Sokszor és sokan megkérdezték már még kicsiny gyermekkoromban is, hogy tudtam ennyire hülye lenni. Ilyen hülyének születni lehetetlen. Nos, a dolog úgy kezdődött, hogy mi még óvodában, nagycsoport végén a tizes számkörben összeadásból meg kivonásból szigorlatoztunk és én csak egy megelőlegezett kettessel slisszantam át.

Aztán jött az első osztály. Novemberben már tudtam olvasni, méghozzá néma értő szinten, mert anyám agyonvágott volna, ha megtudja, hogy olyan nehéz pornót olvasok, mint James Fenemód Cooper Nagy indiánkönyve. Anyám szókincseiből hiányzott a pornó szó, pl akkoron még Pornóapáti lakói mitsesejve azt hitték hogy a Pornó vagy osztrákul van vagy vendül. Az apát meg az a kövér klerikális gyisznaó aki direkt nyúzza a népet meg kizsákmánólja.

Volt az osztályunkban egy nagy ilyen, mint ez itt a képen.

 Kérdeztük a tanítónéninket, hogy mi ez, azt mondta, ő nem tudja, már itt volt, ne is piszkáljuk, mert ki tudja, mi lesz.

A takarítónéni, aki reggel felseperte az olajospadlót meg a hatalmas Marabu-kályhába begyújtott, azt mondta, hogy ez abakusz, de mi megíjedtünk, mert azt hittük, hogy azt akarja mondani, hogy akurvaisteny! és kiszaladtunk, csúnya nagy szakállas néni volt szemölcsökkel. Egyszer bevittem neki a pitlit, amit elejtett és azt mondta, hogy ilyen jó kisfiút rég nem látott. Azóta is büszke vagyok erre és a szívemet melegség önti el. Hogy volt egy ilyen ember, ha asszony is, aki ilyet mondott rám, bár mondjuk amilyen 6 éves koromban voltam, hát arra nem volt nehéz ilyent kis jóindulattal rámondani, a gyermek ugye vendég a háznál és ajándék is. Ki tudja, miből lesz a cserebogár, akkor úgy nézett ki, hogy akár pajorból is.

Viszont a takarítónéni nem tudta, miért kell és merre toligálni az abakusz bizbaszait. Kékek voltak és jó nagyok, arra emlékszem. Éshogy mindig útban volt, de mégse piszkálhattuk.

kopipaszta tubus, nyomjad, ha érdekel