"Hát igen, igen, ma is szomorú hírek történtek."
Komáromi ezredes úr, Kékfény, Magyar Televízió
A Honi (mostanság így, nagy kezdőbetűvel, jelző léte ellenére) médiákok nem polgárbarát műsort sugároznak. Az amúgy látszólag cél és értelem nélküli műsorszolgáltatás a pirosbetűs ünnepekre teljesen megzeberedik. Például Szenteste, mikor már mindenki utál mindenkit itthon, tapintható a feszültség (a mentősök réme az a nap, zabálás- és ivásrokkantak, szeretsérült agresszorok stb.) meg már a halászlés freccset is böfögjük bele a lakhatás légterébe, ellenben valami ótvar silány a tévéműsor (nos a tévéműsor egyrészt patent agyradír, nomeg pompás sunnyogáslehetőség megfáradt családoknak, végre nem kell smúzolni meg azt a kiszabott nagy szeretet és világbékét demonstrálni, lehet a televízió készülék előtt sztondulni petpalackos sörrel, avagy bájglival zsiger szerént) de kapjuk a pofánkba évről-évre a Szentírás eseményeit. Mindig ugyanaz, szakállas rosszarcúak sokat néznek bölcsen, meg nehéz szívvel és történelmi távlatokban boldogok. Tisztára hippifesztivál. Jelzem ez méltó lezárása a rádiók, közterek és plázák adventi dalainak agressziójára.