A magyar megosztottságban, ugye kétharmadnyi devizahiteles büdösbunkó miatt szenvedünk mi, az okosabbik egyharmad a másik kétharmaddal, akik el se mentek szavazni, szóval ebben a pusztulatban muszáj valami pozitívet mutatni és ez legyen a belga nép.
A belga nép nem nagy, hanem kis nép. Fővárosuk Brüsszel, nem hiába Az Úniónk központi helye is.
El tudja képzelni például a kedves olvasó, hogy a mi Húgyszagú Budapestünkön, ahol a Főkefé-nek klórmésszel kell szórnia sarkot a Killián Akarom Mondani Mária Terézia laktanyánál, egy pisilő édes kisfiú szobra legyen? Ugye nem! magyar nemegyenlő tolerancia –nemmenő. Belga egyenlő tolerancia – menő!
Vegyük csak a nyelvhasználatot. Képzeljék el az olvasók, Belgiumban jóformán nem tud úgy az ember két lépést tenni, hogy valamelyik szomszédos ország nyelvén beszélővel ne találkozzon. Minden belga jóformán a belga mellett beszéli a franciát és a holland nyelvet, de felnémet nyelven is tárgyalóképesek. Vessük össze ezt azzal, Magyarországon az utcát járva hány lépésenként tudnánk belebotolni egy románul, szlovákul, osztrákul vagy délszlávul beszélő magyar polgártársunkba? Mondjuk bëlgául azért elég sokan tudnak. Ha felhívja valaki ezt a telefonszámot és megkérdezi, kik Bëlgáék, jól megtudja majd. (Aki nem tud zárt ë hangot ejteni, az ne próbálkozzon!)
A belga nép történelme is jelentős. Magyarországon a katólikusok ellen a harcot csak 1945. után tudták felvenni, míg pl Belgiumban már 1597-ben is oroszlánként (lásd a képet, ami NEM illusztráció!!) küzdöttek a belga erők a katólikus spanyolok ellen.
Különösen megkapó Belgiumnak, mint országnak az egysége. Ha pl megpróbálnánk a kezünkbe venni egy belga-magyar szótárat, olyan szót, hogy kettéosztottság, kettészakadt ország, nem is tudnánk találni.
