Riasztás során olyan, alapvetően nem várt dolgokra hívjuk fel a figyelmet, amely bekövetkezett vagy bekövetkezik. Ilyen esetekben cselekednünk kell; cselekvési sorozatot hajtunk végre és az adott riasztás tárgyának megfelelően próbáljuk kezelni a kialakult helyzetet.
A riogatás során viszont valaki vagy valakik olyan jeleket adnak ki, amelyek indokolatlan mértékben váltanak ki félelmet: valamely, riasztás tárgyát képező dolgot a riogató felnagyít vagy úgy mutat be, hogy azt kizárólag a riogató által javasolt módszerrel lehet kezelni. Ezzel félelmet, szorongást keltünk a többiekben és a menekülés lehetőségére irányítjuk a riogatottakat. A riogatás tárgya lehet egy népcsoport -ekkor pl. a riogatás faji ellentétek szítására alkalmas-, egy nem várt, nem evilági erő megjelenése -ebben az esetben a riogatás lehetőséget ad egy eszmerendszer terjesztésére (lásd kereszténység világvége képe, jehova tanúi), földönkívüli erő megjelenése (pl. xenu ijesztő rémképe). A lényeg az, hogy a riogató mindent megtesz annak érdekében, hogy minél több emberre hasson a riogatása.
Egy gond van a riogatással. Egy ideig a tömegek reagálnak az ijesztő lehetőségre vagy lehetőségekre, azután már nem érdekli őket a riogatás. Ilyen pl. a maszturbáció katolikus egyház szerint sorvasztó jellege, vagy a sorozatos gazdasági megszorítócsomag, illetve a Széchenyi óta folyamatosan erőltetett reformok.
A magyar ember nem ijedős fajta: szittya vér, vándorvér. Egy ideig lehet riogatni, de utána nagyon riasztó dolgokra képes!
