Régen, még a múlt évezredben, mikor nem volt internet, az emberek postán küldtek egymásnak levelet, amit igazi papírra írtak és egy másik papírból készült, u. n. borítékba rakva, egy harmadik fajta papírból készült, bélyeg nevű cimkével láttak el, hogy a postás el is vigye a címzettnek.
Ezeket a kész leveleket pedig igazi 3D-s postaládába rakta a postás (régen ez külön szakma volt). A postaláda nagyon fontos eszköz, abba gyűltek a személyes üzenetek is, meg a reklámújságok és csekkek (amit szintén csak postán lehet használni, régen nem volt e-bank) melyek nem csak a felhasználó fontosságát hivatottak jelezni, hanem megadta az érzetet is, hogy az illető tisztelt címzett egyben a fogyasztói társadalom hasznos és értékes tagja. Is. Aki soha nem kapott levelet, vagy célzott reklámot, nem is számított igazi polgárnak.
A postaláda azonban nem csak egy puffereszköz, hanem egyben társadalmi pozicót jelző tárgy, sőt, önkifejezési forma is. Léteznek a személytelen, bádogból készült panelpostaládák, meg cizellált, identítást jelző kézműves darabok fából, vasból és külön gazdag és szines kategória bérházból kertesházba költözők hivalkodó, festett-cizellált postaládája is. Az igényes ember gondosan választ postaládát, hogy a felületes szemlélő illetve a postás ne alkothasson róla hamis képet.
Az igazi magyar ember, aki leleményes és rátermett sohasem vásárolt kész, ipari postaládát, hanem készít magának megfelelő kézséget, ami védi leveleit és újsájgait az időjárás viszontagságaitól - a vidéki embernek nem elég egy sunyi rés az ajtóba, mint a bérházban lakó városiaknak, kik prédául hagyják háziállataiknak alomnak használni fontos küldeményeiket. Ezért aztán a jómunkásember ezermester abból építkezik, amilyen anyagot tud lelni lakóhelye közelében. Építési maradékok, esetleg nem őrzött építési anyagok, csatornacsövek, KRESZ táblák tartóoszlopa, vagy útjelzű műanyag oszlopok - ezekből akár több háztartás postaládája is elkészíthető, ráadásul teljesen ingyen.
Szokásban volt az is, hogy a precíz felhasználó a lakhatás valamennyi felhasználójának teljes nevét is felírta a postaládájára, sőt, a várt sajtótermékek nevét is, ezzel is megkönnyítve a postás szakember dolgát. Például: Kovács János, Kovács Jánosné Jolika, ifj Kovács Jánoos, Kovács Jolika, Magyar Nemzet, Maygar Horgász, Nők Lapja, Fürge Ujjak, Pajtás, Buci Maci. Ebben is különbözik a vidéki polgár az elszemélytelenedett városiaktól, kiknek elég a házszám is.
A postaláda remek dolog arra is, hogy egy speciális gyalázkodó forma, a névtelen levél is eljuthasson a rosszhiszemű címzetthez, ám ilyenkor ügyelni kell rá, hogyne írjunk feladót a borítékra. Kreatív felhasználók rejthetnek a postaládába sok mást is, mint bogarak, döglött ráhgcsáló vagy akár kutyagumi is, ezzel is szinesítve a küldeményt. Ezt már a digitális levelezéssel nem lehet megtenni, sajnos ezzel is szegényebb lett a korunk.
