A demizson nem más, mint egy nagy üvegpalack, amelyet a kosárfonó cigányok friss fűzfavesszővel körbefontak szorgos kezeikkel, így védve az üvegtartályt. A közerkölcsök, az közízlés romlása és a pénzhajhászás miatt a cigányok már nem fontak, inkább segélyhez folyamodtak, az üvegpalackok műanyag borítást kaptak. A demizson kétes eredetű (hoppáhoppá!) neve sajnos trianoni átokként rajtunk maradt, a butykos szó jobban illene rá!
Régen a parasztok demizsonban vitték magukkal az innivalót a szántóföldre. Az asszony otthon pakolt szalonnát, hagymát és finom kenyeret. Hajnalban kezdték a munkát, jókat kortyolgattak a demizsonból, majd tízórai után megpihentek a nagy melegben. Ekkor megint ettek, és megintcsak a demizsonból ittak. Pihenés után folytatódott a szántóvető munka.
Este a fáradt férfiak a vacsora után új demizsont töltöttek, és a kocsmában megbeszélték a nap eseményeit.
