Lassan véget ér a szünidő! A nagy nyáreleji kirajzás után, tízezrével özönlik el városainkat a nyaralásból, vagy a vidéki nagyiktól hazatérő óvodások hordái.
Ki gondolná, hogy a pólyában gőgicsélő, aranyos hurkáspopsijú, színes csörgőikkel hadonászó ártatlan kinézetű kisdedek néhány év alatt ádáz óvodássá cseperednek? Csak arra várnak, mintegy kibábozódván a fenekükről lehulló Pampersből, hogy ráülhessenek a bilire, és máris kiözönlenek az utcákra, közterekre. Kisvödreikkel, kislapátjaikkal félelmet keltő gyermekzsivaj kíséretében szállják meg a parkokat, játszótereket. Mára már odáig jutottunk, hogy hatalmukat fitogtatva, mintegy erődemonstrációként, kerítésrács mögé zárják a játszótereket nem használó felnőtteket. Militáns szellemiségüket mi sem bizonyítja jobban, hogy homokozónak nevezett kiképzőtereiken félelmet keltő, erődszerű homokvárakat építenek. Műanyag mocijaikat bőgetve, három kerekű biciglijeikkel keresztbe-kasul száguldoznak a járdákon, óriási riadalmat keltve mindenkiben, és egyben halálos veszélyt jelentve a békés járókelőkre.
Az óvodások inváziószerű előretörésének az ipar sem tud ellenállni. Az agresszív nyomulás hatására főként az FMCG (Fast Moving Consumer Goods) szektor kényszerül termékpalettájának megváltoztatására. A nagy kereskedelmi láncok polcain, kiszorítván a hagyományos termékeket, egyre több rajzfilm és mesefigurával ellátott árucikk jelenik meg, legyen az ásványvíz, joghurt, kising, vagy nyalóka. Rögzítenünk kell azt a tényt is, hogy a tercier szektor (szolgáltatóipar) sem tud ellenállni a folyamatos nyomásnak, ezért gomba módra szaporodnak hazánkban a gyermektáborok, és a különféle játszóházak. Új iparágak alakultak ki, az egykoron periférikusan szűk, de mára hatalmas befolyással rendelkező réteg igényeinek kiszolgálására.
A fenyegetettség, és a megfelelési kényszer a gazdaság más szereplőit is elérte. Napról napra bővül azoknak a szolgáltatásoknak a száma ( hullámvasút, cirkuszjegy, ovismenű, stb...), melyet az óvodáskorúak ingyenesen, vagy hatalmas kedvezményekkel vehetnek igénybe, ezzel is erősítve pozíciójukat a társadalom hierarchiájában.
A valódi veszélyt azonban mégsem ez jelenti!
A társadalomtól való elkülönülésüket, egyben összetartozásukat a selypítésnek, és a gügyögésnek nevezett, más korosztályok számára értelmezhetetlen, sajátosan kódolt szleng kialakításával is erősítik az óvodások. Mundérként, szándékosan kis méretű ruhát, cipőt viselnek, melynek még a méretszámozása is eltér a felnőttekétől. Ebben a viseletben jelennek meg nap, mint nap gyülekezőhelyeiken, amelyeket óvodának neveznek. Ezek az intézmények sejtszerűen, korcsoportos felosztással felépített egységek, amelyek az ovisok konspirációs céljait a legteljesebb mértékben kiszolgálják. Elterelő taktikájuk szerves része, hogy azonosító jelként, tisztességesen anyakönyvezett, hagyományosan magyar hangzású polgári neveik helyett (Márk, Dominik, Rafael), olyan bonyolult sifrírozással kialakított rendszert használnak, melynek elemei pl. a labda, ceruza, esernyő. Ember legyen a talpán, aki képes dekódolni ezeket a páratlan leleményességgel megalkotott hieroglifákat. Valódi szándékaik tökéletes álcázásaként, a fiúk napjaik legnagyobb részét kisautó tologatással, építőkocka rakosgatással, rajzolgatással töltik el. A lányok fodrászosdit, főzőcskézőset játszanak, olykor a kívülállók félrevezetésére egy-egy ugrórókötelezést is beiktatnak a napi programba.
A lényeg azonban nem maradhat rejtve előttünk!
A kisfiúk és kislányok közös játékaik során, előszeretettel játsszák a papás-mamás elnevezésű terepgyakorlatot, sőt a leánykák rendszeresen játékbabák dajkálásával múlatják az időt, így készülve az eljövendő hatalomátvételre. Az óvodák rejtekében megbújó boszorkánykonyhák mélyén ákom-bákom betűikkel írják az ovisok annak az ördögi tervnek a forgatókönyvét, melynek kvintesszenciája, alapvetései a következők:
- Legyen minden szülő, nagyszülő!
- Legyen az egész világ óvoda!
- Legyen vidámpark, az Országház helyén!
- Legyen minden ember óvodás!
Ismerve az összeesküvő óvodások állhatatos, megalkuvást nem ismerő harcmodorát, talán nem túlzás kijelenteni, céljukat már a nem túl távoli jövőben elérhetik, és átveszik a teljes, mindent átfogó uralmat a felnőttek felett!
Felnőttársak, emberek!
Ha az utcákon, tereken járva találkoztok ezekkel a pajkos, mosolygós gyermekekkel, csillogó szemeikbe nézve gondoljatok arra, hogy napjaitok meg vannak számlálva. A jövőnk az ő kis kezeikben van, ezért azt mondom:
Állítsátok meg az óvodásokat, amíg nem késő!
