Irodalomtörténeti szenzációt tárok most az olvasók elé, Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1822. december 31. – Barguzin, 1856. május 30.), a legnagyobb magyar költő oroszországi naplójának egy részletét. A naplót barguzini kutatásaim során gyűjtöttem még évekkel ezelőtt, mostanra dolgoztam fel és rendeztem kiadható állapotba az anyagot. Karácsonyra jelenteti meg a Kigondoltam Kiadó, 1848 Ft-os bevezető áron, addig is egy kis ízelítő a tartalomból.
1851. áprilisMegérkeztünk Burjátföldre. Hosszú volt az út, fáradt vagyok, de a nyelvet megtanultam. Itt fogok élni.
1851. július
Néha kapok hírt hazulról, de soha semmi jót. Hallom, hogy Júliám hozzáment egy történészhez. Kurva. (Szendrey Júlia sokáig kerestette Petőfit, majd 1850 júliusában hozzáment Horvát Árpád történészhez – a szerző megj.)
1852. január 2.
A Szilveszter teljesen kiesett, kiütöttem magam. Erős ez a muszka vodka, azt meg kell hagyni, még János vitézt is legyűrné. Egy kortyot csak, hogy elmúljon a fejfájásom, utána folytatom… (Nem folytatta – a szerző megj.)
1852. március 15.
Rohan az idő; nemrég még a Pilvax, most meg Barguzin. Írni kéne megint valamit, de kiürültem. Kivesz minden erőt az emberből ez a hideg sivár vidék. Majd nyáron.
1852. július
Szúnyog annyi, mint égen a csillag, nem csodálom, hogy összeállt a cár a Habsburggal, én is menekültem volna innen. Érzem, ahogy a véremmel együtt kiszívják a tehetséget is belőlem a rohadékok. Majd ősszel írok valamit.
1852. október
Petőfi Sándor, gatyába’ táncol,
Felesége bugyiba’, úgy mennek a lagziba.Hát ez elég szar lett, hagyjuk.
1854. április
Három éve! Nőm és gyerekem van, házam és munkám. Hazám.