Bár csak gondolatban hajtom ki fejemet a kizárt ajtajú ablakon, ebben van a nagy zsenialitása az egésznek. Szem becsuk, száj becsuk, csak a füledben zümmög a légy, hozza lábain a porokat, ami végül is a méh dolga, ám lényegtelen mert bemocskol vele téged és engem is.
Patakzó falú dohos helyeken élünk ahol a lényegi alkotó a szabad ötletekből táplálkozik, azzal táplálja önérzetét, önérdekből fakadó önzését, húgy öntözésből nyer ösztönző örömmel örködő öntelt ördögöket. Mert ezek vagyunk mi mind.
Gyakorló alkoholizmus egy eszme oltárán, mondhatni szép, de teljesen szükségtelen. Ezzel ellentétben szükséges minden mi elgondolható. Érzi ugye a kettősségben rejlő hektikus küzdelmet?
Nem nyerhetünk semmit a harcon, hajbókoló szaros szolgái vagyunk csak a mindenségnek.
Ki kér még egy pohárral?
