A Kigondoltam! blog kifejezetten és szó szerint szánalmas periódusba ért, melynek során megtudhattuk, hogy szánalmas egy kibaszott lúzer, valamint azt is, hogy több olyan, erejében levő férfi is van köztünk, aki szeretni próbálja a nőket, ne adj' Isten tiszteli őket.
Tudományos kutatási célból ezektől a személyektől elhatárolódva belső laboromba vonultam, ahol megfelelő mennyiségű gondolkodás után rövid esszémmel szeretném a nőgyűlölet, mint alapvetően szükséges életkellék eszközét ismertetni.
ELŐRE LESZÖGEZEM, HOGY A KIBASZOTT NŐK EZT A POSZTOT NEM OLVASHATJÁK, PLÁNE NEM KOMMENTELHETIK! TECHNIKAI CSOPORTUNK ÖSSZEKÖTÖTTE A BLOGHUT A FACEBOOKKAL, ÉS AMENNYIBEN AZ ADOTT OLVASÓ FACEBOOK PROFILJÁRÓL KIDERÜL, HOGY NŐ, AZONNAL KI LESZ INNEN CSAPVA A JÓ ÉDES ANYJÁBA!
A nő mint olyan, félállati lény: bal agyféltekéje fejletlen, erről tudományos munkák tízezrei szólnak. Mikor egy nő végre meghal és felboncolják, az is látszik, hogy agyuk döbbenetesen kicsi. A nők buták. A nők alapvetően érzelmi lények, akiket a mindenki által kötelezően hitelesnek tekintett Biblia is úgy sorol be, mint egy oldalbordából krampácsolt véglény, aki Isten képére, Ádám szórakoztatására adatott a Teremtő által.
És itt a kulcs: szórakoztatás. A nő semmi másra nem alkalmas, mint szórakozásra. Soha ne vegyünk komolyan egyetlen nőt sem!
Az első hibát a férfiak ott követik el, hogy nem azt akarják, hogy a nő szórakoztassa őket, hanem ők akarják szórakoztatni a Nőket. Kibaszott rossz ötlet! Isten szerint a nő szórakoztassa a férfit! Fogadjuk el Isten eleve elrendelését.
A második a hűség és az odaadó szeretet, valamint a gondoskodás. Mivel az elbaszott, nők által generált női egyenjogúsági törekvés, egyszerűbben nevezve emancipáció alapvetően Isten ellen való vétek megtette hatását, a gondoskodó, szerető és hűséges férfi mint olyan SZART SEM ÉR!
Legyünk hűtlenek, kúrjunk annyi nőt, amennyit csak tudunk. SOHA ne kövessük el azt a hibát, hogy a nőt szeressük! Ha ott az a kurva emancipáció, hát gondoskodjon rólunk a nő, pénzt csak vegyünk tőle, ne adjunk neki! Soha ne vegyünk neki szép ruhát, ne hordozzuk a tenyerünkön! TÉVESZME, hogy a nő a gondoskodás hatására szeretni fog minket!
Aki férfi létére hűséges, gondoskodó és odaadó, az előbb-utóbb megkapja az unalmas papucs jelzőt!
Amennyiben hetente minimum háromszor részegen megyünk haza, fél-egy évente elköltözünk és rá sem hederítünk a nőre, miközben mi más hölgyekkel élvezzük az életet, figyeljük meg, hogy társunk -erre a fogalomra hamarosan áttérek- nem fog minket megcsalni, örök szerelemben fog várni minket! Az illem kedvéért kegyeskedjünk havonta egyszer ellátogatni hozzá, melynek során először felületesen elverjük szeretett társunkat (pár pofon elég), majd alaposan magunkévá tesszük. Soha ne mondjuk egy nőnek, hogy szeretjük, vagy ha mondjuk, akkor közben gondoljunk valami rosszra és ne vegyük komolyan, amit mondtunk.
A nővel való társas lét, pláne az együttélés életveszélyes. Minden nő a megváltoztatandó rossz gyereket látja bennünk abban a pillanatban, mikor összeköltözünk. Ha nagyéletű, ölelős lények vagyunk, akkor az lesz a baj, hogy mindig nyomorgatjuk szegény párát. Ha visszafogottak vagyunk, akkor érzelmileg fojtogatóan hidegek, vagy közönyösek leszünk, ha belesünk a fürdőszobába, miközben pancsizik, akkor megtörjük az intimitását, ha a tévé előtt ülünk és épp nyomogatjuk a távirányítót vagy meccset merünk nézni, akkor nem foglalkozunk soha sem vele, ha főzünk, akkor nőiesek vagyunk, ha takarítunk, az buzis, vagy nem megfelelő, ha nem takarítunk, akkor lusták vagyunk.
Sorolhatnánk még a végeláthatatlan sort, de absztraháljunk: a nő tükör. Tudata nincs, csak akarata. Mindig az ellentétest akarja , mindig az hiányzik, amilyenek mi nem vagyunk. Hát mit is csinálna egy olyan lény, akinek lyuk van a hasában??!! Gondolhatjuk, milyen érzés, hogy semmi sincs a lábunk között, és technikailag a beleink, a szívünk és a külvilág között egy cérnát simán át lehetne húzni. A nők teste sem zárt és tudata sem integráns.
Figyeljük meg: a nő az örök ellentét, az örök tagadás. Ha leteszünk egy nőt egyedül valahová, ott egy hónap múlva sincs semmi, csak fekália. Ha leteszünk egy férfit egyedül, ott egy hónap múlva civilizáció lesz: ház, bútor, kanapé, tűzhely és vécé. A férfi alkot, a nő bomlaszt. A nők agya és lénye mondjuk már ki : bomlott.
Vonjuk le a konzekvenciát: ne szeressük a nőket! Akkor jó, ha a nők iránt enyhe viszolygást érzünk, és soha nem engedjük igazán közel őket magunkhoz. Haladóbbak számára a nőgyűlölet, mint irány kifejezetten jónak tűnik. A nőből azt vegyük el, ami jó, a többit hagyjuk azoknak a férfiaknak, akik olyan lúzerek, hogy szerelembe esnek egy nővel, vagy ami még szörnyűbb, együtt élnek vele!
