Mióta a világ világ, a földbirtokok felett diszponáló vezetők ellenszolgáltatást kérhettek a földjeiken áthaladó népségtől. Területenként eltérő okokból és módszerekkel szűrték így a vándorokat.
Nehéz, válságos időkben ez az eljárás a kincstár feltöltésére szolgált, a jóravaló, dolgukat intézni vágyók pedig megértő mosollyal penderítették az alabárdosok markába a csillogó érméket. Fontos és hasznos mellékhatás volt, hogy így a falakon kívül tarthatták a göthös szamarakon érkező toprongyos bajkeverőket vagy a cigánykaravánokat.
A népnyelv megemlékezik olyan esetekről is, amikor az áthaladási engedély elnyeréséhez valamely furfangos kérdésre kellett válaszolni, de ezek a régiók igen hamar elnéptelenedtek, hírmondó sem maradt utánuk.
A médiában minap napvilágot látott hírek szerint a főváros vezetése is mérlegeli, hogy jelképes hozzájárulást kérjen az útjain közlekedőktől és az összegyűjtött summát a közösségi közlekedés finanszírozására fordítsa. Egyelőre nem látható, hogy ezen intézkedéseknek pontosan milyen hatásai lesznek, de ha nem vágunk bele, akkor sosem tudhatjuk meg biztosan.
Előzetesen is megállapíthatjuk azonban, hogy az úton járók ilyetén szelektálása rengeteg haszonnal jár. Csökken a tömeg, a zsibongás, a por és azzal a boldog megelégedettséggel hajthatjuk álomra a fejünket, hogy lakókörnyezetünk élhetőbbé tételéért áldoztunk.