Régen az emberek kénytelenek voltak megosztani hajlékukat az egerekkel, éppen emiatt - nem sokkal az első érintkezés után - nevezték el őket házi egereknek. (Mus musculus) Egerek és emberek ritkán ápolnak bensőséges viszonyt, általában abból nem is sül ki semmi jó.
Első pillantásra szeretetreméltó kis szőrmókok, akik a legkisebb neszre is eliszkolnak biztonságos menedékükbe, de hihetetlenül szaporák, előbb-utóbb mindent elözönlenek.
Az egér rendkívül kártékony állat, megrág mindent, büdös, megdézsmálja a spejzben tárolt disznósajtot valamint a horgászati felhasználásra szánt szemestakarmányt is.
Általában a családfőre hárul a feladat, hogy a kártevő-mentesítés érdekében lépéseket tegyen. A feladat nem egyszerű, hisz nem kizárólag bent a házban, de odakünn, a szabadban is szembetalálhatjuk magunkat ezekkel a falánk rágcsálókkal.
A szájtáti állatvédők sivalkodásával mit sem törődve, egy gondos gazda ilyenkor egérfogókat kihelyezve óvja meg szeretteit és értékeit.
