Magyarországon háromféle beruházást tudnak csak elképzelni: városon belül bevásárlóközpontot vagy irodaházat, városon kívül autópályaépítést. Testmozgásra, kulturára a magyar embernek nincs szüksége.
A bevásárlóközpontokat általában külföldi, nagypénzű emberek tulajdonolják, így a kiszipkázott pénz azonnal külföldi kézbe kerül. A kulturáról is gondoskodnak a tulajdonosok, mozit és bowlingpályát építenek.
A bevásárlóközpont általában igénytelen anyagokból készül, a legigénytelenebbek építését csak öt-tíz évre tervezik, oszlopokat vernek be a földbe, aluminium lapok közé üveggyapotot tesznek, lebetonozzák, és kész is az egyszintes áruház, ahol a haltól a zokniig minden megtalálható. Ezeket áruházláncak építik és működtetik, amelyek tíz év után -adókedvezményeik lejártával- sértődötten kivonulnak az országból.
A másik véglet az igénytelen anyagokból, olcsó technológiával épített, de tetszetős belső berendezésű, többszintes központ, az úgynevezett pláza. Az elnevezése magáért beszél, pontosan ellentétbe van a szó eredeti értelmével. Említést kell tennünk a holdjáróban járó szőkített, szilikonmellű, tetováltsminkű, harcsaszájú, szűk ruhában járkáló plázacicákról, akik bár pénz hiányában vásárolni csak akkor tudnak, ha egy-egy férfitársunkat gyönyörben részesítik a plázavécében. Utóbbi rendkívül fontos, hogy ingyenes legyen. Az a pláza, amelyikben pénzért lehet szarni, bukásra van ítélve. Ez a magyar betyárvirtus!
A nyugati 'kulturának' köszönhetően az emberek a fogyasztás templomát választják, hogy ott hódoljanak az új istenüknek és telhetetlenségüknek.
Régen az emberek polgári ruhába öltöztek és vasárnaponként templomba jártak, mára nyugati 'kulturának' köszönhetően az emberek a fogyasztás templomát választják, hogy ott hódoljanak az új istenüknek és telhetetlenségüknek!
