A címlapgeci (Titulus pagini semen-inis, masculinum, illetve Titula vaginae semen-una, femininum) a vidrapatkányok (Rattus lutreolus) azon fajtái, amelyek létüket annak szentelik, hogy árgus szemekkel bámulva frissítsék tízmásodpercenként a zsindely nevű internetes portál címlapját, azt várva, hogy a Kigondoltam!-blog felkerüljön rá. Látszólagos frissítési aktivitásuk ellenére az életcilklikájuk egy víruséhoz hasonlít: életfuncióik akkor aktiválódnak, ha a gazdaszervezetbe jutnak, azaz ha a delikvens a várva várt linket megkapja.

Ekkor - mint a vándorsáskák (Locusta migratoria) - meglepik a Kigondoltam!-ot (innen is kapták kevésbé elterjedt nevüket, a címlapsáskát). Némely populista blogger különös örömöt érez a megjelenésükkor. Őket jó okunk van látens gecinyelőknek gondolni.

A címlapgeci különösen veszélyes, ha a végbélnyíláson keresztül jut a gazdaszervezetbe, hiszen ebben az esetben a látens gecinyelőt gyanútlanul megfarkaló komoly kutató is áldozatául eshet a terjedő nyavalyának, és akár arra is vetemedhet, hogy megnézi a zsindely címlapját.

Utóbbitól feltétlenül óva intek minden tisztességes bloggert és kommentelőt! A zsindely címlapjáról ugyanis veszélyes mértékű c*ionista tartalmak érhetők el, amelyek mellékhatásai kapcsán felelősséget nem vállalhatunk!

1.    Ne legyen ilyen kibaszott hosszú címe*, mint ennek a bejegyzés**nek, mert ez ein blick fölfoghatatlan, széjjelnyomhatja a sablont vagy a szerkesztői oldalon a cím-fach-ot.
2.    A címében legyen politikailag korrekt utalás, zsidózás, nácizás vagy az esztergomi pógármester kapja be vagy Kósa Debrecenben -ez a mondat lesz majd átfogalmazva a címlapos kiajánló szövegében.
3.    Ne terhelje mondattanilag a funkcionális analfabéta netokratív ifjúságot. Pl ilyen bonyolult mondatokkal ne, mint az előző. Vagy ilyen magyarázómondatokkal, mint az előző.
4.    Kontextuálisan se újat se meglepőt ne tartalmazzon, pl KURVA ANYÁD! ez nagyon jó tartalmilag is.
5.    Jó kezdőmondat*** és erős zárórész**** közé lényegében töltelékként bármit beírhatsz. A picsa  vakuzza a szemével Ezer Júró Ezer Júró!***** -deviszont szövegszinten a vitát afelé tereljétek, hogy Az Általános Nő  örül-e a spermának vagy útálja.

Köztudomású a szoros az összefüggés a pornóipar  gyártási dogmái és a karácsonyi televíziós műsorrend között. Azért van tele a karácsonyi televíziós műsorrend fos 500 dolláros vetítési jogú amerkai C,D,E X, Y kateg' filmekkel, + böfög szantaklától  a Samsung vagy az Orion, mert a fasz semmirekellő 48-és a halálközötti, nem költős, spórolós, hülyegyereknek karira kápét adó antikonzum szegmens döglik a képernyők előtt és azoknak úgyis mindegy.

Ezeknek ilyen értelmes és vidám reklámot, mint az M & M's -é? Nem értik A Sárga viccét? Hogy pl a hó is lehet sárga? Ezen a poenon röhög a fél  USA Alaská-tól South-Dakotáig és jobbra-balra a partok felé. Csak a zsírbafulladó kriptohippiánus tőtöttkáposztazabálóak nem!

Addig nézzétek az alábbi videót, amig Zappáné Gail le nem tiltatja ezt is! 

Az LSD egy olyan drog, amitől az emberek még hülyébbek lesznek, mint amilyenek.

KÖSZI PETI A FŐCÍMLAPOT!

Aki nem kommentel ide a csokiról, az egy veretes buzi, de legalábbis BKV-s, MÁV-os, vagy portás, esetleg mindhárom.

Gondolom sokan megértitek Gombóc Artúr barátunkat, aki minden féle, fajta és formájú csokoládét egyaránt szeret: "kerek csokoládé, szögletes csokoládé, lyukas csokoládé, mogyorós csokoládé, keserű csokoládé, lapos csokoládé..."

A csoki története:

A csokoládé alapanyaga a kakaóbab, a spanyol hódító csávók hozták be Ajrópába a XVI. (gyengébbek kedvéért, hátha valaki nem ismeri a római számokat: tizenhatodik) században. Az aztékok és a maják varázsitalként itták (biztos jó anyag volt az eredeti), a belőle készült ital nemhogy csak a pasik számára, de azon belül is csak az elit számára volt elérhető. Érthető tehát, hogy a spanyol hódító Cortez, bár rohadtul nem ízlett neki a keserű, csípős és sűrű lötyi, a menőnek számító italhoz szükséges cuccot termeszteni kezdte és kakaóültetvényeket hozott létre Spanyolországban. Cserekereskedelemnek is megtette, sokáig még fizetőeszközként is elfogadták (bezzeg ma már kiröhögnének, ha bocicsokival akarnék fizetni).
Mivel továbbra sem jött be a finnyás népnek a keserű, csípős matéria, feljavították cukorral és vaníliával, de még így sem mindenki volt oda érte. A papok például rettentően gyanakvóan nézett a kakaóra, szerintük túlságosan felkorbácsolta a vágyakat (el tudtok képzelni egy csokoládé-partyt egy kolostorban?). Sőt, az egyik pápa szerint a csokoládéital olyan szar volt, hogy fogyasztása még csak a böjt megszegésének sem számított.

(twitter-nemzedéknek a lényeg kiemelve, heveny olvasásfóbiásoknak jútyúbbazdmeg)

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva, s mérges altatókkal.
Az, amit írtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az. egészet,
sétálgatok szobámba, le-föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek,
s amint botorkálok, itt mint a részeg,
az ablakon kinézek.

Így karácsony környékén, mikor az emberek több időt töltenek el önnön reprodukciós termékeikkel (már akinek van), folyton felmerülő igény a termék részéről a mesehallgatás.

A mese ősi találmány, tudatmódosító szerepe régről ismert. Egyes pszichológiai (az mi?) irányzatok a napi illetve különleges élmények feldolgozási terepének tekintik. Aki túl sok mesét olvas - nem tudja érzékelni a realitást, menthetetlenül elkorcsosul az agya.

A világon fellelhető agymosó mesék eklatáns példái a vallások, melyek bővebb elemzését meghagyom szörcsinek.

A mesék általános jellemzője, hogy vannak benne olyan kitalált lények, mint sárkány (alias dragi), meg mint én (alias tündér). Lehet benne jókat félni, meg a sztereotíp szöveg is ott figyel, hogy a jó elnyeri jutalmát (ez persze nem igaz!). Az igazi mesék felnőttkorban is hatnak jó kis szaftos horrorrá avanzsálva. Figyeljük csak meg például Stephen King alkotásait, és ne feledjük a Mátrix-ot, ahol a fent említett agyi korcsosulás tetten érhető.

A gyermekkori mesék félrefejlesztett verziói a kamaszkorban gyakran játszott RPG-k, amit az üzleti élet is meglovagol, jófajta pénzköltő droidokká satnyítva a jövő leendő felnőttjeit.

Manapság a legjobb mesék azok, amelyek a pénztárcánkra utaznak. Ilyenek lehetnek a válság végetéréséről szóló híradások, vagy a magyarországi euro közeli bevezetéséről szóló hagymázas okfejtések.

Szóval feleim, legyetek résen: a mese mindenütt ott van és rátok vadászik!

A törpék úgy élnek az emberek képzeletében, mint mesefigurák – kapaszkodjon meg mindenki: a valóságban is léteznek! A mesebeli törpék kis növésű, emberszerű lények, általában jóindulatúak, barátságosak, gondoljunk csak a Hét Törpére, a jól ismert meséből. Nem úgy a valóságban. A hús-vér törpék rosszindulatú, elnyomottságból eredő komplexusokkal küzdő lelkileg is torz lények, nem csoda, hogy sokan idegenkednek, félnek tőlük. Hogy is néz ki egy valódi törpe? Sunyi szem, gyors, futkározó közlekedés, itt-is-vagyok-ott-is-vagyok lelkiség, érzelmi kihasználás, félelemkeltő magas hang. A törpéket onnan is fel lehet ismerni, hogy furcsa hajzatot, piercinget viselnek, hogy a torz testük által okozott különbséget tovább növelve érthetővé tegyék, legalizálják azt: hasznot húzzanak belőle. Természetesen valamilyen szokatlan hobbijuk is van: extrém sportok, elektronikus zene, jappán tanulás stb.

Újabban – a nagy esélyegyenlőség korában – elterjedt az a szokás, hogy államilag segítik a törpetársadalom saját infrastruktúrájának kiépítését. Senki ne lepődjön meg, ha a bankba betérve a főbejárat mellett egy kisebb ajtót lát. A törpéké! Vagy a jól megszokott parkolóhelyét egy kisebb foglalta el, ráadásul külön piktogrammal jelölve. A törpéké! És ne is beszéljünk a külön liftekről, autópályákról, vécékről: mindenhová betették a lábukat!

Az üzleti nyelvben a bevétel az egyenleg azon része, amely az üzleti tevékenységből befolyó összeget takarja. Ellentéte a kiadás, amely ebből kifolyólag az üzleti tevékenységből kifolyó összeget takarja. A bevétel és kiadás különbözete az egyenleg vagy más néven haszon, ami zsidó magyar vállalkozók esetében az "adóbevallás-szabálynak" megfelelően alulról konvengál a nullához.

A felületes szemlélődő könnyen elsiklik persze a bevétel-kiadás oppozícinó mélyebb jelentésrétegei alatt felett. Ezt a folyamatot nevezzük az üzleti élet elsivárodásának és kiürülésének, melyet Marx Károly Róbert világhírű zsidó magyar közgazdász a dolgok elidegenedésével hozott összefüggésbe.

A bevétel és kiadás mélyebb értelme persze akörül forog, amit néhány korábbi poszt pedzegetett, és kétségbevonhatatlan módon összefüggésben van a Freud Zsigmond nevű világhírű zsidó magyar lélekbúvár fejtegetéseivel az orális és anális szeszkulális fejlődési szakasz közötti különbségekről. Jelesül a szopás a bevétel, míg a szarás a kiadás örömével jár. Ebből a párhuzamból világosan látható a világgazdasági válság oka, amelyet a közgazdaságtudományi szakirodalom csak a "Radai-paradoxon" néven emleget:

Minél több a bevétel, annál nagyobbat szopsz, te köcsög állat, és minél több a kiadás, annál jobban szarsz az egészre.

KÖSZI PETI A FŐCÍMLAPOT!

A magyar nyelv afféle, mint Sharon Stone, csak szöghajszín (magyarszőke, amit a műanyagraffiahatású hajzatú nőiszegmens seszínűnek hisz...) vagyis nem csak bombajó, de a logikája is lenyűgöző, ugyanis, ha szopatásról beszélünk, az a szenvedő nőt lealázó férfi orális iogényének kielégítése, míg a szoptatást az anya a gyermekével folytatja elsősorban s csak máskor a fiatalfiúpasijával ("Gyere te kis huncut, anyád csecsére, két fiút szoptattam ebből!"). 

Persze, ha az alant majd izeiben taglalt hellókittyárnyalatú leánykakategória használja a szopás ill. szopacs kifejezéseket, pl egy rendkívüli villám bioszröpcsi bejelentésének hallatán, akkor az konkrétan szexuális utalást takar, bár lányok pornót, hacsak nem Subba Dadda jobbágynői az egyetemista(szociológus) lány kateg'ből, soha-soha nem néztek...

A férfi leszopása az egyik legősibb fogamzásgátlási trükk.
Ősnői attitüdben élő nő, ha az ura valahová dógát intézni megy, pl pozitívdiszkriminatíve kedvezményes vállakozási gőccsönyöt szerezni, előtte gyorsan leszopja, hogy ne csalhassa meg. A hazatérő ura gatyáján kiszagolja az idegenpina szagot.

Változat: Az egy hétig rabszógaellenőrzésen odalévő ura maga mondja meg az asszonynak, hogy a héten két magyar picsát jól megszopatott, az asszony viríkol kicsit, de végülis az ősnői hiedelmek szerint embernek a magjától minden nap meg kell szabadulnia, különben posztatátot kap. És az ősnői attitüd (vö. Clinton- Lewinsky jelenség) szerint a szopás nem a szex kategóriája.

Olyan kifinomult gondolkodású, műűvelt és piacvezetően okos jógyerekek, mint Homár Mollah, akiknek annyi befizetni egy 50000 Ft-os "egyetemistalánykategóriá"-nál egy éjszakát, nfvsz-szel, mint egy adag szusi étteremben, el nem képzelhetik, hogy a szolgáltatóágazat alsószéle közepén a szaxi gyakorlatilag kézimunka gumiban az o-ra nyitott száj előtt "élvezzé má elfelé, heee!" felszólítással. Nadehát nem a Horthy-fasiszta-éra ez, amiben haladóbalodali és liberális újságírók közvetlen kontaktust teremtettek az élettel...

A plazma tévé egy új fajta technológia alapján működő televíziókészülék. Legfontosabb tulajdonsága, hogy képernyője lapos és vékony, de a színei is jobbak, mint a régi készülékekéi. A régi tévék úgy működnek, hogy belülről színes sugarakat vetítenek a képernyőre, és ez adja a megjelenő képet. Ezzel szemben a plazmatévében egy vékony plazmaréteg van a képernyő mögött, mely elektromos árammal szabályozva különböző színeket ad ki, és így jelenik meg a kép. A plazmatévé energiatakarékos is; egyetlen hátránya, hogy elég drága. Igaz, gyakran vannak leértékelések, mikor a kevésbé tehetős emberek is hozzájuthatnak egy szép, új készülékhez!

A versek olyan irodalmi művek, amiket költők írnak. Jellemzőkük, hogy rímelnek, versszakokból állnak, és általában nehezen érthetőek. Ez azért van, mert a költő átvitt értelemben próbálja kifejezni a gondolatait. Pl. ha azt írja, hogy "rabok legyünk, vagy szabadok", akkor nem úgy érti, hogy lesz valami választás, és azon kell választani, hanem máshogy.

A verseket elemezni szokták az irodalmárok, de igazából ezzel különösebb hasznot nem hajtanak. Azonban az ember úgy van vele, hogy amíg nem az én pénzemet költik, felőlem azzal foglalkoznak, amivel akarnak. A lényeg, hogy ne ártsanak senkinek.

Versekből egyre kevesebb van, mert a korszerű szórakozási formák, pl. tévé vagy mozi, egyre inkább kiszorítják őket. Ezen lehet sajnálkozni, de a világ már csak így működik. Nem biztos, hogy ez olyan nagy baj, mert a költők gyakran drogoztak is, rossz példát mutatva a fiatalságnak.

A hetedik

E világon ha ütsz tanyát,
hétszer szűljön meg az anyád!
Egyszer szűljön égő házban,
egyszer jeges áradásban,
egyszer bolondok házában,
egyszer hajló, szép búzában,
egyszer kongó kolostorban,
egyszer disznók közt az ólban.
Fölsír a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!

Ellenség ha elődbe áll,
hét legyen, kit előtalál.
Egy, ki kezdi szabad napját,
egy, ki végzi szolgálatját,
egy, ki népet ingyen oktat,
egy, kit úszni vízbe dobtak,
egy, ki magva erdőségnek,
egy, kit őse bőgve védett,
csellel, gánccsal mind nem elég, -
a hetedik te magad légy!

Szerető után ha járnál,
hét legyen, ki lány után jár.
Egy, ki szivet ad szaváért,
egy, ki megfizet magáért,
egy, ki a merengőt adja,
egy, ki a szoknyát kutatja,
egy, ki tudja, hol a kapocs,
egy, ki kendőcskére tapos, -
dongják körül, mint húst a légy!
A hetedik te magad légy.

Ha költenél s van rá költség,
azt a verset heten költsék.
Egy, ki márványból rak falut,
egy, ki mikor szűlték, aludt,
egy, ki eget mér és bólint,
egy, kit a szó nevén szólít,
egy, ki lelkét üti nyélbe,
egy, ki patkányt boncol élve.
Kettő vitéz és tudós négy, -
a hetedik te magad légy.

S ha mindez volt, ahogy írva,
hét emberként szállj a sírba.
Egy, kit tejes kebel ringat,
egy, ki kemény mell után kap,
egy, ki elvet üres edényt,
egy, ki győzni segít szegényt,
egy, ki dolgozik bomolva,
egy, aki csak néz a Holdra:
Világ sírköve alatt mégy!
A hetedik te magad légy.

1932

Weöres Sándor:  A célról

Mit bánom én, hogy érdemes,
vagy céltalan a dolgom?
patak vagyok: kérdjem-e, hogy
habomat hova hordom?

Harcolok: nem tudom, kiért
és nem tudom ki ellen.
Nem kell ismernem célomat,
mert célom ismer engem.