Most következő leleplező cikk-sorozatunkból megtudhatják a kedves olvasók, hogy kik is állnak korunk Alienje, s egyben legfertelmesebb ragálya, a Mekdonálc® mögött.
Ez az óriás polipként nyújtozó monstrum csápjaival mindenhova elér, beszivárog és megfertőzi az ártatlan földlakókat. Szinte hihetetlen, de egy, a sarkörön kívül minden kontinensen fellelhető műintézményről beszélünk!
Bizonyára mindenki kimondta egyszer életében az axiómát, miszerint Sean Connery az egyetlen hiteles Bond. Foghatjuk ezt sármjára, vagy a nyaka alatt elhelyezkedő pézsmagallérnak induló nerctakaróra, az egyetlen lehetséges válasz akkor is :a MANKINI.
De miről is van szó.
Már a XIX. század nagy írói Verne Gábriel
vagy Marx Károly
megalkották a XXI. sz. férfi ideáljainak archeotípusait.
Semmilyet, és akkor rá is kanyarodok a posztom másik témájára, a bojlis horgászatra. A PVTV (horgász és vadász tévé) napi 24 órában adja az izgalmasabbnál izgalmasabb műsorokat, engem leginkább a bojlis horgászattal kapcsolatos adások ragadnak meg. Kapitális pontyokat lehet fogni néhány egyszerű szabály betartásával: jó minőségű bojli, napokon keresztül tartó folyamatos etetés, és halakkal túlzsúfolt halastó.
A kultúra ilyentén fokú fejlődésével a népi játékok közül a papás-mamás teljesen kiment a divatból.
Az alábbi gyűjtésem több, mint 30 éves :
ANYA Naa, haggyá má hűűjjee, nem érted, hogy fáj a fejem?
APA: Na, mucili!
ANYA: Ha mégegyszer mucilizol, betöröm az a sörtől bűzlő pofád.
(dulakodás)
Annak, aki adott, jó érzés volt adni, hiszen a cselekedet jótéteménynek számított; aki kapott, annak a segély Isten segítségeként volt betudható. Látható, hogy régen a segély intézménye mindenki számára jó és hasznos volt.
A közvetlen segítséget lassanként felváltotta az intézményesített és áttételes segítség, mára már aki segíteni akar, nem is tudja kinek adott, aki kap, nem tudja megköszönni, hogy kapott.
A citrom egy jellemzően sárgás színű gyümölcs, elterjedését főként levének és az abban található citromsavnak köszönheti. Ez adja a gyümölcs savanyú izét és pH értékét is, amely közelebb van ez egyhez mint a héthez.
Magyarországon a kommunisták ideje alatt olyan alacsony volt az életszínvonal, hogy a citromot ették narancs helyett az emberek. Erre bizonyságul szolgál Bacsó Péter A tanú című filmje is.
Sokféle felhasználási lehetősége és jótékony hatásai ellenére a citromot manapság már nem övezi dicsfény. Igazi férfiak nem teszik a teájukba, a koktéljukba vagy az ásványvizükbe, hanem a friss gyümölcsöt magában fogyasztják. Az előbb felsorolt felhasználási módokat pedig meghagyják a nőknek és a melegeknek. Lime-ot a férfiak egyáltalán nem esznek.
Bele a közepébe, mert sietek. Ez itt most tömény tudomány lesz, szórakozásnak helye nincs.
Blake & Mouton vezetői rács modelljét mutatom be, és a Kigondoltam egyes tudósait helyezem el a rácson (nem mögé). Minden tudósunk vezető, hiszen szakterületének legkiválóbbika, és egy kiváló tudós csak akkor érhet el kimagasló eredményt, ha hatékonyan irányítja a keze alá dolgozó csapatot. Mert csoportmunka van, ma már nincsenek magányos farkasok a tudomány őserdejében, hanem szakszerűen, mondhatni tudományos alapossággal összeválogatott teamek küzdenek az elsőségért. A teameket pedig a legkiválóbbak vezetik, akik a tudományban is legelébb járnak és vezetőnek is nagyszerűek.
Vezető lehet ilyen is meg olyan is, de ha tudósok vagyunk, akkor az ilyen „ilyen” meg „olyan” kategóriákat nem használjuk, tehát hogy használni tudjunk valamit helyette, lássuk Robert Blake és Jane Mouton modelljét.
A képen Robert és Jane szerelemgyereke látható
Te, Drága Hun Testvérem!
Ki megelégelte a buzeráns libsik elnyomását és agymosott nyafogását! Te, kinek elege van abból, hogy a zsidó izomerőként használja ellened a feketét! Te, kinek öklendeznie kell, hogy ellepték Édes Magyar Hazánk köztereit buzeráns hordák agresszív seregei! Te, kinek hányingere van a régmúlton rágódó nyafogók tömegén! Te, ki nem akarsz állítólagosan évezredes sérelmeken rágódni az atomkorszakban! Te, ki néhány percnyi rendre való igény slendrián kísérletén nem akarsz hetediziglen bűnhődni!
Vesd le a buzinyaló zsidóglobalista láncot, minél fényesebb eleid kardja!
Azért jöttek létre, hogy Soros Zsorzsi agyon tudja magát konspirálni a tőzsdének hívott baromságon. Annak is a távol-keleti szakaszán, mert persze ha az ember diszkréten nem zsidózik és eugenetikázik egyet, akkor feltétlenül sárga.
Jobb lélekkel ellátott és női nemű olvasóinkat kérjük, hogy a poszt olvasását feltétlenül hagyják abba, bármennyire is vonzódnak tejhez, vagy Jolánhoz, mivel várható kommentjeik (vazz, én olyan hülye voltam a számokhoz, hogy a matektanár csak a bugyicsipkém miatt adott kettest - mindezt persze az indokoltnál jóval büszkébben szajkózva) az íróban első osztályú idegvihart és elszánt moderálást fognak okozni.
Van egy férfi a magyar művészeti életben, aki egy testben idolabb Mucsi Zoltánnál, Mucsi hímtagjánál Scherer Péternél és ráadásul azon ritka férfiak egyike, akinek páros a gondolkodószerve, ami csak nőknél alakult ki még evolucionálisan.
Kedves fiatalember, ki épp azon gondolkodol, milyen hangszerre költsd a szüleidből kisajtolt pénztA zenélés nem csak felemelő, de egyben komoly felelősséggel járó cselekvés. Tud okozni örömet, de bánatot is, sőt akár maradandó hallás- és mentális károsodást is, viseltess hát te is kellő alázattal a dologhoz. Zenélni kell, de nem ám otthon, mint a pattanásos, puncit csak újságban látott komolyzenészek, hanem popzenekarban, amivel lehet vagánykodni.
Először is mérd fel, mennyi pénzt tudsz hangszerre fordítani. Ha kevés pénzed van, akkor vegyél egy szájharmónikát (azaz pofagyalut) és játsz blues avagy country bandában – persze így max. a falusi hordóseggű kockásinges tehenészlányokra hajthatsz, vagy a lógócsöcsű romántarisznyás zsíroshajú bölcsészlányokra. A gitár már jobb választás, mindig a gitárosok nyúlják le a legjobb csajokat.
-de ezt nem a világ leggyerekesebbarcú médianyálbúvárja O.m. Miki bácsi olvassa ám be, hanem ennek a vendégposztnak a szerzője, a magyar-magyar szótár blogtulajdonosa,
köszönjük, hogy vállaltad a villáminterjút.
Lassan véget ér a szünidő! A nagy nyáreleji kirajzás után, tízezrével özönlik el városainkat a nyaralásból, vagy a vidéki nagyiktól hazatérő óvodások hordái.
Ki gondolná, hogy a pólyában gőgicsélő, aranyos hurkáspopsijú, színes csörgőikkel hadonászó ártatlan kinézetű kisdedek néhány év alatt ádáz óvodássá cseperednek? Csak arra várnak, mintegy kibábozódván a fenekükről lehulló Pampersből, hogy ráülhessenek a bilire, és máris kiözönlenek az utcákra, közterekre. Kisvödreikkel, kislapátjaikkal félelmet keltő gyermekzsivaj kíséretében szállják meg a parkokat, játszótereket. Mára már odáig jutottunk, hogy hatalmukat fitogtatva, mintegy erődemonstrációként, kerítésrács mögé zárják a játszótereket nem használó felnőtteket. Militáns szellemiségüket mi sem bizonyítja jobban, hogy homokozónak nevezett kiképzőtereiken félelmet keltő, erődszerű homokvárakat építenek. Műanyag mocijaikat bőgetve, három kerekű biciglijeikkel keresztbe-kasul száguldoznak a járdákon, óriási riadalmat keltve mindenkiben, és egyben halálos veszélyt jelentve a békés járókelőkre.
.jpg)
ÍGY.
további jótanácsaim következnek. Majd.
