Jó ideje foglalkoztat az a kérdés, hogy miként alakulnak ki azok a tévhitek, amelyek hosszú időre befolyásolják az emberek gondolkodását fontos dolgokról. Itt van például a szamarak (Equus asinus asinus), de közülük is leginkább az albán szamarak esete. A köznép azt tartja a túl sok alkoholt fogyasztó emberről, hogy berúgott, mint az albán szamár. Ebből arra a következtetésre juthatunk, hogy az albán szamár folyamatosan vedel, és állandóan részeg mint a csap. Én a hazai szamarat igen kedves, jámbor állatnak ismertem meg, ezért nehezen hittem el, hogy albán társaik ilyen káros, a társadalomra veszélyes szenvedélynek hódolnak.

Nem kímélve magam expedíciót szerveztem, hogy személyesen járjak utána az ügynek, hogy leránthassam a leplet, a szamár populáció albán részét érintő súlyosan megbélyegző inszinuációról. Nos, Albánia rögös, poros útjait bejárva, a helyszínen szerzett tapasztalataim alapján örömmel mondhatom el, az albán szamár nem fogyaszt alkoholt! Még ez a képen látható különleges albínó példány sem, pedig ő kisebbségi mivoltára hivatkozva, a többségi szürke, és barna szőrzetű szamártársadalom kirekesztő magatartása miatt könnyen találhatna önfelmentő magyarázatot arra, hogy miért néz a pohár fenekére...

Több ezer kilométeres utazásom során, egyetlen részegen tántorgó egyeddel nem találkoztam sem vidéken, sem városon, sem a magas hegyek között. Ugyan ez a példás absztinencia mondható el Macedónia albán szamarakkal benépesült területeiről, de a Montenegró déli részén élő jelentős albán szamár kisebbség körében sem ismert az alkoholizálás káros szokása. A jelenlegi, meglehetősen feszült, már-már háborús politikai helyzetben a koszovói albán szamarak ivási szokásait nem sikerült a helyszínen tanulmányoznom, de a többi országban megtörtént reprezentatív mintavétel nyomán, a statisztikai hibahatáron belül ki merem jelenteni, hogy az ott élő jelentős albán szamárpopuláció sem rabja az alkoholnak. A Balkánt Európa puskaporos hordójának szokták nevezni, amely kijelentés sajnos a régebbi idők, és napjaink történelmi eseményeinek fényében helytálló. Azonban a hordó említése kapcsán tisztáznunk kell, hogy ez az univerzális tárolóeszköz, melyben nemcsak puskaport, de bort, pálinkát, vagy akár esővizet is tárolnak, az ott élő szamarak számára leginkább vizet tartalmaz.

Mélyreható kutatásaim nyomán egyértelműen kijelenthetem, az albán szamár vízzel oltja a szomját, pontosan ugyanúgy, mint a világ más részein élő szamártársai. Már csak néhány év, és az albániai szamarak elérik legfőbb céljukat, felvételt nyernek európai társaik közé. Hamarosan eljön az az idő, amikor majd csendes, elnéző mosollyal ajkunkon fogunk emlékezni arra, hogy milyen tévhitek forogtak egykoron közszájon, az albán szamárról.

Végezetül az utolsó szó jogán reményemet fejezem ki, hogy ezen tudományos alapossággal készült írásommal sikerült eloszlatnom egy általánosan elterjedt tévhitet, ennek természetszerű következményeként pedig a szamárság albániai része elnyeri jogos rehabilitációját, és elfoglalhatja méltó, őt megillető helyét az egészséges életmódot folytató szamarak népes családjában!