A nők körmönfontak; soha nem azt akarják, amit mondanak, és soha nem azt mondják, amit akarnak. Történt, hogy Bedford hercegnője túlzottan hosszúnak találta az ebéd és a nyolc órakor foganatosított vacsora között eltelt időt, ennek következtében elrendelte a teaidőt, pontban öt órakor, aminek végső célja a szendvics- és süteményevés volt 

Az ötórai tea hamarosan az angol arisztokrácia bevett szokásává vált. Innen már nem kellett sok, hogy az 1800-as évek végére robbanásszerűen elterjedjen és nemzeti tradícióvá váljon.

Régen az ötórai tea teafű szakszerű leforrázásával történt, majd rövid  várakozás után egy kevés tej hozzáadásával tompították annak csersavas ízét. Ilyenkor el lehetett gondolokodni az aznap eseményein. Felettébb kellemes környezetben, erre a célra készített teáskészlet mellett, teáscsészével a kezünkben lehetett mérleget vonni a napi teendők után, valamint egy kicsit elidőzni a tej által okozott emulgációs felhő által kirajzolt érdekes, álomszerű térformákon.

Mára már ez a nyugodt, lélekemelő és összegző szokás, mely felkészített a vacsoráig elvégzendő feladatokra átalakult: az angolok gyorsan (természetesen cicás bögrébe, véletlenül sem teáskészletbe) forró vizet löttyintenek egy filteres teára és a tea kioldására nem várva, türelmetlenül agyoncsapják az oldatot a hideg tejjel.

A legalja bevándorló indiai és pakisztáni hordák egyenesen tejben főzik (!) a teát, az európából beáramlott olasz hordák pedig meghonosították a kapszulás tejes teát, ami valljuk be, kulturális bűntett.

Szörnyű látni az eredetileg kialakult finom, kulturált szertartás lassú de biztos erózióját. Lássuk be, mindent elrontott a bevándorlás!