Egy szatír délutánja
Nézz rám még nem nőttem fel
vad a szívem hát igy fogadj el
és ha néha tévútra visz majd a vér
ez a rossz fiú tudd hazatér/Huligensz-Refrén 5x/
Dr Paródy azóta iszik, mióta az eszét tudja. Az idő előrehaladtával rothadó vérlila szalonnás tömbökben felejt örökre mindent el. Valaha művészi hajlamai voltak, később, kezei már részegen is tremolózván, úgy huszonkét éves kora körül, átállt a fotózásra. (A fészbúkon élete egyik főműve, A Fiú Bársonyos Arcéllel Napszemüvegben című 25 éves önarcképe csábítja megmentésére a 44 –és a halál közötti kapuzárási pánikban és xanax-elvonási tünetekben fetrengő vidéki tanárnőszegmenst, akik fogadása előtt a falusi buszmegálló húgyszagú szárnyéka mögött apró kis üvegcsékből annyi bátorságot nyomnak magukba, hogy a behízott nikotinkátránytól célközepes szőrös seggpofa és a fészbúkprofil között már nem is találnák a különbséget, ha keresnék se...)
Dr Paródy úgy érzi, mostanában mintha többet inna a kelleténél. Ezen a reggelen azonban szájában az elömlő anyatej ízével ébred. Cigarettát tapogat ki az éjjeliszekrényen –rég túljutott a hőskorszakon, amiben még nem tudott okádni. Alkoholistává lenni kis cél, jó cél, de ennek útja a szisztematikus hányástól lesz göröngymentes. Hányni jó, hányni élvezet, a szakszerű hányás megfelelő edénybe fölfogván újrahasznosítható –vagy legyen kéznél egy szivacs. Szemrésén át látja, hogy nem felejtette el megint égve hagyni a villanyt, megnyugtató húgyszinű fényben ködlik a pöcegödör, amit egy alkoholista vén nyanyától illegálisan bérel.
A kifosott sárgaborsófőzelékmasszában mintha gesztenyehéjtüsis mókás kis állatok gyufaszálpálcikalábakon aváznának, szúrúcskás iszapérzés, forró élvezet az lába között (oda is nyúl a zacskójához) valami krémes daráltmákos, Anyu süteményt készít s hozzá a krém, de nem Joli néni zsírkrémje az a gyűlöletes, romlott tojástól zöldsárgás fosatópiskótája a vén picsának, jaj, ujjaira vesz a masszából, ajkaihoz emeli s megérzi a kétszer csípős körömpörkölt perzselését, tegnap Ikrényi tanárúrnál kártyáztak s egy kép, ahogy a tökrészeg bebaszott Ikrényiné farolván tolatva húgyozik a rég lejárt műszakis Wartburg árnyékában majd hanyattesik és sírva fakad.
Az iszony feje búbjától jegesen fut le bénává zsibbadt lábaihoz: beszart. Összeszarta magát. Egy bútorozott albérletben rottyintott be, önkormányzati szükséglakás udvari szobájában, víz legközelebb egy csapban az udvaron.
(Szerzői megjegyzés: a hóttreál novella az undorító részleteivel és a zola-i, kegyelmet nem ismerő szagfestésekkel ez excrementumok és testváladékkipárolgások irányában feltétlenül reggel kezdődik, az ébredéssel akkor is, ha egyébként Dr Paródy reggelei délután négy felé szoktak elkövetkezni…)
A szíve, ez a bolond vagány –hányinger fogja el, még ez hiányzott, vesztibulárisan valami undorító sláger, és ráadásul éjszaka [délelőtt tíz tájékán - a szerk.vél.] elrúghatta a magnót az ágya mellől, mert hiába tapogat a PLAY-gomb felé, sehol, az üres levegőben kaszál szaros ujjaival.
No jó, be is húgyozott. Ez ezzel jár. Behúgyozni végülis nem a világ és az is előfordult már, hogy a budiban kissé mellé ült a lyuknak és beleült valami szarba –ám azt lehet, hogy a vénasszony fosta oda.
Leesett a vérnyomásom –állapította meg Dr Paródy annak ellenére, hogy jogi doktor. Feje visszazuhant a párnára, [Huligensz slágerfoszlány] legalább lenne itt egy nő, aki most kimosná a szarból. Beszarás. Összeszedi magát, ha sikerül egy fél jégert okádás nélkül délig [= este 10 felé- a szerk. megj.] benyomnia, fölmegy a netre a Kiskakasban s beír Sade márkihoz az ötlettel, írja meg az ágybaszarást. Újabb kisérletet tett a rádiósmagnó kitapintására, ehhez megpróbálta kinyitni gennyes seb varára emlékeztető súlyos szemhéjait , de csak annyit ért el, hogy a fejében elömlött a réseken betörő húgyszinű köd ólmosan üli meg éberálmát. Elhízott, nyálkás kocsonyától iszamos testét a legnagyobb erőfeszítéssel az ágy szélére vetve még egy kétségbeesettnek már csak a szóismétlés elkerülése okán sem nevezhető kisérletet tett a rádiósmagnó elérésére: kitapintotta a sarkát. Mellkasába nyillalt azonban a parancs: GYÚCCSÁ MÁ RÁ BAZDMEG A KURVANYÁDAT! Ehhez egy fél fióknyi öngyújtót tart –a rést tágítván előkapott egy öngyújtót s jócskán beleperkálva a rászikkadt okádékoktól és ételmaradékoktól gyúhatatlan szakállába, sikerült eltalálnia a cigaretta boldogabbik végét, ám az megint csak a szájában volt. „Még szerencse, hogy nem a szűrőre gyújtottam megint!”
Most már ki kell nyitnom a szemeim, legalább az egyiket, határozta el s felkönyökölt. Jobb szem, nyílj meg! Kéz nyúlj, tapogass, húzz ki egy szál cigit! (kihúzta) Úgy, és most nézd meg, mielőtt a pofádba nyomod, hol a szűrő. (ez is megvolt: jó helyen!) Úgy, és most nyomd abba a kibaszott pofába! ajkai azonban nem engedelmeskedtek, kénytelen volt most már a jobb kezével, a szaros ujjaival is rátartani, ám keze annyira reszket, hogy a szarral szájon és orron törölte magát.
És még csak most következik a közdelem, eltalálni a cigivel a lángot. Ezt rendszerint ülve szokta megkisérelni, térdére könyököl s állával rátámaszkodik a cigarettát tartó kezére, majd jobbjának reszketését igyekszik annyira megfékezni, hogy a lángot legalább megközelítően a cigaretta felé tarthassa. Sikerül derékon kapnia most a lánggal a cigarettát, szívja, szívja mohón, parázsló seb a szál derekán, egyre terjed s az életmentő füst, légcsövében s hörgőiben nagyot szörcsen a fossárga váladék, föltolul, köhög, kézfejére toccsan a köpet, mellkasához keni, mennyi szép emlék, hány joghallgató csajszi csigázta ujjai között!
A füst édeskeserű ízével s a jólsikerült köhögéssel teste zsibbadása orgazmikusan oldódott –elérkezett tehát az idó a cselekvésre, karjának parancsolt: ÁLLÍTSD FÖL A MAGNÓT BAZDMEG! Ehhez bele kellett azonban ülnie a szarába. Úgy döntött, már mindegy, majd ad a vén picsának egy ötöst, húzza le az ágyneműt, logikus is, majd a nagyját a lepedővel törli ki.
Egyik szemrésén a narancs-rummal masszában fekete téglatest úszik, az lehet a magnó, de melyik keze a szaros?
Úgy döntvén, hogy a bal keze a tiszta, felállítota a magnót s innen már ment magától minden, mint az ágybaszarás, középső ujjával kitapintotta a PLAY gombot, benyomta és azonnal betöltötte a szobát a Led Zeppelin Killing Floor című száma, elméjét átseperte a tiszta fuvallat, a Huligensz együttes szinténzenész (azaz masszív alkoholista) tagjai a klimaxos pánikbeteg hölgyszegmensnek készült ócska dalaival elillant megbaszni a kurvannyát a göncölszekérrel és mind a telihóódakkal egybe, Jimmy Page nem ismer könyörületet (ez a testvér is gennyzacskóvá itta már időközben az agyát).
És csak ezután következett az egykor még főlényeg: Előhalászni az életmentő jégert, már csak azt kellett kitotóznia az üvegből meredő szívószállal, az arcán a sok sebből melyik a szája, a szaros? Sebaj, az orrlikába döfölt a szívószállal, végülis így is lehetne, orron át, talán jobban is hat, de nem A SZÁDBA VEDD BAZDMEG, sikerült, rá is harapott enyhédeden, most már csak az üveg fenekére kellett lenyomnia, fixálvást teleszart kuffernyi ülepét az ágygödörben, fejét baljával támasztván, a jobbját az üveggel igykezett satbilan megtartani, majd rá-rábólintva szívta, szívta s időnként sikerrel, majdnem két kortynyi ÉLETJÉÉGER-et szippantván magába már csak azt kellett megvárnia, hogy a nyelőcsövén a kéj gyomrába ömöljön le.