A pünkösd szerintem a világ legviccesebb ünnepe, s mivel már a karácsony és a húsvét ünnepéről sem tudja az emberek zöme, hogy mit is ünnepel, a pünkösdről gondolom, a 99,99 százaléknak halvány fogalma sincs.

 A világ második (tehát nem abszolút) legokosabb embere, Albert Einstein szerint csak két dolog végtelen: a Világegyetem és az emberi hülyeség, és az elsővel kapcsolatban kételyek merültek fel. Hangzatos bonmot, de nyilvánvalóan badarság, amit azóta az okossági lista kevésbé előkelő helyein tanyázó kutatótársaimmal már régen megcáfoltunk. A végtelen fogalmát az okoskodó, de lusta, monotóniát nehezen tűrő emberi fantáziának köszönhetjük.

A világ második (tehát nem abszolút) legokosabb embere, Albert Einstein szerint csak két dolog végtelen: a Világegyetem és az emberi hülyeség, és az elsővel kapcsolatban kételyek merültek fel. Hangzatos bonmot, de nyilvánvalóan badarság, amit azóta az okossági lista kevésbé előkelő helyein tanyázó kutatótársaimmal már régen megcáfoltunk. A végtelen fogalmát az okoskodó, de lusta, monotóniát nehezen tűrő emberi fantáziának köszönhetjük.

A fészbúk olyan, webes alkalmazás, ahol a felhasználók egyszerre csinálhatják mindazt, amit eddig külön-külön csináltak az interneten. Ímélt küldhetnek egymásnak, newsgroupokat definiálnak, képeket, tartalmakat osztanak meg egymással, játszanak, csetelnek és ismerkednek.

Mindezek mellett boldogan álrulják el legbelsőbb titkaikat, teregetik ki személyes adataikat és kapcsolatrendszereiket, nagy örömére a titkosszolgálatoknak és nyomozóhatóságoknak. Nem lepődjünk meg ezen: az ötlet egy izraelita agyából pattant ki, és bizony a fészbúknak erős kémszoftver-jellege van.

 Az autószerviz az emberek rémálma, olyan mint az orvos.

Nem csak időveszteséget jelent hanem nagy kiadást és a személyes szabadság szimbólumának tartott, féltve szeretett négykerekű kedvenc rövidebb-hosszabb időre történő elvesztését is, ami miatt teljesen át kell szervezni a család életét, már amennyiben olyan lúzer valaki, hogy családos, vagy nincs másik ótója.

Energiakatasztrófa közeleg, az utolsó, elkerülhetetlen és végzetes. A fosszilis készletek kimerülése csak egy apró kellemetlenség lesz a végső összeomláshoz képest.

Római Klub, 1972

1960-ban figyeltek fel az észak-amerikai energetikusok arra, hogy az addig alkalmazott erőművi kapacitásszámítási és tervezési módszerek hibásak lehetnek, mert az új beruházások nem képesek annyi fogyasztót elektromos energiával ellátni, mint amire tervezték őket. Eleinte a hagyományos módon próbáltak magyarázatot találni az energiahiányra, a hálózati veszteség növekedése, esetleg nagyszámú illegális fogyasztó csatlakozása okozhatta a problémát. De minden mérés azt igazolta, hogy máshol van a baj, az elektromos rendszer léte a probléma gyökere.

Ki nem álmodozott még lukszusjachtokról és privát szigetekről a szemerkélő esőben mélán, buszra várakozva. Csalogató ábránd a mahagóni íróasztalt a vezérigazgatóra borítva, önfeledten kisasszézni a műszak közepén, tudva, hogy Bay Éva közreműködésével mesés vagyongyarapodásról kaptunk hírt. 

A szerencsjáték-függőség napjainkban egy igen elterjedt társadalmi jelenség, a reményvesztett és egzisztenciálisan kiszolgáltatott emberek utolsó mentsvára. Pillanatnyilag lottólázban hánykolódik az ország, hisz' a főnyeremény 3,4 milliárd Forint környékén jár. A csavaros eszű magyar nép ilyenkor megduplázott intenzitással keresi Fortuna kegyeit, mert ilyen tetemes és már-már elérhető summával a célkeresztben könnyebb lemondani egy osztálykirándulásról gyermekünk számára, inkább néhány plusz fogadásra fordítani az összeget, mintha rongyos kétszázmillió lenne a tét.

Gondolom jónéhányan olvasták az Index új üdvöskéjét, a garantáltan megosztó, ámde nyílvánvalóan a középszerűen ötlettelen szinten mozgó Örülünk Vincent blog minapi kibaszott kurva nyifegő cikkét, amelyben már sokadszorra kell a mai, nehéz időkben olvasni, hogy ez az ország reménytelen, ezt az országot el kell hagyni.

Országunk a kelet-európai káosz megtestesítője. A káosz olyan rendszer, amelyben rendezettség nem ismerhető fel, ennek ellenére annak rendezetlensége leírható. Ugyan, nézzük már meg a tőlünk értelmi és tájékozottsági szintekben végletekig elsilányodott, eltespedt kibaszottt hollandokat, németeket, vagy dánokat, svédeket, finneket, franciákat!

Sokan úgy gondolják, hogy a liberális demarkáciák fő baja a liberális oktatás. A konzervativisták avagy jobban mondva az ódivatú poroszos iskola hívei szerint következetességgel, szigorral és veréssel kell a gyermeket idomítani nevelés helyett. Ezzel szemben a liberális oktatásnak van igaza, mert olyan emberi értékekre helyezi a hangsúlyt, mint az indivudum szabadsága, az egyéni kiteljesedés, a kultúrális, vallási és vélemény beli sokszínűség.

Ha alaposan a dolgok mögé nézünk, láthatjuk, hogy a két vélemény szembenáll egymással! A konzervatőrök azt akarják, hogy mindenki egyforma legyen, egyforma skatulyákba skatulyáznák bele legszívesebben a gyermekeinket!

A liberálisok ezzel szemben ellentétben állnak, és a gyermek érdekeit nézik, ami igazán jó neki!

A legújabb kutatások kimutatták, hogy az emberiségre nézve legveszélyesebb betegség öröklődik, így aztán a konzervőrök próbálkozásai kudarcra vannak ítélve! Felesleges a liberális oktatást hibáztatni olyasmiért, ami egyedül a génjeink bűne!

Udpate: Szánalmas kompúter analfabétéknek itt egy kedves olvasó az utolsó linkjez!!!

 A lovaglás kvintesszenciája a természet legyűrése, egy evolucionálisan fejletlenebbnek vélt faj igába hajtása. Ősidőkből származó barbár szokás ez, amely egy érző lény kizsákmányolására, lovaglóostorral és sarkantyúval végzett módszeres kínzására irányul. Eleink mentségére szolgál, hogy akkoriban ez volt a helyváltoztatás egyik leggyorsabb módja és az állatvédelmi mozgalom is meglehetősen gyermekcipőben járt még, az információ-áramlás korlátozott voltának köszönhetően. A modern - jellemzően újgazdag, úrhatnám - polgár azonban kedvtelésből, valami torz nosztalgiától vezérelve folytatja ezt a gyakorlatot, gyakran a habzó tajtékosságig űzve a szerencsétlen, végsőkig kimerült párákat. Amennyiben viszont valami csip-csup sérülés következtében nem hajszolható tovább a nemes jószág, hát nem átall golyót repíteni belé, álságosan az emberi könyörületességre hivatkozva.

Íme, a picsatáska, a picsaizom fejlesztője!

 

A munka ünnepének örömére stílszerűen egy olyan csoportot veszünk ma górcső alá, akik már nevükben is - vagy csak ott - dolgos emberek, ráadásul egy kicsit még kommunisták is, bár Thürmer Gyulát már nem vennék torokra. Csak a fiúk.

A szociális munkásokat sokan némi malíciával azokkal a csicskagecikkel biciklisfutárokkal azonosítják, akiket még andragógia szakra sem vettek fel, de a diploma megszerzéséhez mindenképpen ragaszkodtak. Ugyanők talán azt sem értik, hogy mi tanulnivaló van azon - persze kemény állami milliókért -, hogy valaki napi nyolc órában csöveseket mosdasson ki a saját okádékukból...

Nos, a poszt az első állítást nem fogja cáfolni, a másodikat pedig nem tudja magyarázni - mivel ekkora megfejtők még mi sem vagyunk -, ÁMDE ennek ellenére sem tagadhatjuk meg tiszteletünket a modern kor don Quijoteitól. Hiszen mi lehet nemesebb hivatás, mint segíteni elesett, rászoruló embertársainkon néhány pokróccal és meleg teával?! (Leszámítva bármi mást, ami igazi értéket is teremt, nem csupán szesszel konzervált szivacsagyú bumburnyákok földi szenvedését nyújtja ideig-óráig...)

Mikor 1922-ben Howard Carter megtalálta a világ egyetlen érintetlen fáraósírját, Tutanhamon nyughelyét a Királyok völgyében, a hír pillanatok alatt végigsöpört az egész világon. A sírban fellelt sok száz korabeli használati tárgy és a jó állapotban megmaradt falfestmények lázba hoztak mindenkit, mert addig csak kifosztott sírokat és a hatalmas piramisokat tanulmányozhatták a kutatók, kevés eredménnyel. A tudósok számára végre felcsillant a remény, hogy a háromezer éves lelet segítségével megismerhető és megérthető lesz a rég letűnt egyiptomi kultúra sok rejtélye, a nép pedig remélte, hogy még több izgalmas rejtély kerül elő, a piramisokat ugyanis már néhány ezer évvel ezelőtt megunták.

Táros Ede számára a felfedezés egészen mást jelentett. Ha megőrizhető valami érintetlenül akár háromezer éven keresztül is, akkor üzenetet is lehet küldeni a messzi jövőbe. Teleportálhatja a jelent a jövő nemzedékei számára.

Töredékes tudásunk a bizonyíték arra, mi minden megy veszendőbe a kollektív tudásból az évszázadok alatt. Néhány tartós, időtálló kőépítmény, a pánamerikai civilizációk dzsungelben fennmaradt töredékei, pár görög monda, a kínaiak süteménybe sütött bölcsességei és a Csodaszarvas regéje összesen az, ami az elmúlt két-háromezer évből megmaradt. Még szerencse, hogy legalább annyit tudunk, hogy ennél sokkal több volt. Az alexandriai könyvtár teljes pusztulásáról csak azt tudjuk, hogy négyszázezer tekercs semmisült meg, de hogy ezekre mi volt írva, azt nem tudjuk. A Stonehenge kövei megmaradtak, de hogy mire használták őket, az rejtély. A piramisokról már tudjuk, hogy űrhajók számára szolgáltak landolási helyszínként, de hogy kié volt az űrhajó, és tudtak-e párosodni az emberekkel, az titok. Titkok mindenütt, mert a tudás elveszett.

Táros ezt a tudáskorrodálást ismerte fel, és talált rá megoldást a Tutanhamon-leletet mintául véve. Megalkotta az IdőKriptát; rakjuk el korunk jellemzőit úgy, hogy ezer évek múltán is megtalálhatók legyenek.

Két dolog kellett az IdőKripta sikerességéhez: olyan tudás kerüljön bele, ami tényleg jellemző a korra, a felesleges sallangok ne terheljék a jövő nemzedékeit, valamint hogy az IdőKripta létezésének a ténye megmaradjon a kollektív tudatban, hogy amikor eljön a nyitásának az ideje, tudjanak is arról, hogy nyitni kell, és egyáltalán mit kell kinyitni.

Táros mindkét kérdésre megtalálta a megfelelő megoldást. Az átörökítendő kollektív tudás létrehozására mozgalmat indított, újságokban kampányolt, hogy mindenki küldjön neki olyan tárgyat, amit Tutanhamon mintájára elküldhet a jövő számára. A jövőt egyszerűen definiálta; mivel Tutanhamon körülbelül 3000 éve halt meg, az IdőKripta 1922-höz képest 3000 év múlva fog megnyílni, 4922-ben. Minden kell a jelenből, ami érdekes lehet a 4922 év embereinek. Kapott rendesen tárgyakat, ezeket szelektálta, és azokat helyezte az IdőKriptában, amiket a korra jellemzőnek tartott.

Az IdőKripta létének fennmaradása már jóval fogósabb problémának bizonyult. Hogy lehet olyan építményt létrehozni, ami megmarad háromezer éven keresztül, és mellette még emlékszik is rá valaki, hogy ki kell nyitni azt az építményt 4922-ben. Maga az építmény létrehozása a vártál egyszerűbb volt, gyorsan elkészült és fel lett töltve minden olyan tárggyal, amit az 1922-es évek embere fontosnak tartott a 4922-esek számára. Meg is fog maradni 4922-ig, most a részletekbe nem megyek bele, de stabil a szerkezet. Légmentesen leforrasztott bronztartályokban van minden fontos tárgy, angol, francia, német és magyar feliratok a tartályokon, és piktogramok mindenütt, ha a betűtudás elveszne.

De maga a tudás, hogy létezik az IdőKripta, és ez fennmaradjon háromezer éven keresztül, az már komoly kihívás elé állította Táros Edét. És állít azóta is minden IdőŐrzőt, többek között engem is.

Táros Ede rendkívül szigorú szabályokat állított az IdőŐrzők elé. Intelligens, empatikus, káros szenvedélyektől mentes, élsportolókat felülmúló fizikai adottságokkal rendelkező, szép, reproduktív, a nagy többség által kedvelt ember lehetett csak tagja a csoportnak.

Ha valaki párhuzamot vél felfedezni a Kigondoltam közössége és az IdőŐrzők csapata között, az küldje a jelentkezési emailjét a címünkre. Válaszolunk háromezer éven belül.