosak egyéninek nevezik ezt a játékformát.  

A számítógép egy doboz, amit egy gombbal lehet bekapcsolni. Sok dolgot kell beledugdosni, például vezetékeket, amiken van az egér, a billentyű, a monitor, meg az áram is. De más dolgokat is bele lehet dugni.
A számítógéphez én jól értek, egyszer levettem az oldalát, és egy ujjal megállítottam az egyik ventilátort. Azóta sok ismerősöm hozzám hordja a gépét ha valami bajuk van. A számítógépben belül vannak mindenféle érdekes dolgok, a legfontosabb alkatrészei a ventilátorok, mert az majdnem mindegyikben van. Amelyikben nincs, azzal például nem lehet játszani.
A számítógép igazából nem is számít ki semmit, szinte mindenki csak szórakozásra használja, ahol számításokra használják az ritka, és azok a gépek nem is olyanok mint a többi.
A számítógépben van Internet is, ami egy nagy tér, sok emberrel, de nem látjuk őket, csak ha van webkamerájuk. Aki sokat számítógépezik, azt geeknek vagy kockának hívják, és alig érthető, hogy mit mond. Vagy egyáltalán nem is érti csak a másik geek. Ezek a geek-ek vagy szemüvegesek vagy dagadtak.

Szerencsének azt nevezzük, ha valakivel véletlenül valami jó történik. Utcán pénzt találni, épp elérni a buszt, elmaradt óra helyett lógni, jó állást kapni – mind egy-egy szerencsés esemény. Mindenki átélt már hasonlót, így mindenki ismeri a felszabadult érzést, ha szerencsénk van. A szerencse ellentéte a balszerencse: kellemetlen esemény, amit senki sem szeret.

Vannak úgynevezett szerencsejátékok, ahol egy kis ügyességgel előcsalogathatjuk Fortunát és szép összegeket nyerhetünk. A kaszinók széles tárházát szolgáltatják az ilyen játékoknak, hiszen mindenki találhat ott ízlésének és bátorságának megfelelőt. Fontos azonban, hogy maradjunk józanok, és két lábbal álljunk a földön. Sok ember válik rabjává az ilyen szórakozásnak, és végül milliókat vesztenek. Mindig cselekedjünk megfontoltan, és fogadjuk el, ha esetleg vesztünk, hiszen a szerencse forgandó!

Eljön a karácsony, és a fenyőfa alatt összeülnek a családok.

A hó ropog a talpunk alatt, a fenyőfák fehér takaró alatt pihenik álmukat, valahogy a villamosok is halkabban csörömpölnek.

A kéményekből barátságosan szökellnek a füstcsíkok. Békesség lepi el a szíveket, mi kedves és őszite emberek egymás felé fordulunk és sugározzuk a szeretetet.

Már december elejétől a családunkra gondolunk, a munkahelyen is meg-megáll a kezünkben az egér egy pillanatra, és olykor, meleg kakaó kortyolása közben egyre többet gondolunk arra, mivel is fejezzük majd ki oly nagy szeretetünket családtagjaink iránt: elektromos fogkefével, vagy miki-mauzos palacsintasütővel GÓFRISÜTŐVEL ?

Végre leesett az első hó kicsiny országunk egyes részein! Ideje volt már, hiszen a téli esőt mindenki nagyon utálja, a hóesés legalább szép és romantikus.

A hó olyan csapadék, ami nulla fok alatt képződik úgy, hogy lehűl a vízpárát tartalmazó levegő és amikor ezekre a jégrészecskékre további jégrészecskék fagynak, na abból lesz a hókristály.

A havat a gyerekek értékelik igazán, nagyobb mennyiség hullásakor sikongva gyúrnak hógolyókat, ilyenkor akár még hócsatákat is rendezhetnek.
Genyó módszer gyerekeknek: lopózzunk kis barátunk háta mögé halkan, majd egy hirtelen mozdulattal ragadjuk meg a gallérját, húzzuk hátra, miközben másik kezünkkel tömjünk be az előre elkészített hógolyót. Utána érdemes elszaladnunk, amennyiben nem szeretnénk, hogy kis barátunk viszonozza eme szívességet.

Ellenségeink ők. Voltak talán évek, könnyű évek, amikor úgy hittük, hogy az életünk fonala a maga kuszaságában állítja elénk a problémákat, és a fel-felbukkanó akadályok és aggályos momentumok csupán egy végtelenül összetett és kaotikus rendszer véletlenszerű rendeződése folytán kerülnek úgy elénk, ahogy azzal a saját és a nagy egészben szintén csak véletlenszerűen elhelyezkedő szempontunk szembesül, és ahogy mi, a rengeteg potenciális lehetőségből mégis az egyetlen, megváltoztathatatlan eshetőséget és küldetést beteljesítők azt megéljük, saját képünkre formálva és újrateremtve mindazt, amit kéretlenül a külvilágra szegeződő érzékeink nyújtanak nekünk, úgyszintén előzetesen értelmezve és átértelmezve, kikerülhetetlenül és biztosan, örökös szubjektivitással, objektív részrehajlással.

És a jeleket nem láttuk és nem is akartuk észrevenni, egybehangzóan hirdettük, hogy ez csupán a mi saját és egyénenként változó olvasatunk a dolgok összetételéről, a közös megérzés csak illúzió, belső motivációink külsődleges megnyilvánulása, a tudatalatti hullámzásainak felszíni kifejeződése, ésszerű célokban és gyanúkban, érthető indokokban artikulálva. Aztán megszaporodtak a jelek, és megszaporodtak a kétségeink is, nem volt már olyan könnyű az elleplezés, az indoklás megcsavarása az egy, legmagasabb igény, a biztonságérzet fenntartása érdekében; hovatovább már csukott szemekkel gubbasztottunk, nehogy szembesüljünk a hatalmas, ijesztő folyamatokkal, amelyek körülöttünk bontakoztak ki, lassan és biztosan haladva, mint egy jégfolyam.

A barna eső a közvélekedés szerint csúnya, büdös, és barna. Különös egybeesés, hogy a színe ellenére a négerek mégsem szeretik. Szürke eső csak ősszel van, amikor a gyerekek dideregve bámulnak ki a kocsik ablakain, miközben viszik őket az iskolába. Az eső a felhőből jön, de azt jóval kevesebben tudják, hogy a felhőbe viszont a földből kerül fel, méghozzá a meleget adó Nap segítségével, ami egy csillag. A földben sok kaki van, ezt a tájékozottabbak humusznak hívják. A humusz az állatokból és a kakijukból alakul ki, mindenféle tudományos hókuszpókusz segítségével. Az esővel együtt ez a kaki sokszor ugyanúgy felkerül a felhőbe, ahonnan aztán később le is esik, nem fog fentmaradni - ezt bárki kipróbálhatja egy tízemeletes ház tetejéről.

A fentiekből következik tehát, hogy valójában minden eső barna, csak nem mindegyiken látszik.

Azt mondják, a box az igazi férfiak sportja. Az erő, az ügyesség, a szív és a kitartás, valamint a gyermekkorban elkezdett kemény munka megkoronázása a világbajnoki cím.

Egyes televíziók jóvoltából, néhány éve szerencsére már mi is részesei lehetünk a nagy boxgáláknak. A mérkőzéseket látványos körülmények között rendezik meg, egy este több pár lép szorítóba, de az est fénypontja szinte mindig egy fontos, világbajnoki címet eldöntő mérkőzés. Az ilyen esteket Ökölvívó Gálának nevezik a szakemberek. Az esteket úgynevezett "Istállók" szervezik, -na azért ne lovakra gondoljunk, hiszen hús, vér emberekről van szó, melyeknek tagjai az ökölvívók. Az "Istállók" tulajdonosai rendszerint üzletemberek, akiket promóternek neveznek, -mert így jobban cseng az emberek fülének, és úgysem tudja senki hogy mit jelent. A Gála megnyerésével egy ökölvívó még nem lesz  világbajnok, csak kisvilágbajnok, mert rajta kívül még van néhány kisvilágbajnok, akik más Gálákon szerezték meg a világbajnoki címet, és ezekkel kell megmérkőzni, hogy valaki elnyerje a fő-fő világbajnoki címet. Ezeket a mérkőzéseket nevezik címegyesítő mérkőzéseknek, amelyek úgy jönnek létre, hogy a promóterek, akik egyben könyvelők is, -osztanak, szoroznak, és kiszámolják melyik világbajnokok mérkőzését lehet több pénzért eladni a televíziós társaságoknak. Amelyik boxoló neve mellett kijön a megfelelő hosszúságú számsor dollárban vagy euróban, az megmérkőzhet egy másik megfelelően hosszú számsorral rendelkező versenyzővel.  

Az utcai lámpák fényköre narancsosra festette az égből szállingozó kevéske havat, és a félreeső park mélabús tujáinak tövében H. úr szuszogva legördült K. asszonyról, aki alig hallhatóan felsóhajtott. A két ember lehellete gomolyogva szállt fölfelé, H. úré kis pamacsokban, mert épp komoly erőfeszítéseket tett, hogy begombolja a nadrágját. Dolgod van még, kérdezte K. asszony felkönyökölve, de a lámpák fényében kavargó hópelyheket nézve. Üres, érdektelen kérdés volt, és a sliccével küzdő H. úr is egy üres, érdektelen vállrándítással felelt rá. K. asszony nem látta, de nem is várt választ, egy ideig hallgatás ült kettőjük közé, és a parkban, a fák alatt csak a távoli utcán időnként elsuhanó autók zaját, meg H. úr erőlködő zihálását lehetett hallani. Végtére is sikerrel járt, és diadalmasan felmordulva feltápászkodott. K. asszony még mindig a hópelyheket nézte. Tessék, itt az izé mondta H. úr, miután a zsebében kotorászott egy fél percig, és egy összegyűrt bankót nyújtott K. asszony felé. Vastag, tömzsi ujjai voltak, és az egyik körme fekete. K. asszony elvette a bankót, aztán az odébb heverő retiküljébe tette. H. úr az utolsó fűszálakat is lesöpörte magáról, a földről felvette ósdi, barna kalapját, és elégedetten szusszantott egyet.

A tömegközlekedés történhet busszal, villamossal, vagy metróval, attól függően, hogy hova akarunk menni. A tömegközlekedés igénybe vételéhez rendelkeznünk kell jeggyel vagy bérlettel (iskolásoknak diákbérlet is jó, ami olcsóbb!). Sajnos vannak néhányan, akik meg akarják úszni a fizetést; az ilyen emberek miatt tart itt ez az ország!

A tömegközlekedésről azt kell tudni, hogy sajnos nagyon sok ott a csöves, akik büdösek, sőt néhányan finganak is. Ebből már láthatjuk, hogy csak azok az emberek járnak tömegközlekedéssel, akiket nem zavar a bűz. Aki nem akar büdös lenni, az válassza az autót. Ha szeretjük, hogy homoszexuálisnak néznek minket, akár kerekezhetünk is.

A budapesti tömegközlekedés világviszonylatban kiemelkedő, ám a koronán az ékkő kétségkívül a hamarosan megépülő négyes metró lesz! Reméljük, hogy addigra a csöveskérdés is meg lesz oldva.

Nemsokára itt a téli szünet!

A téli szünet általában Karácsony előtt pár nappal kezdődik és január elejéig tart. A téli szünetben van a Karácsony és a Szilveszter, de ezen kívül is sok szórakozást tartogat! Ilyenkor már nincs tanítás, lassan az első vizsgák is megvannak, a munkahelyen is lazább a hangulat. Sokan ki is vesznek pár nap szabadságot,  hogy együtt lehessen a család. A Karácsony a béke és a szeretet jegyében telik, sokan elmennek ilyenkor a templomba, hogy részt vegyenek az ünnepi szertartáson, majd az ajándékozás következik – a gyerekek nagy örömére!  A Karácsony után a tehetősebb családok elutaznak síelni, Ausztriába, Szlovéniába, esetleg Franciaországba, akik pedig otthonmaradnak, azok a kandalló elé ülve,  egy bögre meleg kávét kortyolgatva kezükbe vesznek egy jó könyvet. A téli szünet a Szilveszterrel zárul. A nagyobbacska gyerekek ilyenkor közösen, felnőttek nélkül buliznak valahol, míg szüleik egymást átölelve pezsgővel a kezükben hallgatják a Köztársasági Elnök Úr beszédét.

A nagy hadronütköztető (Large Hadron Collider ring, LHC) egy nagy gyűrű alakú kutatóállomás, amit azért építettek, hogy ott tudományos kísérleteket végezzenek. A valóságban senki nem tudja pontosan, hogy mi is folyik ott. A hivatalos közlés szerint mindenféle részecskéket keringetnek benne, hogy aztán egymással összeütközve őket, megtudjuk, hogyan keletkezett a világegyetem. Nos, egy normális embernek fontosabb dolga is akad, minthogy evvel foglalkozzon, és nagyon úgy tűnik, hogy megint egy szemfényvesztésről van szó. Nem is beszélve arról, hogy az ún. kísérletek veszélyesek is lehetnek, hiszen egy véletlen hiba folytán az egész földgolyó felrobbanhat! Hogy nemkívánatos személyek behatolását megakadályozzák, az egész létesítményt a föld mélyére építették – ráadásul hol másutt, mint a világ (Románia után) legsunyibb országába, Svájcba. Joggal kérdezhetnénk, hogy ki ad pénzt egy ilyen projektre, ami, azonkívül, hogy néhány pattanásos, korpás hajú fizikus játszótereként szolgálhat, semmi hasznot nem hoz. Kinek állhat érdekében elterelni a figyelmet a valós problémákról? Azt hiszem, mindannyian tudjuk a választ.

A költés idején a búbosbanka és fiókái elviselhetetlen bűzt terjesztenek.
A szülők nem tudják a fiókák ürülékét elhordani s ezért azok, Naumann szerint, „nyakig ülnek önganajukban, amely, ha rothadásnak indul, szerfölött undorító szagot áraszt. Már a költő tojó is ritkán veszi magának a fáradságot, hogy saját ganéját elhordja; de a gyermekszobát sohasem tisztogatja. A szag legyeket vonz oda, amelyek a ganéjban szaporodnak, úgyhogy a fészek végül még a kukacoktól is nyüzsög. Magától értetődőleg a fiókák a legszagosabbak, de végül az öregek is kevéssé maradnak mögöttük és csak a kirepülés után sok hét mulva vesztik el a hozzájuk „tapadó” szagot. Költés idején a tojónak és a még nem repülős fiókáknak farcsíkmirigye bővebben választja el piszkosbarna színű és utálatos szagú termékét. Valószínűleg ez is, mint a poloskák és sok bogár szaga, védőeszközül szolgál. Tény az, hogy a macskák a fiatal búbosbankát éppoly kevéssé eszik meg, mint a pézsmaszagú cickányokat.