A nők kényes hisztérikák, irigykednek a másikra, és kibeszélik azt a háta a mögött, alantas módon, emberhez nem méltóan viselkedve. Általában minden kis kacatnak örülnek, mikor megkapják azt ajándékba, de másnap már rohannak vissza a boltba, kicserélni azt egy formás kis szappantartóra, vagy a következő alkalommal rásózzák meglepetésként a nagyseggű nagynénjükre. Órákig képesek felesleges dolgokról csacsorászni egymással, miközben észre sem veszik, hogy a másiknak menstruációs görcse lesz a sok felesleges információtól, amit az aktuális pasiról hallgatnak meg, már hatodszorra a héten. A nők nem szeretik a vörösbort, és a száraz dolgokat. Magas a cukorigényük, és képesek éjjel is nassolni, rájárni a hűtőre, vagy a kamraszerkényre, hátha maradt egy kis gumicukor, vagy zabpelyheskeksz, amit epres joghurtba mártogathatnak.

A nők szeretnek más nők előtt azzal kérkedni, hogy mielőtt megjönne, olyan keményre duzzad a mellük, hogy az mármár irigylésre méltó. Rettentően élvezik hallgatni, hogy a másik mennyit szenved a fogyókúrával, hogy milyen gyötrelmes volt leadni azt a másfél kilót is a bikiniszezonra, így otthon elégedetten mesélhetik el párjuknak, hogy a kedves barátnő mekkora egy akaratgyenge picsa, és ha megállná, hogy nem töm magába napi két zacskó selyemcukrot az asztalfiókjából, akkor már neki is lehetne feszes segge, amibe nem gyűrődik bele a fürdőruci bugyija, és akkor nem látszódnának ki azok a kései tinédzserkori kis pörsenések.

A nők csak titokban maszturbálnak, és barátnőikkel éles hangon vihognak, ha pár pohár rosé után szóbakerül a téma. Hangosan tagadják, hogy bármit is feldugtak volna maguknak az ujjukon kívül, és ügyesen terelik a témát a lakásban található hosszúkás tárgyakról is.