A franciák azok, akik vagy franciául beszélnek, vagy Franciaországban laknak. Mint az látható, még egységesen sem tudjuk őket meghatározni, annyira béna egy nép. Sokat tettek azért, hogy ellenszenvünket kivívják, ezek között mindjárt első helyre sorolnám, hogy sokáig még az anyanyelvük tekintetében sem tudtak érdemleges döntésre jutni. A franciák a francián kívül beszélhetnek még provençal, picard, gascon, occitan, wallon, breton és baszk nyelven is - amennyiben őshonosak, ha viszont bevándoroltak önként vagy kényszerből, akkor sanszosak még mintegy fél Afrikának a csodás, mindentől elrugaszkodott nyelvei is.
A franciák egy időben úgy gondolták, hogy világhatalmi törekvéseik is lehetnek, és mindjárt gyarmatosították Amerikának az északi felét, ahol a grizlin kívül semmi nem él meg, valamint a fekete kontinens egy részét, gondolom belső sötétségüket kompenzálandó, ami tán mondanom sem kell, mennyire elképesztően értelmetlen volt, hiszen csak annyit értek el vele, hogy ma Párizs utcáin lépni sem lehet a volt rabszolgák leszármazottainak népes, gatyit áruló seregétől. Ne csodálkozzunk, hogy franciának számítanak a volt gyarmatokon élő francia ajkúak is, úgy hiszem, ez a tény szintén önmagáért beszél.
Mindezeket tetézve, bűnös ellenszenvvel viseltetnek minden olyan nép és ember iránt személyesen is!, aki nem beszéli becses anyanyelvüket, noha azt sem tudják időnként, hogy melyik is az. Az átlag francia, noha bizonyosan tanult más, emberinek számító nyelvet is, semmilyen egyéb nyelven nem hajlandó megszólalni, csakis franciául! Már-már vallásosan utálják az idegeneket, a külföldieket, de leginkább egymást.
A franciákat száz százalékos biztonsággal fel lehet ismerni ama kényszerképzetükről, hogy folyton azt hiszik, hogy ők a legjobbak a világon. Kevés hozzájuk hasonló megalomániás népről tudnék beszámolni, de az bizonyos, hogy a franciák közöttük is viszik a prímet!
Ugyan a konyhaművészetük valóban nem rossz, amennyiben nincs tej-allergiája az embernek, és hajlandó minden szart megenni, valamint elviseli, hogy a franciák garantáltan méla undorral lökik majd elé az ételt, mély megvetésükkel övezve külföldi személyét. Borok tekintetében sem kevéssé elfogultak, egy francia sosem vetemedne arra, hogy megkóstoljon egy magyar vagy akár egy kaliforniai bort, még mit nem!
Hajlamosak azt hinni, hogy a futball területén is maradandót alkottak, de a futballra magára sem érdemes szót vesztegetni, amennyiben a franciákról van szó. Hasonló elképzeléseket dédelgetnek, amennyiben autógyártásról ( milyen kocsik azok már, te jó ég!), vagy zenéről lett légyen szó, hiszen mi is lehetne jobb, mint egy negédes sanzon harmónika-kísérettel!
Jellemző, hogy leghíresebb történelmi figuráik kimerülnek egy törpenövésű, kopaszodó tábornokban és néhány kurtizánban, akikről aztán bútorokat meg ételeket neveztek el. Egyetlen valóban hasznos találmányuk a guillotine volt, amit szerencsére rendeltetésszerűen használtak is.
Minden felsőbbrendű törekvésük ellenére sem bírnak közlekedni, és valamilyen érthetelen okoknál fogva rajonganak a körforgalomért, amely világmétely szintén az ő számlájukra írható.
Ezen felül fixa ideájuk, hogy ők szarták a divatot. Elképesztően büszkék kifinomult stílusukra, noha tudvalévő, hogy a divatipar a buzeránsok egyik védbástyája, ez szemmel láthatóan nem zavarja őket abban, hogy mégis ennek megfelelően öltözködjenek.
Mondanom sem kell, hogy hozzájuk köthető a férfinem egyik legmegrázóbb fejezete, a balett is!
Nos, a sort vég nélkül folytathatnám, de legyen elég annyi summának, hogy a franciák valószínűleg a földkerekség legkreténebb népe, ha nép egyáltalán. Ugye.
