Nyilván sokan nem értik, mire utal bejegyzésem címe, ezért kénytelen vagyok némi magyarázattal szolgálni.

Kedves Elvtársak, Elvtársnők...!

Sok éven át harcoltunk azért, hogy végre elérjük hőn áhított célunkat. Azt a célt, amit hős vezérünk kijelölt számunkra...

Kedves Elvtársak, Elvtársnők...!

Hajtsuk fejünket önként Szalai Annamari domina mosdatlan segglyuka alá, vagy sem...

"Az életben a fő kérdés az, hogy MIT választunk? Fontos, hogy merre engedjük az életünket sodortatni, vezettetni, de a lényeg akkor is csak az marad, mikor és hol vagy képes sávot váltani, új útra térni.
A sors, a felsőbb vezettetés és a szabad akarat elvei mögött meghúzódó életút sok zavart okozhat a kalandozók fejében.

A sorsról nem tudunk, csak utólag látjuk át. A felsőbb vezettetést az esemény során, közben vehetjük észre, míg a szabad akaratot leginkább az események előtt éljük meg, közvetlenül vagy sokkal előtte. Tehát időrendbeli különbség van a három vezettetés mögött.

Melyik az igaz, és valóban létezik mind a három? Egyszerre vagy alkalomszerűen, egymást váltva működik? Mi lehet az igazság?
Amikor a lélek megszületik, sorsúttal jön. A sorsút általában nem élethosszig tart, hanem sokkal rövidebb ideig. Sorsunk annyi van, amennyi feltétlenül muszáj. Muszáj akkor, ha valamit el akarunk mindenképpen végezni az élet során. A sorsút néha csak 8 év, netán 15, de van, akinek 60. Vagyis nem minden esetben szól teljes élethosszra.

Akinek már szabad az életszála a sorstól, azaz már nincs mit teljesítenie, nincs olyan miértje, ami miatt maradnia kéne, ők új sorsot írhatnak, kérhetnek, kaphatnak. Ekkor a felettes én, vagy még magasabb tudatú vezettetés lép előtérbe, és a sors mint olyan megszűnik. A felsőbb vezettetésű lélek többé már nem jár sorsutat, hanem küldetéstudatba kapcsol.

A küldetéstudat minden esetben valaki másért szól vagy történik. A más lehet egy közösség, egy nemzet vagy akár az egész bolygó, ritkább esetben az egész teremtés.
A felettes tudat irányítása sokkal szabadabb és egyben sokkal kötöttebb is, mint a sorsút programjai. Szabadabb, mert nem jár olyan kötelékekkel, mint a sorsút, azaz nem oly zárt az út keresztmetszete, azonban kötöttebb, mert míg a sorsúton való bukdácsolás elfogadható, a küldetéstudatnál mindez már fokozottan káros.

Arról van szó, hogy a sorsúton való időszakos elbukásból könnyebb felállni és újra megindulni, mint egy kozmikusan vállalt küldetéstudatból. A küldetéstudat sohasem emberi szintekkel van összekötve. Ebből kifolyólag minden, ami abban a küldetésben lezajlik, kozmikus vetületeket vet, és így kihat szélesebb dimenziókra.

A küldetéstudat nem vizsgasor, hanem valódi felelősségvállalás, megváltói karma. Karma annyiból, hogy a vállalt feladat okká válik a fizikai létezésre, de nem sors, mint ahogyan a karmát értelmezik.

A küldetéstudat tárgya bármi lehet. A hangyák világforradalmának óvó pártfogásától kezdve a falevelek csatornákból történő kitakarítása monszunesős területeken. Nincs kicsi és nagy küldetés, csak aktuális van. A lényeg, hogy éppen akkor és ott annak a feladatsornak a végrehajtására volt szükség egy magasabb elv beteljesedéséhez. Nem mérlegelhető a küldetés során, hogy a tett maga borzasztó-e vagy nemes. Pusztán csak szükségszerű és helyes.
A nehéz küldetések – mert általában mindegyik az – utólag mutatják meg csak valódi céljukat, és nem minden esetben látható annak értékes volta az út végrehajtása során.

A küldetéstudatot vállalt egyénnek – a szent őrültnek – nincs mérlegelési képessége, döntési helyzete sok, mert a vállalt feladat éppen az ő személyére szabottan fut, és így az egyénben nem is merül fel, hogy valamit helytelenül tesz.

A küldetéstudattal megáldott ember ezért tűnhet őrültnek és zseninek egyszerre. Mert csak ő egyedül tudja, mit miért tesz, már ha egyáltalán tudja. A küldetéstudathoz nem kell minden esetben éber tudat, de jobb, ha van. Stabilabb lehet a végrehajtás. Akinek nincs éber tudata, de küldetésben van, azok ösztönből élnek, és ott és akkor sírnak, amikor akarnak, és úgy és oly hangosan nevetnek, ahogyan akarnak. Ők azok, akik nem tudják, hogy küldetésben vannak. Alvó próféták, de élő zsenik.

Az ébereknek és az alvóknak is a küldetéstudat hatalmas ösztönző erő, olyan, mint szüntelenül isten tenyerén lenni, és mosolyogva teljesíteni a kiválasztottság próbatételét: vajon elbírod a súlyt vagy sem?

Küldetéstudat mindenkor egy van. Nincsenek egyforma küldetéstudatok, vagyis minden lélek, akit ilyennel megáldanak, annak a küldetése egyedi, sosem volt és sosem megismétlődő. Egyedisége végett világhírű, univerzális és szükségszerű.
Küldetést nem lehet kérni, azt minden esetben ajánlják. Ez a két dolog egy időben, párhuzamosan halad. Amikor az egyén sorsa lefutna és az örök létbe halhatna, általában felmerül egy újabb út lehetősége. Erről a szellemvilág gondoskodik. A döntést az egyén hozza már meg, s a válasza újra köti az életszálat, újra programozza, vagy újra szövi. Ilyenkor az egyén életében sok pókot lát munka közben. Amint bent, úgy kint.

Nem minden halandónak ajánlanak küldetést. A küldetéstudat egy szerződés Ég és Föld között, Isten és ember között. Az Isten szeret mindenkit, de nem mindenkivel szerződik küldetésre.

A küldetéstudat megjelenése az emberben nem akkor jön el, amikor a sorsút lefutott, hanem már sokkal előtte, és párhuzamosan kísérik, majdan pedig váltják egymást. Az átmeneti időszak lényege az áthangolódás és a beleszokás. A sorsút és a küldetés között igen nagy a szakadék energiaszintben, tudatosságban és a felelősségvállalás mértékében.

A küldetéstudattal bíró emberek léte miatt tudható, Isten jelen van egy világban."

forrás: Magyar Világkép Kutató Magazin 30. szám

Felcsút 2010 december 23.

O. Viktor

p.s.: Az ISTEN ÉN vagyok...!