Jó néhány hónapja, talán egy éve kezdtem el érezni, hogy egyre kedvetlenebb vagyok, minden csak idegesít, ami körülöttem történik. Rosszkedvű, sőt boldogtalan voltam szinte mindig. Nem is tudom, mikor nevettem utoljára. Pedig a dolgaim jól mentek, sikeres voltam a munkában meg utána is, és a pénzem is tengernyi. Kiégtem volna?
Úgy hiszem, a tüneteket időben ismertem fel magamon, és arra is rájöttem, hogy változtatnom kell. A változásom főbb lépéseit osztom meg most veletek.
Első és legfontosabb lépésem az autócsere volt.
A BMW-seket sokan tartják agresszívnek. Van benne kis igazság, szeretünk tempósan autózni, és nincs annál rosszabb, mint amikor egy átlagautós azt hiszi, hogy neki nem kell félrespriccelnie előlünk. Ugyanakkor az is igaz, hogy sok autós kifejezetten hergeli a BMW-seket, rendőrt játszanak, megpróbálnak minket a szabályok betartására bírni. Hát persze, hogy ilyenkor kicsit ideges lesz az ember.
BMW-sként sok konfliktusom volt az utakon, osztottam azokat, akik azt hitték, a KRESZ felülírja az autós hierarchiát. Nyilván az autóm márkája provokálta ki a lúzerekből ezt a viselkedést, de végül ez oda vezetett, hogy hetente volt kisebb-nagyobb pofozkodásom az utakon. Nem mintha ez zavart volna, de akkor sem éreztem jól magam, ha betörtem néhány fejet. Ezért kombi Volvóra váltottam.
A Volvo igazi családi autó, a biztonság szimbóluma, az agresszió a lehető legtávolabb áll tőle. A Volvómban autózva ezt nap mint nap érzem is, egy szelíd, nyugodt világba kerültem. Csak néhány BMW-s parasztkodik néha, de azokat kezelem.
Aztán a haj. Aki kopasz, kigyúrt állat, az bizony bekerül a sűrűbe időnként. Olyan ez, mint a színdarabokban a fegyver. Ha egyszer egy pisztoly előkerül, akkor annak el kell sülnie. Ha egy nagydarab kopasz megjelenik valahol, ott törik a csont. Ezért megnövesztettem a hajam és divatos frizurát készíttettem magamnak, hogy a brutális kinézetemmel ne késztessem párbajra az erőspistákat. Frizurámmal jól vegyülök, sokkal kevesebb a konfliktusom. Az izmaimmal persze nem tudtam sok mindent csinálni, de már nem gyúrni járok, hanem inkább futok, az szálkásít. És szúrni se szúrok semmit.
A ruházatomon csak kicsit kellett váltani, mert világ életemben menő voltam. Az öltönyök maradtak, csak most inget is veszek a zakó alá.
És képzeljétek, új életet kaptam magamtól. Az autózás immár nyugtat, nem idegesít, a társaságban nem kötözködik velem senki, és én sem érzem azt gyakran, hogy oda kéne csapnom. Autó, haj és ing, mindössze ennyi kellett a stressz-mentes élethez. Még néhány lényegtelen apróságot változtattam az életemen, de ezek voltak a fontosabbak. Az, hogy már nem szippantok, csak szívok, bort iszom a Red Bull-Jameson helyett és golfozom, minthogy utcai harcban indulnék, csak apróságok. Autó, haj és ing. Ajánlom mindenkinek, akit szétbasz az ideg.