A címlapgeciknek üzeni rada apátok, hogy először olvasni, aztán gondolkodni, utána írni, elolvasni, tanár nénivel leláttamoztatni, és csak a végén kommentelni, mert itt alkotó munka folyik, amit nem illik meggondolatlanul megzavarni!
***Címlaptündér, Petike, köszi a főcímlapot!***
A család férfi és nő legszentebb egysége, mint azt Őszentsége IX. Pius pápa mondta. Az emberi közösségek építőköve és így társadalmunk alappillére. A szerencsésebbek közülünk is szerető családban nőttek fel, és mindannyian reménykedünk abban, hogy gyermekeink számára is biztosítani tudjuk az otthon melegét. (A "meleg" szót manapság sokan penoratív értelemben használják, ami azt jelenti, hogy mocskos buzit értenek alatta, de ez nem így van, mert a legtöbb buzi igenis tiszta, sőt, túl sokat is foglalkozik szépítkezéssel és tisztálkodással!)
Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy amikor a fentiekről beszélünk, valójában azokat az üres frázisokat puffogtatjuk csupán, amelyeket jellemzően agglegények, házasságszédelgők, lelencházban felnőtt csirkefogók és - orvosi látlelet híján is - köztudomásúlag elmeháborodottak agyaltak ki, hiteles beszámolók szerint fenékpofájukat vakargatva, esetenként végbelükbe nyúlva és a prosztatájukat stimulálva. Ezeknek az embereknek soha nem volt családja (vagy éppenséggel esetenként több is, ami rosszabb a semminél), így aztán beszámolóik hitele olybá tűnik, mintha egy kisgyermek írna a nyugdíjasévek szépségeiről, avagy egy nő értekezne arról, milyen érzés két kétjegyű szám összeadásának eredményét öt percen belül húsz százalékos hibaküszöb alatt megtippelni.
A család ugyanis az idők kezdetétől fogva az elnyomás legfontosabb eszköze társadalmunkban. Hagyományosan valóban férfiból, nőből, továbbá gyerekekből áll, azonban egységről természetesen nem beszélhetünk. A család intézménye annak a legalizálása, hogy a nő a gyermekekre hivatkozva (amelyek puszta léte is már - vegyük észre - egyedül a nő hibája!) a férfit kizsigerelje. Amíg a nő otthon tollászkodik, főzőcskéz, tévét néz, ruhákat hajtogat, unalmában tesz-vesz, addig a férfi vért izzadva dolgozik, és ráadásul nem ritkán arra ér haza, hogy nem várja gőzölgő vacsora és készségesség! Nem csoda hát, hogy az évezredek során a férfiak annyira belefáradtak a megaláztatásba, hogy utóbb még szavazójogot is adtak a nőknek, csak menjenek el ők is dolgozni végre.
Amikor aztán a nők szavazni és dolgozni kezdtek (utóbbit persze csak ímmel-ámmal, alibimunkákat végezve), elszabadult a pokol. Eleinte csak azt lehetett megfigyelni, hogy a nők a fél életüket kávéházakban és plázákban töltik, ha már egyszer megengedtük nekik, hogy felügyelet nélkül elhagyják a családi tűzhelyet, később viszont - mivel a férfiak ezenközben tovább dolgoztak megállás nélkül - nem lehetett tudni, a másik felét hol. Törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb felüti a fejét a leszbikusság: annak a nyilvánvaló jele, hogy egy magáról már így is túlontúl sokat képzelő állatfaj megvetéssel illeti az őt a gerinchúrosok szintjéről felemelő Embert.
Persze az Ember erős és szívós fajta, nem véletlenül emelkedett ki az állatvilágból, hiszen a legéletképesebb az összes élőlény közül. Így aztán erényt kovácsolt a megpróbáltatásokból. Hogy mi az Igaz Férfi válasza a család válságára, a tudásra szomjazó olvasó megtudhatja a kommentekből.
Mivel Szörcsi velem akarja reklámozni a futottak még szerzőit, itt egy további reneváns link az érdeklődőknek.