Tehát pontosabban meghatározva az állatkert egy nagy park, mely tele van ketrecekkel, melyek tele vannak kisebb-nagyobb állatokkal, melyeket belépő váltása esetén lehet megtekinteni. A világ leghíresebb állatkertje magától értetődően a budapesti, hiszen ki ne hallott volna már róla.

Azonban, a rádiótelefon és az ingyenpornó világában az embereket kevésbé kötik le a teniszlabdától fuldokló vizilovak, vagy a többszáz zsákvarrótűvel átszúrt flamingók, nem beszélve a maguk alá vizelő szundító oposszumokról. Jogosan merül fel tehát a kérdés, képesek lesznek – e az állatkertek visszaszerezni népszerűségüket, vagy ideje végre helyüket felszántani, az állatokat levágni, megfőzni, – a bőrükből persze menő veszkócsizmát csinálni – a főtt húst lefagyasztani és szegény országokba küldeni segély gyanánt, majd kaszinót vagy tudományos kutatólaboratóriumot létesíteni a parkok helyére?

 

A válasz természetesen az, hogy százszor inkább a kaszinó, a csillogás, a dzsekpot, mint állatkert, mégis most álljon itt néhány példa, hogyan lehetne hatékonyabbá, népszerűbbé tenni ezeket az ódivatú létesítményeket.

 

Gazdasági szempontból komoly kötségcsökkentést érhetünk el az állatok táplálásának racionalizálásával. Rengeteg módja van az olcsó, de energiadús eledel beszerzésének.

Vegyük mindjárt a nyugdíjba vonuló állatgondozókat.

 

Ha az állatkert a munkavállalót, annak utolsó munkanapján, mintegy búcsúajándékként nem egy szingapúri zsebórával, hanem a farkasok elé vetésével lepi meg, azzal nemcsak ingyen táphoz jut az intézet, de adott ország kötlségvetési mérlegének is jót tesz.

 

Persze ez ritka alkalom, nem úgy az elveszett gyermekek. Belőlük naponta legalább egy tucat rohangál anyjáért visítva mindhiába. Ilyenkor érdemes a lurkókat begyűjteni és valamelyik éhes nagymacska elé vetni. Nemcsak takarékos, de rendkívül látványos a többi látogató számára.

És ha már a budapesti, mint etalon az állatkertek között szóba jött, ne feledkezzünk meg a szomszédos fővárosi nagycirkuszba látogató száz meg száz vándortársulatról se. Ugyan kinek hiányoznának a szerda esti előadás után az albán artisták, kazah bohócok? Na ugye. Arról nem is beszélve, hogy talán még attraktívabb egy sipító, fél kötéltáncos, mint egy sipító, fél, buta gyerek.

 

Az etetési szokások változtatása természetesen itt nem ér véget. Az unalmas állatok, mint az őzek is vadak elé vethetőek, ezáltal rengeteg hely is felszabadul, ahova kényelmesebben elhelyezhetőek az olyan borzasztó érdekes lények, mint a jegesmedve, vagy a rozsomák.

 

Napnál is világosabb, hogy ilyen változtatások nemcsak a költségek csökkentésére, hanem a látogatók számának növelésére is kiválóan alkalmasak. Ha pedig többen kíváncsiak, a belépőket magasabb áron is lehet értékesíteni. Tiszta haszon.

 

No nem mintha ettől a kaszinónál érdekesebbé varázsolnánk az állatkerteket, hát de na.