A nők picsogó rinyagépek. Szinte semmi jó nem nekik. Túl nagy a farkad, túl kicsi a farkad, állandóan dugni akarsz, sosem akarsz dugni, mindig fáradt vagy. Kövér vagyok, sovány vagyok, nagy a seggem, ráncos a szemem körül, lenőtt a hajam, lekopott a körömfesték. Mindig vásárolniuk kell, ezer boltba be kell menni, mindent fel kell próbálni. Idétlen barátnőikkel órákon át fölösleges dolgokról locsognak, utána meg panaszkodnak, hogy ez a Rózsi mekkora egy pletykafészek. Ha van pasijuk, akkor az biztos egy szemétláda, ha nincs, akkor meg az a probléma. Ha buliba mennek, akkor az a baj, hogy mindenki őket akarja megdugni, vagy még az a pattanásos girnyó is a Rózsit stíröli. Azt hiszik, hogy vicces, ha a parizereskenyérre majonézzel arcot rajzolnak, meg körberakják a paradicsomot meg a paprikát. Pont leszarom. Idióta édes koktélokat isznak. Elvárják, hogy a férfi fizessen, mindig, mindent. Igyál fröccsöt bazdmeg, mint én. A kibaszott saláta az nem ebéd, a hús az az ebéd. Ha meg akarod dugni, akkor fáj a feje, megvan neki, most nem jó, mert nem jó. A mert meg a csak az nem válasz, nem érv. A kajámat nem kóstolhatod meg, én sem akarok a rakott tofudból enni.
Férfiember ne próbálja a nőket megérteni, nem lehetséges, ugyanis nincsen agyuk, amivel logikusan gondolkodni lehetne. A női logika kifejezést egy 7. századi kínai eunuch találta ki, viccből. A nők csak annyival okosabbak a tyúkoknál, hogy nem szarnak az udvarra.
Mégis ezekért szeretjük őket.
