Bele a közepébe, mert sietek. Ez itt most tömény tudomány lesz, szórakozásnak helye nincs.

Blake & Mouton vezetői rács modelljét mutatom be, és a Kigondoltam egyes tudósait helyezem el a rácson (nem mögé). Minden tudósunk vezető, hiszen szakterületének legkiválóbbika, és egy kiváló tudós csak akkor érhet el kimagasló eredményt, ha hatékonyan irányítja a keze alá dolgozó csapatot. Mert csoportmunka van, ma már nincsenek magányos farkasok a tudomány őserdejében, hanem szakszerűen, mondhatni tudományos alapossággal összeválogatott teamek küzdenek az elsőségért. A teameket pedig a legkiválóbbak vezetik, akik a tudományban is legelébb járnak és vezetőnek is nagyszerűek.

Vezető lehet ilyen is meg olyan is, de ha tudósok vagyunk, akkor az ilyen „ilyen” meg „olyan” kategóriákat nem használjuk, tehát hogy használni tudjunk valamit helyette, lássuk Robert Blake és Jane Mouton modelljét.

A képen Robert és Jane szerelemgyereke látható

Az Y tengely (a függőleges) mutatja az emberek iránti elkötelezettséget, mennyire tartja fontosnak a vezető a kollégáit (1: leszarja, 9: nagyon fontosnak tartja az embereket, vagy annyira jó színész, hogy ezt mindig elhisszük róla).

Az X tengely (a vízszintes) mutatja a termékre/termelésre fordított figyelmet (1: leszarja, 9: nagyon fontos neki a hatékony termelés).

A vezetőt pedig ezen szempontok mentén kategorizáljuk, azaz elhelyezzük a rácson.
A modell szerint a következő vezetői típusok lehetségesek (az elsőnél elmagyarázom, mi mit jelent, aki utána nem érti, az beosztottnak se jó. A „/” után az angol elnevezés, ami az ábrán szerepel*):

1,9 – laza, könnyed vezetés/Country club style (az első szám a termelés: 1 – nem fontos, a második az emberi kapcsolatok: 9 – nagyon fontos). A „jó” főnök, aki mindig törődik az emberekkel, de nem hajszolja túl őket. Hacsak nem elkötelezett rabszolgák dolgoznak neki, garantált a bukása, hiszen a produktivitás csökken és csökken, mert minek feszülnének meg az emberek, ha a főnök nem hajtja őket. A Kigondoltamon belül ez jellemző vezetési stílus, a ritkán publikáló, de a kommentelésben jeleskedők tartoznak ide. Fontos nekik a kutatótársakkal való jó kapcsolattartás és a népnek is szívesen adnak tanácsot az okulására. 21méter és szánalmas társaimat emelem ki, nagyszerű kommentelők, de évi egy-két dolgozattal megelégednek. Szerencsénkre.

9,1 – hatalom-engedelmesség/Produce or perish: az igazi diktátor. Nem érdekli az emberek véleménye, egy a fontos, hogy a munka el legyen végezve. Nem zavarja, hogy nem ebédel vele senki. A beosztottjai gyakran kiégnek, de leszarja. A Kigondoltamon ezzel szinte minden tudós bepróbálkozik, de acélkemények vagyunk egymással szemben is, tehát nem hagyjuk magunkat elnyomni. A legkitartóbb talán radairosseb, egy-egy idetévedt külső kommentelőt néha azért el tud kapni, ha minket nem is. Leginkább tejből és Lev Alekszejevics Nyunyeszkij tudósaink is szeretnék a rács ezen sarkában megvetni a lábukat, de arany szívük hosszútávon alkalmatlanná teszi őket a diktátor szerepre.

1,1 – fél-vezetés/Impoverished (az informatikusok a félvezetős poénokkal ki lesznek moderálva). Leszarja a kollégákat, leszarja a termelést, minimumon üzemel, ellenben mindent megtesz azért, hogy pozícióját megőrizze. Az ilyeneket a Kigondoltam menedzsmentje eltávolítja, mert nálunk teljesítmény nélkül a pozíciót megőrizni nem lehet.

5,5 – kompromisszumos vezetés/Middle of the road: valójában ez a középszer mocska, semmi nem kiemelkedően jó, de azért elevickél valahogyan. Egyensúly van a dolgozók hangulata (átlagosan unalmas) és a hatékonyság (sztahanovisták kíméljenek) között. Az elpicsásodott tudósnők kerülnek ebbe a kategóriába, de itt aztán nem maradnak sokáig, mert a menedzsment korszerű leadership tréningekkel és folyamatos coachinggal fejleszti őket.

9,9 – csoportközpontú/Team: azért magas a teljesítmény, mert az emberek elkötelezettek, nem kényszerből, a hatalomnak engedelmeskedve, hanem önként és dalolva dolgoznak. Az ilyen vezető simogat, ha kell, de ütni is tud, ha megkívánja a helyzet. Testreszabott motivációt kap minden beosztott. Ha elvégeztetnék egy önismereti tesztet a kollégákkal, mindegyik ide sorolná be magát, de én jobban ismerem őket, senki nincs itt a Kigondoltamból. Egy példa a nagyvilágból, hogy értsétek, micsoda kiválóság is kell ahhoz, hogy valaki megkapja a 9,9-es besorolást: Uj Péter, egy ismert netes lap főszerkesztője ilyen vezető.

Opportunista: nincs fix helye a vezetői rácson, mindig azt a viselkedést követi, amiből a legnagyobb haszna származik. Mondanom sem kell, hogy a Kigondoltam minden kutatója ide tartozik, akit eddig fentebb említettem, azok is. LadyCarambole, Yvettebabacool, Friedmann Juci, Commandante Jayasuriya, Rosszindulatú Vászka, pixelpiréz plüssvitéz, Zsit (nyau és rémizé), és mindazok, akik mostanában elvonultan kutatnak távol a Műhelytől. Mi másért csatlakoztak volna a Kigondoltamhoz, ha nem azért, hogy ugródeszkának használják a Laborunkat a Nobel-díjhoz?!

Paternalista: olyasmi, mint a 9,9; ott is helyezkedik el a rácson, de nem tudja a kollégákkal meglévő jó kapcsolatot a produktivitásra felhasználni. Ha minden rendben megy, akkor jópofa, ha baj van, akkor stresszeli őket, átvált diktátor üzemmódba. Én ilyen vezető vagyok, egyedül és magányosan itt a rácson, jópofán elemezgetem a többieket, hogy emeljem a hangulatot. Viszont ha nem jön a magas olvasottság, vége a jó világnak, beindul a stressz-henger. Bár csak magamat idegesítem, mert még nem találtam meg azt a módszert, amivel a többieket stresszelhetném. De nem adom fel.

Frick László Emlékzenekar: Frikk külön stílust kapott, a legnagyobb nemzetközi elmék sem képesek besorolni.

Az olvasókat kérem, hogy ennek megfelelően kommenteljenek, egy-egy emelkedett hangon történő kiigazítás azt jelenti, hogy az adott tudós ideiglenesen a 9,1-ben van. Etetése ilyenkor szigorúan tilos.

* Ez egy olyan modell, ami folyamatosan fejlődik, az elnevezések is. Az ábra meg régi, nem érdemes belekötni a magyar elnevezésekbe, nem fordítás. Egyébként a modell legutóbbi frissítése 2008-ban volt.