A kormányt mindenki basztatja, az ellenzék, a nyugdíjasok, az IMF, a szomszéd országok szélsőségesei, a saját szélsőségeseink, és még sorolhatnám sokáig, a lényeg, hogy a kormányzás egyenlő azzal, hogy kiírjuk magunkra, Cigány vagyok, nem rasszista, és kimegyünk a Magyar Szigetre bulizni.

Így van ez minden kormánnyal, Orbán, Gyurcsány egyre megy. Az oka nagyon egyszerű: aki nincs kormányon, annak sok szabadideje van, ezért ráérősen basztatja a kormányt.

Ez gyakorlatilag a demokrácia csődje. A demokráciát anno azért fejlesztették ki a görögök, hogy mindenki – a rabszolgák persze nem! – beleszólhasson a dolgok alakulásába, legyen a közügy a köz ügye, mindenki tegyen valamit a közért. Mára ez a szép eszme elkorcsosult, gyakorlatilag a kormányzó erők akármit tesznek, az ellenzék azt megakadályozni próbálja, a közösség érdekétől függetlenül.

Jelen átfogó politikai reformommal ezt az áldatlan állapotot számolom fel, és adom vissza a teljes magyar politikai életnek az alkotás örömét, és szüntetem meg a kormánnyal való gecizés és kibaszás motivációját.

Egynegyedes törvényt a parlamentbe!

Demokráciánk jellemzője, hogy a legtöbb törvény meghozásához a parlament többségének szavazata szükséges, néhány kiemelt jelentőségű törvény esetében ehhez kétharmados többség kell. Mit csinál eközben a kisebbség? Pontosan azt, basztatja a többséget. Ötletem jelentőségét az adja, hogy a parlamenti kisebbségnek is törvényalkotói jogot delegálok, ezáltal nem felelőtlen obstrukció, hanem felelős törvényalkotás lesz a létezésük célja.

Ha huszonöt százalékos szavazati aránnyal lehetőség lesz törvényt alkotni – hát ezt bármikor meg lehet csinálni ellenzékből is –, akkor feleslegessé válik a kormány gáncsolása, az ellenzék is a haladásra, a jobbításra koncentrál majd, és sorjázni fognak az új törvények a képviselőik keze alól.

Nem lesz itt ellenállás meg keresztbetevés és feljelentés meg baszakodás: mindenki, kormány és ellenzék lázasan törvényt alkot, és teszik a jót az országgal, velünk. És eljön a Kánaán.