A politikusok olyan emberek, akiknek óvodáskorukban folyamatosan elvették a dömperét. Ezeknek az embereknek mély sérelmeik vannak, amelyeket felnőttkorukban sokszorosan meg akarnak bosszulni.

A demokráciában a politikus elméletileg a köz által, a köz szolgálatára megválasztott személy, aki önfeláldozóan intézi a köz ügyeit, cserébe elismerést és tiszteletet kap embertársaitól, és életviteléhez elegendő jövedelemet.

Annak érdekében, hogy egy politikus hatalmat kapjon, népszerűnek kell lennie. Ezt úgy éri el, hogy minél több embernek tetsző dolgot hangoztat. A politikusnak törekednie kell arra, hogy mások szemében tökéletes legyen, hiszen senki sem akarná rábízni a közügyeit és a jövőjét egy átlagemberre. A politikusnak minden szempontból kiemelkedőnek kell lennie. Kellemes modorú, morálisan feddhetetlen, példás családi életű, társasági lénynek kell lennie, aki szereti a gyerekeket, megbecsüli a nőket, felemeli a gyengéket és támogatja az erőseket.

Mint láthatjuk, ezek az ismérvek pontosan illenek a T-800 -ra. Mivel a politikusok nem terminátorok, így nem marad más, mint a fenti követelményeket tettetni. Azok az emberek, akik anno az óvodában a sarokba ülve játék és játszótárs nélkül szomorkodtak, most hatalmas színjáték keretében bemutatják azt, amit a nép kíván: egy idillt.

Minél jobban eljátssza az illető a szerepét, annál többen fognak neki hinni. Az a jó a dömperteleneknek, hogy hosszú és fájdalmas gyermekkoruk felkészítette őket a folyamatos hazudozásra azáltal, hogy ők el is hiszik, beépítik magukba azt, amit hazudnak és így lesznek hitelesek.

Demokráciában a nép négy évente újraválasztja politikusait. Ezt az intenzív, a politikusok számára fáradságos hazudozással teli időszakot nevezzük kampánynak. A választási kampány során ugyanzokat a dolgokat kell csinálni, mint egy pulykafasírt reklámban. A pulykafasírt reklámban el kell hitetnünk, hogy az olcsó húspépből formázott anyagba betöltött, pálmazsírból és adalékokból készített, tejet soha nem látott sajtszerű valami bepanírozva és olajban kisütve egészséges, családunk boldog lesz tőle, konyhánk akkora lesz, mint egy átlagos panellakás, bankkölcsöneink elillannak, férjünk kisportolt lesz, aki gyerekszerető és fényes a karrierje, feleségünk úgy néz ki, mint húszévesen, gyermekeink okosak, egészségesek, vidámak és szófogadóak lesznek. Az, hogy ezt hogyan kell elhitetnünk minél több emberrel minél rövidebb idő alatt, na az egy külön tudomány.

Összefoglalva, választási kampány idején tombol a népszerűségért folytatott harc, a sok lelkisérült dömpertelen elkezdi korbácsolni a néptömegek érzelmeit, végletekig fokozza azok feszültségét, miközben ők békésen elfészkelve magukat kedvenc fotelükben, esténként jóízűen kortyolgatják kedvenc sörüket.

A választásokon az győz, aki a legtöbb embernek tudja a legjobban azt hazudni, amit azok hallani akarnak tőlük.

A választás folyamán a kevesebb szavazatot kapottak kevésbé jól hazudtak, míg a kiesettek vagy vesztesek nem hazudtak megfelelően, rajtakapták őket előző ciklusuk hazugságain, legrosszabb esetben őszinték voltak.

Azok, akik legjobban hazudtak, bekerülnek a parlamentbe. A parlamentbe kerülés után a nép, a választók szerepe már marginális. A politikusok megpihennek, rekreálódnak, jókat esznek-isznak, együtt fociznak és teniszeznek esküdt ellenségeikkel, hiszen mindnyájan egyet akartak: bosszút állni azokon, akik egykoron elvették a dömpereiket. Jól tudják hogy egy hajóban eveznek, csak az egyik csapat a hajó bal, míg a másik a hajó jobb oldalán evez, a brusztolás csak azért folyik, melyik oldalé legyen a kapitányi poszt.

Kellemes tivornyáikat csak a parlamenti közvetítések és a sajtó szakítja meg, ekkor szigorú arccal ki kell állni és utálattal nyilatkozni legjobb barátaikról, hiszen a látszat megtartása elemi érdekük.

A választási győztes köré csoportosul a gazdaság és a média, most az ő zsebükbe dől a pénz. A királyságokkal és a diktatúrákkal szemben itt egy folyamatosan cserélődő nagy létszámú kiváltságos kör forog körbe, ahol négy évente kiderül, kik lesznek az aktuális kiskirályok. Ezért a demokrácia rendkívól drága intézmény. A politikusok mind fontos embernek hiszik magukat, őket őrizni kell, szép nagy autókban pöffeszkednek, és sokat utaznak, hogy a világ minden sarkában ki tudják próbálni szerencséjüket a kaszinókban, és hozzanak egy-egy csecsebecsét. Ezt a nép felé úgy hívják, diplomácia.

A vesztes oldalt sem kell félteni, hiszen a jövedelmeiket anno együtt állapították meg teljes egyetértésben. A megállapított mindenkori jövedelem pont elég arra, hogy a ők is kellemesen eléldegéljenek a következő kampányig.
Ekkor az őket választó nép újra fontos lesz három hónapig, kezdődhet az igazi muri, a kampány.

Az intelligens, heteroszexuális férfi átlát a politikusok praktikáin, és olyan pártok rendezvényein vesz részt, ahol minél több huszonöt éven aluli, tehát nem öreg nőt tud megkúrni, ingyen van a pogácsa és a kaviáros szendvics, a csapolt sör nem vizezett, és kellemesen hideg.
Jókat nevet a pártok kampánybeszédein, térdét csapkodja a sajtótájékoztatókon és kacagva fetreng az évértékelőkön.
Míg a többiek komoran bólogatva a jövőt látják ezekben a dömpertelen sértődött ovisokban, ő tudja, hogy csak magára számíthat, nem fogja a terheit senki levenni a válláról.

Ön hogyan élvezi ki a választási kampány adta lehetőségeket?