A fájdalom a szervezet légószirénája; így tudatosul az élőlényekben, hogy nem jól mennek a dolgok. Amennyiben felkészületlenül ér, kínos pillanatokat szerezhet, ezért fontos, hogy mibenlétével és a helyes reakciókkal minden kedves olvasónk tisztában legyen. A fájdalom az élet természetes velejárója; születésünkkor - szerencsés esetben - felsírunk, miután képlékeny agykoponyacsontjaink áttüremkedtek egy olyan izom-gégecsövön, amit rendes, heteroszekszuális férfi a továbbiakban mélységes megvetéssel, a helyén kezel. (Ja, és állítólag a szülő nőnek is fáj - meg nem erősített információ, MTI) A puna valójában szülésre és töcsköltetésre teremtetett, a cunnilingus bűn, tartózkodjunk ezért ettől! A kínoknak két nagy csoportja van, a lelki eredetű és a testi fájdalom. Az igazi férfiaknak csak a lelke fáj, a nők és a homoszekszuálisok viszont minden csip-csup sebesülés miatt is sírva fakadnak. A két fájdalom-kategória közös jellemzője, hogy megjelenésüket szinte azonnal észleljük, tompulásuk, elenyészésük tudatosítása viszont odafigyelést igényel.
1. A lelki fájdalom
Általában olyankor jelentkezik, amikor az alany elvárásai, törekvései vagy az általa alkotott kép és a valóság között diszkrepancia mutatkozik. Ilyen lehet, ha kedvenc csapatunk alulmarad egy régóta várt erőpróbán, vagy szeretettel dédelgetett gépkocsink karosszériáját megszentségteleníti egy alattomos alak az éj leple alatt. Ezen kategóriára nem is érdemes több szót fecsérelni - grow up! mondja a német - dolgozd fel, ne rinyálj, mint egy emós fürdőskurva!
"Önmagát kétszer rabolja meg,
Ki vesztésén mód nélkül kesereg." W.S.
2. A testi fájdalom