A városi ember tömegesen elmagányosodott, ezért aztán mindenféle állatot vesz maga mellé. Legtöbbször kutyát vagy macskát tartanak. Azt hiszik, hogy ezek az állatok 'szeretik' őket, pedig ezek az állatok csak teszik a dolgukat: a kutya nem tudja mi az az önfeláldozás, csak liheg bele a nagyvilágba, a macska pedig szolgájának tekinti a tulajdonosát. Mindkét állat tarrtása érzelmileg jelentős érzelmi retardációt jelent.
A kutyák és a macskák is biológiai szénalapú lények, ezen belül is ragadozók, ami azt jelenti, hogy más állatokkal kell táplálkozniuk, húst esznek.
A Teremtő mindenképp perverz volt, mikor hatnapos ámokfutása során létrehozta az élővilágot: a fényevők és pár kénbaktérium kivételével arra kényszeríti az összes élőlényt, hogy egy másik lényt elfogjon, megöljön, felaprítson, és nyállal keverve beleibe gyömöszöljön, ahol azt megemészti. Ennek következménye, hogy a világ összes lényének van félnivalója: valamilyen másik lény előbb-utóbb elfogyasztja.
Ami nem kerül megemésztésre, az az ürülék. A városi ember mellett tartott kutyákat megtanítják, hogy visszatartsák az ürüléküket. Az ürülék visszatartása rendkívül ritka a természetben, de pont a ragadozóknál amúgy fontos szerepet tölt be. A kutya és 'gazdája' közötti interakció egyik eleme a kutya sétáltatása, mely valójában a kutya vizelet- és székletürítésének rítusa. Ennek során a kutyák ürüléküket és vizeletüket a városi térobjektumokra szórják.
Mindenki természetesnek veszi, hogy a kutya azt vizel le, amit éppen erre a célra véletlenszerűen kiszemel. Persze az ember berzenkedik attól, hogy a régi korokban a városlakók az ürítőedényüket reggelente az utcákra borították, az undorító és milyen jó, hogy már nem vagyunk ilyen barbárok, ellenben a kutyák lazán vizelhetnek városszerte.
A kutyák szánalmasan jellegzetes préspozicióra, ürítésre készülését mindnyájan láttuk már. Szerencsétlen kutya a szemét ilyenkor lesunyva kidülleszti, fülét hátracsapja, láthatólag zavarban van. Amellett, hogy a kutya intimitása ilyenkor negatív tartományokra terjed -sokszor robogó autókból, buszokból ezernyi szem követi a széklet lassú, bélből történő kigörgetését, majd a végbél összehúzásának rángatásos, rekeszizom által végzett, egész kutyára átterjedő rángását- a 'gazda' évtizedekig kényelmesen elsétált kedvencével, hátrahagyva maga után a városi élet egyik legundorítóbb darabját: a kutyaszart.
Ezen sorok írója hosszú és gyötrelmes hónapokat töltött el anno a liiberalizmus pokoli országában, Hollandiában, és az egyetemre reggelente járva öklendezve sétált az eső által feláztatott, láthatóan zömében csontdarálmány tartalmú, félig feláztatott, a szétfolyó állag által barnára festett utcakövek és széklet közötti üres területek összekötő útvonalán. Ez a jelenség Budapesten is évekig megvolt, és ez az oka annak a jelenségnek, hogy az emberek a szép homlokzatok helyett cipőorrukra koncentráltak annak érdekében, hogy ne lépjenek kutyaszarba.
Mostanra már szinte minden szabályszegés és bírságolandó cselekedet. A liberális neokapitalista rendszer eljutott arra az alapvetően bolsevista technikára, hogy lehetőleg minden állampolgárt kriminalizáljon, legyen mindenkinek félnivalója. Egyik ilyen szabály -megjegyzem dícséretes- hogy a kutyaürüléket össze kell szedni.
Százával látjuk a jelenetet, amint a kutya felveszi bélprés testtartását, a gazda megmerevedik, a kutya mögé áll és várja, hogy a kutya kinyomja magából ürülékét. Ez a jelenség egyszerre bizarr, meghitt, undorító és vicces. nem sok ilyen pillanat van a világban... Gondoljunk bele, milyen sok érzést vált ki az emberbő egyszerre. Talán a legdurvább ebben a szertartásban az a mozzanat, mikor a gazda nyugtázza az ürítést, előhúz a zsebéből egy zacskót és a friss,áthatóan bűzös, sokszor lágy, meleg kutyaszart -amennyiben állaga megengedi- a zacskón keresztül megfogja és egy ügyes mozdulattal belefodítja az erre speciálisan kidolgozott műanyag zacskóba.
A műanyag zacskók átlagos elbomlási ideje minimum ezer év, így a kutyaürüléket jóval minkettőjük halála után több generáción keresztül konzerválja gazdája. Mivel a kutyaürülék 'veszélyes' -újabb bolsevista jelenség: minden veszélyes és mindenre riasztást adnak ki (csak anno az imperializmus és a karvalytőke volt a mumus, mára már a nyári hőmérséklet, vagy a napsütés is riasztó), külön kutyaürülék tartó-tartókat helyeztek el, így a konzervált kutyaszar halmokban kerül gyűjtésre, és tárolásra.
Elmondhatjuk, érdekes maradványa a kakizacsi az ember-állat bennsőséges viszonyának, az ember-kutya 'barátságnak'.