Állandó vesszőparipája ez a vegetáriánusoknak, mivel egymagában képes jelképezni az emberi faj összes kegyetlenkedését, amit haszonállatainkkal szemben elkövetünk.
Mert nem elég, hogy zsúfolt baromfitelepeken tartunk több ezer csirkét egymás hegyén-hátán, tömjük őket silány takarmánnyal, valamint antibiotikummal, nem látják a napot soha és a kapirgálás már ösztönszinten se fejlődik ki bennünk, de ezek után még brutális kegyetlenséggel le is mészároljuk őket, hogy aztán izzó fémdárdákra szúrva forogjanak a forró levegőben, mint megannyi tollaiktól megfosztott, megalázott kis balerina!
Márpedig a grillcsirkénél kevés királyabb étel van, ami az egyszerűségével nyűgöz le minket, a ropogósra sütött bőr, a kifolyó fincsi szatf, amit jófajta házikenyérrel illik feltunkolni, és minimum koviubi dukál mellé!
Egyetlen egy módon lehet elrontani, de azzal nagyon, ha valaki vastagon bepacsmagolja a madarat gyári grillfűszerrel, ami egy amerikai találmány, tehát máris gondolhatjuk, mennyi köze lehet a jóízléshez, mivel ez a borzadály sóssá és ehetetlen ízűvé rontja a csirkénket, különös tekintettel annak bőrére!
Sajnos e jelenség meglehetősen elharapódzott manapság, de a szerző tapasztalatai szerint a kis lakókocsiban üzemeltetett grillesek még fogékonyak a jobbító szándékra, és elhagyják a grillfűszer használatát, amennyiben szépen kérjük, illetve akkor is, ha pár alkalommal visszabasszuk a csirke maradékát a lakókocsiba, ezt egyed meg te, te grillfűszerező buzi felkiáltással.
A feladat tehát adott, és szívből reméljük, hogy a következő nemzedék már egy jobb ízű grillcsirkés világba érkezik majd!