A gyermekek játékát szolgáló tárgyak, mondókák vagy tevkenységsorozatok. A gyermekek folyamatosan meg akarják ismerni a világot, és az általuk felfogott világ dolgait ismétlés útján meg szeretnék érteni. Erre való a gyermekjáték. Figyeljük meg, hogy régen a gyermek játékának része volt a játék készítése. Ezzel a gyerekek nem csak a világ megértését vették célba, hanem a kreativításukat is acélozták.
Mára a büdös rohadt szemét anyagias fogyasztói társadalomban a játékok csak akkor lehetnek drágák, ha magas elkészültségi állapotban adják el a játékot a szülőknek. A játék készítését a felnőttek végzik a gyerekek helyett: ipari méreteket öltött, gazdasági tényezővé vált, gyermekeink előzetes laporteszteken, ún. mintacsoporton, felnőttek által kidolgozott pszichológiai és egyéb tudományos alapokon nyugvó nájlonízű szőrnnyé vált a gyermekjáték. A játéknak tétje lett.
Régen kukoricacsutkából, kukoricahéjból, fából, szalmából maguk készítették játékaikat a gyerekek. Mivel ők maguk készítették, sokkal nagyobb örömet okozott a velük történő játék is, mint a készjátékok, nem beszélve arról, hogy meg is becsülték játéktárgyaikat!
Figyeljük meg a mondókákat: régen a mondókák a gyerek korának előrehaladtával énekes közösségi játékká alakultak, táncos együttléteiken játszottak egymással gyermekeink, kamaszaink. Mára már tinisztárok özönlötték el gyermekeink lelkét, és kísértetiesen mondókára hasonlító, egyszerű dallamokra épített förmedvényeikkel mérgezik a fiatal nemzedék agyvelejét, előbb gyerek majd később felnőttdiszkókban melyben nem ritka a homoszekszualítás rémének bemutatása sem!
Kérdem én: hogy lesz a mostani gyermekekből felelős, kreatív nemzet, mely felemeli országunkat?!