Végre leesett az első hó kicsiny országunk egyes részein! Ideje volt már, hiszen a téli esőt mindenki nagyon utálja, a hóesés legalább szép és romantikus.
A hó olyan csapadék, ami nulla fok alatt képződik úgy, hogy lehűl a vízpárát tartalmazó levegő és amikor ezekre a jégrészecskékre további jégrészecskék fagynak, na abból lesz a hókristály.
A havat a gyerekek értékelik igazán, nagyobb mennyiség hullásakor sikongva gyúrnak hógolyókat, ilyenkor akár még hócsatákat is rendezhetnek.
Genyó módszer gyerekeknek: lopózzunk kis barátunk háta mögé halkan, majd egy hirtelen mozdulattal ragadjuk meg a gallérját, húzzuk hátra, miközben másik kezünkkel tömjünk be az előre elkészített hógolyót. Utána érdemes elszaladnunk, amennyiben nem szeretnénk, hogy kis barátunk viszonozza eme szívességet.
Egészen apró gyermekek egyik kedvenc foglalatossága még a következő: égnek emelik tekintetüket, aprócska nyelvüket kidugják és várják, hogy rápottyanjon egy-egy hűvös hópehely.
Nagy mennyiségű havazás esetén a közelekedésben szinte mindig fennakadás van nálunk, ilyenkor szoktak rádöbbenni az illetékesek arra, hogy már megint itt a tél. A hókotrók csak azután indulnak el, miután már jó pár nyári gumis szerencsétlennek sikerült egy mélyebb árokban leparkolnia, vagy más autósokra ráépülnie, stb.
A városokban sajnos nem sokáig élvezhetjük a hóesés szépségét, az utak szórásával hamar latyakká változik a leesett hó. Ahol mégis megmaradna, oda az idénymunkások lapátolják össze az összeesett, csúnya barnás foltos latyakos havat. Ezekbe a kupacokba előszeretettel kakilnak bele ölebek és kutyák, ezek a végtermékek a teljes olvadás után kerülnek majd elő tavasszal, mindannyiunk örömére.
Vidéken és a hegyekben tartós hideg esetén szerencsére sokáig megmarad ez a szép fehérség, s semmi sem tarthat minket vissza egy jó kis szánkózástól!