Mai dolgozatommal a megszokott száraz és tömény tudomány mellett egy kicsinyt a humor világába is kikacsintok, bebizonyítva ezzel, hogy a kutató is ember, érzelmei vannak, mi több, nevetni is tud, ha van megfelelően magas színvonalú forrása a humornak.
Tehát a fingópárnáról értekezek, ami a 20. századi szórakoztatóipar egyik legötletesebb találmánya. Használhatja fiatal és öreg, gazdag és szegény, vagy éppen kutató és laboráns.
Ha valaki nem ismerné, pár szóban a működési elvről: egy olyan automatikusan felfújódó párna formájú zsákocskáról van szó, amivel – egy székre téve – megviccelhetjük a gyanútlanul ráülő delikvenst, miszerint az a bélgázok távozásához hasonló hangot ad ki összenyomódáskor. Első osztályú termék esetén a hang még a folyékony bélsár fröcskölését is felidézi. Összefosta magát fingás közben, mondaná a tanulatlan ember.