Annak, aki adott, jó érzés volt adni, hiszen a cselekedet jótéteménynek számított; aki kapott, annak a segély Isten segítségeként volt betudható. Látható, hogy régen a segély intézménye mindenki számára jó és hasznos volt.
A közvetlen segítséget lassanként felváltotta az intézményesített és áttételes segítség, mára már aki segíteni akar, nem is tudja kinek adott, aki kap, nem tudja megköszönni, hogy kapott.
A vallási alapon adott segélyt hívtuk régen (kivéve persze a rabbinikus zsidóságot, mert ők mindenben különböznek) alamizsnának. A papok az alamizsna egy részét saját fenntartásukra, ruhára, borra, ételre és aranyos szőke mangaszemű kisfiúk nevelésére használták, a másik részét betegek és szegények megsegítésére fordították. Az alamizsna a zsidó és az iszlám vallás alapköve is, fontosságban rögtön az ima mellett szerepel. A dologtalan buddhista papok a mai napig is munka helyett agresszív buddhista tanoncokat zavarnak ki az utcára kéregetni, vallási köntösbe bújtatva azt!
A segély elszemélytelenedése és intézményesítése mára már a segély lényegének elvesztéséhez vezetett. Annak, akinek pénze van, kötelező segítenie másokon, és adománya sorsába nincs beleszólása!
Mára kialakultak olyan életformák, amelyek a segélyt mint járandóságot szemlélik, és az intézményesített segélyrendszert megélhetési forrásnak tekintik. A kötelező intézményi elvonás, és az átláthatatlan segélyezés, valamint a kialakult segélyváró életforma látványos terjedése komoly társadalmi feszültségekhez vezet.
Figyeljük meg kérem, hogy a segély mára a visszájára fordult, és globális méreteket öltött!
A nemzetközi segélyek nagy része tisztán politikai célokat szolgál. Szomorú tanúi lehettünk az évek óta előkészített török-izraeli konfliktus fortélyos beindításának, humanitárius segély álcával, és akkor még nem is beszéltük át az imperialista USA szemérmetlen nyomásgyakorlását a Hős és Dicső Észek Koreára!
A multinacionális cégek és a mesterségesen fenntartott gazdasági rendszerek, mint pl. az európai unió elmebeteg agrárrendszere az élelmiszer árakat csak úgy tudják magas áron tartani, ha megszabadulnak az amúgy politikai célokból támogatott termelők által előállított, leginkább tejből készített, teljesen fölösleges, több milliárd tonnás élelmiszerkészletektől.
Kimondhatjuk, hogy globális szintre helyezve a segély az imperialista karvalytőke félelmetes eszköze!
Egy jó példa erre a Marshall segély, melyből büszke Magyar Honunk nem kért! Nagyon helyesen tettük, meg is lehet kérem nézni, mi lett azokból az országokból, akik azt elfogadták!
