"Hamar munka sosem jó!" - tartja a közismerten tohonya mediterránok népi bölcsessége, ugyanakkor: "Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!" - rivallják az örök elégedetlenkedők, a hamari hűbelebalázsok. Műhelyünk nem titkolt célja, hogy segítsünk a manapság ezer csatornán keresztül egyedüli üdvőzítő útként lefestett tanácsok, tippek, trükkök és praktikák kesze-kusza labirintusában eligazodni kívánó, információéhes felebarátainknak, hogy megleljék a helyes ösvényt.
Helyezzük hát górcső alá eme igen komplex attitűdöt. Vegyünk egy mély lélegzetet és... node álljunk csak meg egy pillanatra!
Gondolom, most olvasók százezrei csapnak a homlokukra, hisz miről is van itt szó: Életünk során mindannyian farkasszemet néztünk már kellemetlen, nehézkes, aprólékos vagy épp túl könnyű feladatokkal, teendőkkel. A mindannyiunk egyik vállán ott csücsülő, láblógázó Pató Pál ilyenkor türelemre int, hisz alapos megfontolás tárgyává illenők tenni minden cselekedetünket; erkölcsi, etikai, jogi, hasznossági megfontolások garmadája tolul ilyenkor figyelmünk homlokterébe. Másik vállunk szeleburdi lakója viszont sürgető sivalkodással figyelmeztet a körmünkre égni készülő gyertya egyre közelítő lángjára.
Még mielőtt nekifognánk a téma alapos boncolgatásának, vessük méla tekintetünket szemhéjunk belső felületére.
Kis történelmi kitekintésként utazzunk vissza képzeletben az ősi Kínába, ahol megalkották a cselekvés nélküli cselekvés, a vej vu vej fogalmát. Nos, a fokhagymafaló sárgáknak felettébb könnyű dolga volt; ha valamit nem tettek meg időben, megtette helyettük valaki más - hisz töméntelen emberanyag burjánzott nagy, püffedt csomókban - így találták fel a puskaport is teszemazt.
Átlavírozva a Földközi-tenger térségébe azt tapasztalhatjuk, hogy az itteni népek kényelmesen, stresszmentesen élték hétköznapjaikat, hisz a mezőgazdasági munkálatok elhalasztása, a függőágyban történő seggvakarás nem okozott nagyobb gondokat, éhínséget az eltelt évszázadok alatt sem.
Egy villanásnyit ugorva az időben, mit látunk manapság: A nyugati gondolkodás sarokköve, hogy a pillanatnyi örömöket sutba dobva, céltudatosságot és tervezést vigyünk a hétköznapokba, tartsuk a határidőket, precízek és proaktívak legyünk. (Érdekes megfigyelni, hogy az úgymond "tevékeny" kultúrákban mennyire igyekeznek időben kitolni a halogatás megkezdésének pillanatát...)
A továbbra is sötétben tapogatózó olvasóink kedvéért ehelyütt is közkinccsé teszem az általános műveltség szerves részét képező képletet:
U=(ExV)/(DxP) *
ahol:
U= a cselekvés hasznossága, a motiváció
E= a remélt eredmény
V= az érték
D= az eredményig illetőleg a retorzióig eltelt idő
P= az eredményhez illetőleg a retorzióhoz fűződő személyes viszonyulás
(*Steel, ripők és tsai)
Szumma szummárum:
folyt. köv., majd ha rászánom magam...