Az amerikai Albertus Magnus College szociológiai karának kutatói nemrég publikáltak egy tanulmányt a boldogság alapvető feltételeiről és a boldogságindex alakulásáról, most ennek a publicisztikának elemzem egy speciális nézetét, és teszem közzé rövidített változatban.

A tanulmány alapjául egy 1975 és 2009 (!) között végzett felmérés szolgált, ahol 4500 diák életét követték végig a kutatók 14 éves koruktól 34 éven át évi egyszeri adatfelvétellel arról, hogy mik a legfontosabb alapfeltételei a boldogságnak. A rendkívül hosszú vizsgálati idő lehetővé tette, hogy komplexen és átfogóan vizsgáljanak nagyon lassan változó preferencia-módosulásokat, például az erkölcsi érték, a család, a vallás, a szexualitás, a személyes sikerek és az anyagi helyzet fontosságának változását.

A Kigondoltam! amerikai ösztöndíjat nyert kutatói is részt vettek a felmérésben. Képünkön a 70-es évek végén Panti, Száncsi és Radai kutató palánták láthatók, amint találmányuk felett érzett örömüket próbálják palástolni. Sajnos az itt meg nem nevezhető erők a találmányt (hordozható számítógép) csak 20 év késéssel engedték a piacra.

A felmérésről 1990-ben és 2000-ben is megjelent néhány átfogó tanulmány, ezek ismerete elengedhetetlen a mostani elemzésem megértéséhez.

A család szerepének visszaszorulása

A boldogságindex és a családmodell között semmilyen korreláció nem állapítható meg. Míg 1975-ben a 14 éves kamaszok boldogságindexe szignifikánsan alacsonyabb volt a sérült családokban élőknél, és 1985-ben, 24 évesen is 6 százalékponttal magasabbra értékelték a teljes családban élő fiatalkorúak a boldogságukat, addig 2009-re minden különbség eltűnt. Egyértelműen megállapítható – a 2000-es átfogó tanulmány részletes bizonyítékait most nem kívánom megismételni –, hogy az internet szüntette meg a család szerepét a boldogságban. Korunkban a szülők státusza (elvált, elhidegült, különélő, új kapcsolatban élő) nincs hatással a csoport tagjainak boldogságára.

Erkölcsi értékvesztés

A boldogságindex és az erkölcsi értékek között semmilyen korreláció nem állapítható meg. Hasonlóan a család szerepéhez, 1975-ben és 1985-ben még fontosnak tartotta a vizsgálati csoport szinte minden tagja az erkölcsi értékeket boldogsága szempontjából, de 2009-re ez a különbség eltűnt, sőt – ugyan a statisztikai hibahatáron belül –, de az erkölcsösek boldogtalanabbak. 34 év alatt ennyit változott a világ, az erkölcsi értékek hátráltatják a boldogság kialakulását.

Szexualitás és boldogság – semlegesből pozitív

A boldogságindex és a szexualitás között egyértelmű korreláció állapítható meg. 1975-ben a világ prűd volt, ennek megfelelően a 14 évesek boldogságának nem volt köze a szexuális kapcsolataik alakulásához. Később, ahogy a szexus nem szégyellnivaló, hanem természetes társadalmi témává vált, a vizsgálati csoport is egyre erősebben kötötte a boldogságindexhez. 2009-ben, az utolsó vizsgálati évben a kiegyensúlyozott szexuális életet élők indexe kétszerese volt a szexuális problémákkal küzdőkének, míg 1975-ben semmilyen különbséget nem lehetett tenni szexualitás alapján. Egyértelmű, hogy az internet elterjedése okozta a változást, a neten könnyen elérhető szexuális tartalom megváltoztatta a társadalmi beidegződéseket és az emberek boldogsághoz való viszonyát is.

Pénz, személyes sikerek

A boldogsághoz sem 1975-ben, sem 2009-ben nincsen közük. Talán ez a legfontosabb megállapítása a 34 éven át tartó vizsgálatnak: amíg a 14 éves kamaszok 48 éves felnőtté váltak, boldogságindexük hullámzott ugyan, de sem a sikereik, sem az anyagi helyzetük nem befolyásolta azt.

Megállapítható tehát, hogy a világ 1975-ben és 2009-ben is ugyanolyan, ha az anyagiak vagy a sikeresség szűrőjén tekintünk rá: gazdag vagy szegény, sikeres vagy bukott is lehet boldog és boldogtalan.

Az Albertus Magnus College tanulmányról szóló elemzésem teljes terjedelmében csak előfizetőink részére érhető el.